A szív anatómiája
A szív a keringési rendszer központi szerve, fő feladata az állandó véráramlás biztosítása a szervezetben. A négy üregből álló izmos tömlő a mellkas középvonalától kissé balra, a tüdő két lebenye között helyezkedik el. Bal oldala a rekeszizmon nyugszik, ezért a két szerv működése hatással van egymásra. Egy savós tasak, a szívburok veszi körül, a falát alkotó szívizmot belülről pedig a szívbelhártya béleli ki. Függőlegesen jobb és bal szívfélre tagolódik, amelyeket izmos fal, a sövény választ el egymástól, ezeken belül pedig egy-egy pitvar és kamra található, amiket a vér áramlását biztosító billentyűk kötnek össze.
A keringési rendszert alkotó két vérkört a szív kapcsolja össze. Ritmusos összehúzódása (szisztolé) és elernyedése (diasztolé) a gyűjtőerekből érkező vért a fent elhelyezkedő pitvarokból a kamrákba pumpálják. A kisvérkörhöz tartozó jobb kamrából a vér a tüdőbe kerül, majd ott oxigénnel telítődve vissza a bal pitvarba. A friss vér innen a nagyvérkörhöz tartozó bal kamrába, majd a főütőéren keresztül az agyba, a szervekbe és a végtagokba jut, onnan az elhasznált vér pedig végül a jobb pitvaron át kerül vissza a szívbe. A két szívfél eltérő feladatának köszönhetően a szív nem teljesen szimmetrikus: normális esetben bal fele kissé nagyobb, erősebb és izmosabb, mint a jobb, mivel a vért az egész szervezetbe el kell juttatnia, míg a jobbnak „csak” a tüdőbe kell vért pumpálnia.
Testünk motorjának mérete felnőtt korban nagyjából ökölnyi: tömege a nőknél átlagosan 250-300 gramm, a férfiaknál pedig 300-350 gramm. Ennél nagyobb mérete egyrészt a szív kóros elváltozására, működési zavarára utalhat, ugyanakkor természetes élettani jelenség is lehet.
A szív jóindulatú megnagyobbodása
A szívizomzat némiképp különbözik az emberi testben megtalálható többi izomszövettől. Felépítése hasonlít a vázizomzatot alkotó, akaratlagosan irányítható harántcsíkolt izmokéhoz, de szerkezete eltérő. Működésében a simaizomhoz áll közelebb: akaratlagosan egyik sem irányítható. A szívizom különlegessége, hogy önálló ingerületátvitellel rendelkezik, külső inger nélkül is folyamatosan, megállás nélkül húzódik össze és ernyed el.
A vázizomzathoz hasonlóan rendszeres nagy fizikai terhelés hatására a szívizomzat is megerősödik, ami a szív tömegének növekedésével, falának megvastagodásával és a kamrák megnagyobbodásával jár. A szívnagyobbodás (kardiomegália) e formája normális élettani jelenségnek tekinthető, amivel a szív a szokásosnál erőteljesebb teljesítményhez alkalmazkodik: így egy szívverés során nagyobb mennyiségű vért képes átpumpálni magán. A nagyobb mérettel járó megnövekedett oxigénigényhez adaptálódva a szívizom érhálózata is sűrűbbé válik. A jelenség többnyire élsportolóknál figyelhető meg – innen ered a sportszív elnevezése is –, de nehéz fizikai munkát végzőket is érinthet.
A szív strukturális megváltozásai a fizikai terheléstől függnek, ezért sportáganként eltérőek: a rövid de nagy erőkifejtést igénylő típusoknál (pl. súlyemelés) inkább a szívfal vastagsága nő, a hosszan tartó dinamikus terheléssel járók (pl. kerékpározás, futás) esetében pedig inkább a szív méretei növekednek.
A sportszív nem csak a szív nagyobb méretét jelenti, más olyan változások is végbemennek, amelyek nem élsportolóknál kórosnak tekinthetők. A szívverés lelassul, a nyugalmi pulzusszám alacsonyabb lesz. Az elektrokardiogram (EKG) is többféle eltérést mutat ki, például zörejek, szívbillentyű-, illetve ingerületképzési és -vezetési eltérések. A vérnyomás ugyanakkor jellemzően nem változik, és a szív szisztolés és diasztolés, vagyis összehúzódó és elernyedő képessége is normális marad.
