A veserák diagnosztizálásában nehézséget okoz, hogy szűrésre nem alkalmas ráktípusról van szó, és hogy a betegség hosszú ideig szinte teljesen tünetmentes maradhat. A diagnosztikában gyakran alkalmazott ultrahangos vizsgálatoknak köszönhetően a veserákot az egyéb betegségek kivizsgálása során, mintegy „véletlenül” fedezik fel.
Ha a veserák már tüneteket produkál, azok nagyon sokszínűek és elsőre nem biztos, hogy a vese megbetegedésének tulajdonítják őket őket.
Fontos veserákra utaló jelzés lehet a vizeletben található vér. Azt is tudni kell viszont, hogy a vér nem feltétlenül veserákot jelez, lehet vesekő, vesemedence-gyulladás tünete is.
Előfordulása
Veseráknak nevezünk minden, a veseszövetből kiinduló rosszindulatú (malignus) daganatot. A felnőttkorban kialakuló betegségek 85%-ában világossejtes veserákról van szó, (szaknyelven adenocarcinoma renis, hypernephroma, Grawitz-tumor), ami többnyire a vesekéregben alakul ki. A ritkább formák közé tartoznak: a gyermekkorban előforduló nefroblasztóma (Wilms-tumor), valamint a vesemedence hámrétegéből kiinduló pyelon-tumorok és a kötő- és támasztószövetekből, mirigyekből kiinduló szarkómák.
A legtöbb esetben a betegség az egyik vesét érinti. Veserákban több férfi betegszik meg, mint nő. A diagnosztizálás idején a nők átlagosan 70 évesek, a férfiak esetében ez 65 évet jelent. A gyógyulást követően a férfiak átlagosan 5, nők 6 év túléléssel számolhatnak.
Kialakulásának okai
A veserák kialakulásának oka – mint sok más típusú rákbetegségnél is –, nem egyértelműen tisztázott. A következő rizikófaktorok játszhatnak szerepet a vesekarcinóma kialakulásában.
• Dohányzás.
• Túlsúly (főleg nőknél).
• Bizonyos fájdalomcsillapítók (mindenekelőtt phenacetin-tartalmú gyógyszerek), amelyek vesekárosodást okozhatnak.
• A következő káros anyagokkal való érintkezés: azbeszt, kadmium, különféle hígítók és petróleumtermékek, üzemanyag.
• Krónikus vesebetegségek, pl. krónikus veseelégtelenség.
• Az úgynevezett von Hippel-Lindau szindróma (ritkán előforduló genetikai rendellenesség), mely a szem szaruhártyáján, a veséken és a májon kedvez a tumorok képződésének.
Tünetek
A veserák sajnos csak nagyon későn produkál tüneteket. Korai stádiumban ritka, hogy valamilyen szimptómával jelentkezik, esetlegesen a vesetáji érzékenység utalhat a vese valamilyen betegségére, veserákra is.
A szimptómák leggyakrabban akkor jelentkeznek, ha a vesetumor már akkora méretű, hogy áttörte a vesetokot, valamint a nyirokmirigyekben és más szervekben is áttéteket (metasztázisokat) képzett. Ilyenkor az érintetteknek általános tünetei vannak, úgy mint láz, levertség, étvágytalanság és hátfájás.
Fontos, vesebetegségre utaló tünet a vér jelentkezése a vizeletben. Azt is tudni kell viszont, hogy a vér nem feltétlenül jelez veserákot, okozhatja vesekő, vesemedence-gyulladás is. A további tünetek között lehet: deréktáji fájdalom, tapintható duzzanat a hasüregben, súlyveszteség, a májfunkciók romlása, magas kalciumértékek. Általános vérszegénység (anémia), újonnan jelentkező magas vagy alacsony vérnyomás is felléphet. Ha a tumor a csontokban is áttéteket képzett, akkor a csontok fájdalma is lehetséges.
