A népesség körében az emmetrópiás szem a leggyakoribb, az emberek 43,2 százalékára ez jellemző. Juan Alberto Sanchis-Gimeno, a Valencia Egyetem munkatársa éppen azért döntött úgy, hogy az egészséges szem felépítését tanulmányozza, abban bízva, hogy ezáltal nagyobb rálátása lesz a fénytörési hibát mutató vagy egyéb betegségekben szenvedő látószervekre is.

A szem törőközegét a szaruhártya, a csarnokvíz, a szemlencse és az üvegtest alkotják. A szembe jutó fénysugarak áthaladnak a fent említett törőközegeken, miközben a fénysugarakat a retinára fókuszálják. A retina sejtjei továbbítják a fény által kiváltott élményt az agy meghatározott részébe, ahol a látott kép felismerése megtörténik. A szaruhártya görbülete nagyon fontos tényező, mivel ez gyakorolja a legnagyobb hatást a látáshibák típusára.

A fény a szem hátsó részébe a pupillán keresztül jut be. A pupilla körül látható körkörös, színes terület a szivárványhártya (írisz), amelyben a pupillát szűkíteni illetve tágítani képes izmok helyezkednek el. Ezek feladata a szembe jutó fény mennyiségének szabályozása a környezeti fényviszonyoknak megfelelően. Átmérője általában 3-4,5 milliméter, bár sötétben akár 5-9 milliméteresre is tágulhat.

A Surgical and Radiologic Anatomy című lapban megjelent tanulmányban a szakember 379 minta alapján, nemekre bontva határozta meg a centrális szaruhártya (cornea) vastagságát, a teljes szaruhártya minimális vastagságát, a fehér részek közötti távolságot, valamint a pupilla átmérőjét. Bár a legtöbb kielemzett paraméter között nem mutatkozott különösebb eltérés a nemek között, az azért kiderült, hogy az egészséges emmetrópiás nők pupillája nagyobb átmérőjű volt, mint a férfiaké.

A szakemberek úgy vélik, a további kutatások során azt kell kideríteni, milyen eltérések vannak az emmetrópiás, a rövidlátó, valamint a távollátó szemek, illetve a különféle etnikumok látószervei között.