Az élsport szívre gyakorolt hatásai visszafordíthatók, a rendszeres fizikai megterhelés megszűnése után fokozatosan visszaállnak a normális értékekre. A sportszív önmagában az egészségre nem jelent veszélyt, az élsportolók hirtelen szívhalála többnyire veleszületett, vagy más szíveltérésekhez köthető, amiket rendszeres sportkardiológiai vizsgálatokkal lehet felderíteni, figyelemmel kísérni.
Kóros szívmegnagyobbodás
Szívnagyobbodást olyan állapotok vagy betegségek kiválthatnak, amelyek nagyobb munkára késztetik a szervet vagy károsítják a szívizmot, a nagyobb szív ugyanis erőteljesebben képes összehúzódni. Ekkor azonban a szívmegnagyobbodás már kórosnak számít, és a szívműködésben is zavart okoz. A megnagyobbodás jelentheti a szív térfogatának és tömegének növekedését, üregeinek kitágulását, falának megvastagodását; és érintheti külön-külön vagy akár egyszerre is a két szívfelet, a kamrákat és a pitvarokat. Tüneteket nem feltétlenül okoz, de a kiváltó októl és a megnagyobbodás típusától függően előfordulhat légszomj, szédülés, fáradékonyság, rendszertelen szívverés (aritmia), ödéma, köhögés, mellkasi fájdalom (angina).
A kamrák megnagyobbodása
A ventrikuláris hipertrófia, azaz a kamra túltengése, falának megvastagodása gyakrabban érinti a bal kamrát, aminek feladata a szervek oxigéndús vérrel való ellátása. A tüdőből érkező friss vér innen a szervezet legnagyobb verőerébe, az aortába kerül. Ha a bal kamra izomzatára a szokásosnál nagyobb teher hárul, a megfelelő mennyiségű vér átáramoltatásához nagyobb munkát kell kifejtenie, aminek következtében megvastagodik.
Ez nem csak szerkezeti eltérést, de működésbeli problémát is jelent. A szívizomsejtek tömege és térfogata nő, a szívfalban felszaporodik a kötőszövet, a szívizomzat merevebbé válik, elernyedő és összehúzódó képessége romlik. Mivel az izomszövet növekedése nem jár az azt ellátó vérerek számának növekedésével, kevesebb oxigént tud felvenni. Emellett vérellátását a magas vérnyomással együtt járó érelmeszesedés is rontja. A szívfal megvastagodása a kamra kitágulását – dilatációját – vonhatja maga után.
A jobb kamra megnagyobbodása ritkább, mint a bal kamráé. Ennek fala vékonyabb és tágulékonyabb, mint a balé, és kisebb terheléshez szokott. Megnagyobbodása a bal kamrához képest falának kisebb mértékű megvastagodással, de üregének nagyobb mértékű kitágulásával jár.
Pitvarmegnagyobbodás
A szív megnagyobbodása a pitvarokat is érintheti, ami a kamrákhoz hasonlóan ugyancsak súlyos funkcionális eltérésekkel járhat. A jobb pitvar e szempontból kényesebb, mivel ennek falában található a szinuszcsomó, amit speciális szívizomsejtek alkotnak. Ezek percenként 60-70 elektromos ingerületet bocsátanak ki, összehúzódásra késztetve a szívet. A pitvarok megnagyobbodása kialakulhat a magas vérnyomás és az elhízás következményeként, illetve kiválthatják szívbillentyű-zavarok, és a kamrát érintő nagyobbodáshoz hasonlóan ez is súlyos következményekkel járhat.
Kiváltó okok
A szívmegnagyobbodás többnyire szív-érrendszeri betegségek tünete, következménye, de más állapotok velejárója is lehet. Kialakulására nagyobb az esély azoknál, akik közeli rokonainál (szülők, testvérek) már szerepel ez a tünet. A kiváltó betegségek közül az alábbiak a leggyakoribbak.