Vizsgálatok
A diagnózis felállításában a képalkotó eljárásoknak döntő szerep jut. Az ultrahangvizsgálat, CT- és MR-vizsgálatok segítségével a vesetumor megbízhatóan elkülöníthető más vesebetegségektől, mint például vesekőtől vagy cisztától. Annak a megállapítására, hogy a tumor képzett-e más szervekben is – például a tüdőben, agyban, csontokban – metasztázisokat, további vizsgálatokra lehet szükség.
Rosszindulatú vesetumorok gyakran képeznek áttéteket, elsősorban a nyirokcsomókban, a tüdőben és a csontokban, ritkábban a májban és az agyban. A betegség lefolyása alatt olyan szövődmények is előfordulhatnak, mint az embólia vagy tüdőgyulladás. Természetesen a betegség korai felismerésével és megfelelő terápiájával ezek a komplikációk elkerülhetők.
Terápia
A veserák terápiájának első lépése a műtét; a legtöbb esetben az érintett vese teljes eltávolítására kerül sor, ilyenkor a másik, egészséges vese teljesen átveszi az eltávolított vese funkcióját. Ebben az esetben is igaz, hogy minél korábbi stádiumban került felismerésre a daganat, annál jobbak a beteg gyógyulási és túlélési esélyei. A veserákos beteg akkor számíthat „teljes gyógyulásra”, ha a műtét idején a daganat még nem törte át a vesetokot és nem tört be a vesemedencébe, valamint nem képzett más szervekben áttéteket, tehát korai stádiumban diagnosztizálták a betegséget.
A célzott biológiai terápiák a veserák terápiájában is teret hódítottak. A biológia terápia lényege, hogy kizárólag a daganatos sejteket veszi célba. A gyógyszeres kezelés hatására az elsődleges (primér) daganat érhálózata visszafejlődik, ami a primér daganat vagy az áttét csökkenését vonja maga után. A gyógyszeres terápiával a szervezet megtanítható arra, hogy együtt éljen a daganattal.
A hormonterápiát az áttétes világos sejtes veserák gyógyításában alkalmazzák, elsősorban olyan esetekben, amelyekben egyéb terápiák nem hoztak jó eredményt vagy rosszul tűrte a kezeléseket a beteg.
A sugárterápiának a veserák kezelésében kisebb szerepe van. Akkor alkalmazzák, ha a tumor más szervekben is áttéteket képzett, illetve daganatos sejttömeg újult ki. Sugarazással a rákos sejtek növekedésének megállítására vagy a sejtek elpusztítására van lehetőség. A sugárterápia további jótékony hatása, hogy enyhíti az esetleges csontfájdalmakat.
Az immunterápiás eljárást ma már csak csökkenő mértékben alkalmazzák, olyan esetekben, amikor a betegség jó prognózisú, tehát jó terápiás válasz várható.
Veserákot kemoterápiával jellemzően nem kezelnek, mivel az ott alkalmazott citosztatikumok a vesére nincsenek hatással.
Mit tehetünk a megelőzésért?
A veserák megelőzésére célzott intézkedések ezidáig nem ismertek. A következőkben a betegség kialakulásáért felelőssé tehető ma ismert rizikófaktorok csökkentését vesszük sorra. A zsíros ételek kerülése, a dohányzás abbahagyása és az alkoholfogyasztás korlátozása, az ideális testsúly megtartása mindenképpen javasolt, így a veserák, és vesebetegségek megelőzésén túl egyéb rákfajták prevenciójáért is sokat tehetünk.
A fájdalomcsillapítók bevétele sokszor fontos és indokolt is, de ezen gyógyszerek rendszeres szedése szintén növeli a veserák kialakulásának kockázatát. Krónikus fájdalom, például fejfájás fennállásakor érdemes az orvost felkeresni, aki célzott tanácsokkal segíthet, hogyan redukáljuk a gyógyszerek bevitelét.
Ismeretlen eredetű hátfájás és véres vagy elszíneződött vizelet jelentkezésekor feltétlenül keresse fel orvosát, a tünetek hátterének tisztázása érdekében.