Magas vérnyomás: Az egyik leggyakoribb krónikus betegség, és egyben a szívmegnagyobbodás egyik fő kiváltó oka. Mivel magas vérnyomás esetén a szívnek erőteljesebben kell pumpálnia ahhoz, hogy a vér a test minden részébe eljuthasson, hatására a szívizom megvastagodik.
Szívbillentyűzavarok: A szíven belül négy billentyű biztosítja, hogy a vér áramlása mindig a megfelelő irányban történjen. Ha a billentyűk valamilyen ok – például reumás láz, szívhiba, fertőzés (például szívbelhártya-gyulladás), kötőszöveti rendellenesség, bizonyos rákgyógyszerek vagy sugárkezelés – miatt károsodnak, a szív normális működésének biztosításához a szívizomnak ugyancsak nagyobb munkát kell kifejtenie és emiatt megnagyobbodik.
- Az aortabillentyű a bal kamra és a főverőér találkozásánál található, és arról gondoskodik, hogy amikor a szív elernyed, a vér ne áramoljon vissza a kamrába. Billentyűszűkület esetén a szükségesnél kisebb keresztmetszet miatt egy összehúzódáskor kevesebb vér áramlik ki a bal kamrából, amit a szívizomnak több munkával kell kompenzálnia. Billentyűelégtelenségben a billentyű nem zár tökéletesen, ezért a vér visszaáramlik a bal kamrába, a szívizomnak pedig ismét nagyobb munkába telik a megnövekedett mennyiségű vér kipréselése.
- A bal kamra és pitvar közötti kéthegyű (mitrális) billentyű gyakori elváltozása a pitvarba történő beboltosulása (mitralis prolapsus), ami miatt nem zár tökéletesen, és az összehúzódások során vér szivároghat vissza a bal pitvarba (ez a mitralis regurgitatio). Ez önmagában az esetek többségében ártalmatlan jelenség, de ha a visszaáramló vér nagy mennyiségű, az növelheti a vérnyomást a tüdővénákban, ami folyadékpangáshoz vezethet a tüdőben, illetve a bal pitvar és kamra kitágulhat.
Szívizom-elfajulás (kardiomiopátia): A betegséget a szívizom szerkezeti és működésbeli károsodása jellemzi, ami a szív pumpafunkciójának, teljesítményének gyengüléséhez vezet. Emiatt a szerv nem képes megfelelően megtelni és elegendő vért átpumpálni magán, és nem tud a szervezet normális működéséhez elegendő tápanyagot és oxigént biztosítani a sejteknek.
Három fő típusa van, ezek közül a leggyakoribb a dilatatív (kitágulásos) kardiomiopátia, amely a kamrák – többnyire a bal – kitágulásával és emiatt a szív nagyobbodásával jár, és többnyire koszorúér-szűkület következtében alakul ki. A hipertrófiás (megvastagodásos) típusra a kamrák falának megvastagodása és merevvé válása jellemző. A harmadik, ún. restriktív típus, amely a legritkább a három közül, szintén a kamrák falának megvastagodásával jár, ám a szív megnagyobbodása nem automatikus velejárója.
A kardiomiopátia hirtelen és fokozatosan is kialakulhat, bármely életkorban, bár időseknél gyakoribb. Kiválthatja koszorúér-betegség, szívizom-gyulladás, vírusos vagy bakteriális fertőzés, mérgezés (pl. alkohol, vegyszerek okozta), diabétesz vagy pajzsmirigybetegség is. Tünetei a fáradékonyság, légszomj, étvágytalanság, fogyás, ha pedig fertőzés váltja ki, láz és influenzaszerű tünetek léphetnek fel. Hatására nő a szívelégtelenség, a vérrögképződés, a stroke (agyérkatasztrófa) és a tüdőembólia, valamint a szívritmuszavar és a halálozás rizikója.
Szívroham:A szívizomszövet károsodásával vagy elhalásával jár, amit később merevebb és nagyobb kiterjedésű hegszövet vált fel, illetve a károsodott szív azért is válhat nagyobbá, hogy ellensúlyozza a csökkent pumpafunkciót. A szívrohamon átesett betegek rosszabb prognózissal kell számoljanak, ha szívük megnagyobbodott, ugyanakkor a szívroham rizikója is eleve magasabb szívmegnagyobbodás esetén.
Veleszületett (kongenitális) szívibák:A szív magzati korban történő fejlődése során kialakulhatnak olyan anatómiai eltérések, amelyek hatással lehetnek a szív méretére is. Ezeket többnyire csak műtéti úton lehet kezelni, ami a probléma típusától és súlyosságától függően igényelhet a születés utáni azonnali beavatkozást is, de van, hogy az csak évekkel később válik szükségessé.
- Ilyen a két kamrát elválasztó sövény folytonossági hiánya (ventrikuláris szeptum defektus), ami miatt a vér a nagyobb nyomású bal kamrából átáramlik a jobb kamrába, amelynek fala a megnövekedett terhelés miatt megvastagodik, és kitágul. Később a bal kamrában is végbe mehet ez a folyamat. - A fentihez hasonló sövényhiány a pitvarok elválasztó falában is előfordulhat, ez az atriális/pitvari szeptum defektus, amely szintén a szív megnagyobbodásához, jellemzően a jobb kamra kitágulásához vezet.
- Létezik egy ér (a ductus arteriosus, más néven Botallo vezeték), amely a magzatban az aortát és a tüdőverőeret köti össze, és a születés után normális esetben pár napon belül elzáródik. Kóros esetben – például koraszülötteknél – azonban nyitva maradhat, ekkor nyitott ductus arteriosusról van szó (latinul ductus arteriosus persistens), ami más következmények mellett a kamrafalak megvastagodással és a szív megnagyobbodásával jár.
- A Fallot-tetralógia négyféle szívhiba együttes meglétével jár, melyek egyike a jobb kamra falának megvastagodása. Jellemző tünete a csecsemő elkékülése.
- A szív valamely üregének kitágulását a szívbe torokolló erek egy-egy szakaszának szűkülete is kiválthatja. Az aortaszűkület (coarctacio aortae) miatti fokozott izommunka a bal szívfél, a tüdőverőér-szűkülettel (pulmonalis stenosis) járó megterhelés pedig a jobb szívfél megnagyobbodásához vezetnek.
Szívritmuszavar: A normálistól eltérő szívritmus miatt előfordulhat, hogy a szív nem képes elég hatékonyan pumpálni, amit extra munkával kell kompenzálnia, ez pedig szintén növelheti a szív méretét.
Pulmonális hipertónia: A tüdőartériákban normális esetben viszonylag alacsony a vérnyomás, ha azonban kórosan magasra nő, az nagy terhelést jelent a jobb szívfélre, ennek hatására pedig a jobb kamra megnagyobbodik, fala megvastagodik. Ez a cor pulmonale, ami a jobb szívfél elégtelenségéhez vezethet. A pulmonális hipertóniát általában tüdőbetegségek, például krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) váltják ki.
Kóros vérszegénység (anémia): Az oxigént szállító vörösvértestek elégtelen mennyisége miatt krónikus esetben a szív fokozott munkára kényszerül, hogy a sejtek elegendő oxigénhez tudjanak jutni. Ez a plusz megterhelés ritkán – hosszú ideig fennállva, kezelés nélkül – szívritmuszavarhoz, szívmegnagyobbodáshoz, szívelégtelenséghez vezethet.
Pajzsmirigybetegségek: A fontos hormontermelő szerv alul- és túlműködése egyaránt okozhat különféle szívproblémákat, köztük szívmegnagyobbodást. Túlműködése a szívet túlzott munkára készteti, alulműködése pedig a szívizmok működéséhez szükséges hormonok alacsony termelődéséhez vezet.
Hemokromatózis: A vas túlzott felszívódásával járó örökletes betegség miatt a vas felhalmozódik a szervekben, köztük a szívben is, ami miatt gyengül a szívizom és a bal kamra megnagyobbodhat, de kialakulhat szívelégtelenség is.
Amiloidózis: A ritka betegség lényege, hogy a szövetekben és szervekben azok működését károsító oldhatatlan fehérjék, amiloidok szaporodnak fel. A szívben való felhalmozódásuk szívmegnagyobbodáshoz vezethet.
Nyugtalan láb szindróma: A neurológiai betegséget ellenállhatatlan, az alsó végtag mozgatására irányuló kényszer jellemzi amikor a beteg nyugalomban van. Nemrégiben végzett kutatások kimutatták, hogy az érintetteknél a szív bal kamrájának fala megvastagodhat, ezért náluk szívproblémára utaló tünetek nélkül is érdemes lehet kardiológiai kivizsgálást végezni.
Szövődmények
Mint láthattuk, a szív megnagyobbodása szinte sosem fordul elő önmagában, a szív más eltérései nélkül, amik pedig súlyos szövődményekhez vezethetnek. Ezek közé tartozhat a szívkoszorúér-betegség, stroke, szívinfarktus, szívelégtelenség, szívleállás, hirtelen szívhalál, és összességében a halálozás magasabb rizikója.
A bal kamra kitágulásának következménye lehet szívelégtelenség, szívritmuszavar, a szívizom keringési zavara, szívinfarktus, a jobb kamra megnagyobbodásának pedig jobbszívfél-elégtelenség, illetve vénás pangás a lábakban, tüdőben, májban és a bélrendszerben.
A bal pitvar megnagyobbodása esetén nő a pitvarfibrilláció rizikója, ami a leggyakoribb szívritmuszavar. Ilyenkor a szabályos szívverés helyett a pitvar a szokásos ritmikus működés helyett szabálytalanul remeg, fibrillál, és a beteg azt érzi, hogy szíve össze-vissza kalimpál, valamint légszomja lehet. A remegés átterjedhet a szív egészére, és az összehúzódások egyenetlenné válhatnak, ami miatt nőhet a vérrögképződés esélye, ez pedig szívelégtelenséghez, stroke-hoz vezethet.
Többször említettük a szívelégtelenséget, ami a szív olyan mértékű meggyengülését jelenti, amikor nem képes elegendő vért szállítani a szervekbe, ez pedig végső soron halálos lehet. A szívelégtelenség érintheti külön-külön az egyes kamrákat és szívfeleket, vagy az egész szervet, és lehet akut vagy krónikus. Tünetei a légszomj, fulladásérzet, nehézlégzés, étvágytalanság, köhögés, lábduzzanat. Előfordulása az életkor előrehaladtával nő; kezelése véglegets javulást nem hoz, és halálozása igen magas.
Diagnózis és kezelés
A szív megnagyobbodása sokszor mellkasröntgen-felvételen tűnik fel, de az azt kiváltó pontos elváltozás diagnózisának felállításához más vizsgálatokra, a szív funkcióit kimutatni képes EKG- (elektrokardiográfia) vagy echokardiográfia-vizsgálatra is szükség van, illetve sor kerülhet CT-re, MRI-re, angiográfiára, biopsziára és vérvizsgálatokra is.
Megelőzni nem minden esetben lehetséges a szívmegnagyobbodást, de általában kezelhető – annál sikeresebben, minél korábban veszik észre, ezért szédülés, súlyos légszomj vagy mellkasi fájdalom esetén fontos minél hamarabb orvoshoz fordulni. A kezelés a kiváltó tényezőre irányul, és gyógyszeres vagy műtét lehetőségeket foglal magában.
A magas vérnyomás okozta szívnagyobbodás többnyire visszafordítható. A betegségre adott egyes gyógyszerek egyrészt a vérnyomás csökkentése, részben más úton képesek a szívizom túltengését is megelőzni, visszafordítani. Ezek mellett a szívritmust szabályozó, a szívműködést segítő, vérrögképződést gátló gyógyszereket kaphat a beteg. A szívbillentyű-eltérések, a szívkoszorúér-betegség sebészi úton oldhatók meg, és van, hogy beültetett eszközökre van szükség a szív működésének biztosításához. Ez a dilatatív kardiomiopátiában szenvedőknél beültetett defibrillátor (ICD) lehet, ami az abnormális szívritmust szünteti meg, szívelégtelenségben pedig ún. bal kamrai keringéstámogató eszköz (LVAD), egy pumpaszerű készülék. Súlyos esetben előfordul, hogy csak a szívátültetés jelent megoldást. Ezek mellett az egészséges életmód és a rendszeres, a testmozgás, a túlsúly leadása is segíthet a szív nagyobbodásához vezető állapotok megelőzésében és visszafordításában.