Gyorsaság

Mivel a hosszú távú tárolásra a nyers növényi részek alkalmatlanok, azokat valamilyen módon konzerválni kell. A legfőbb problémát a növényekben található enzimek működésének felfüggesztése jelenti, melyek azonban csak megfelelő nedvességtartalom mellett mennek végbe. Tehát az elsődleges cél a növényi részek (drogok) szárítása, ami lényegében annak konzerválását jelenti.

A szárítás folyamán a legfontosabb a gyorsaság. Minél gyorsabban sikerül megszárítani a nyersanyagot, annál rövidebb ideig rombolhatnak az említett enzimek, annál jobb minőségű lesz a drog. A megfelelően szárított drog megőrzi hatóanyagának jelentős részét, amit így előnyösebben is lehet kivonni, mint a friss növény részekből.

Megfelelő hőmérséklet

A másik alapvetően fontos szempont a szárítási hőmérséklet. A különböző növényi részek optimális szárítási hőmérséklete eltérő. A hőmérséklettől függetlenül fontos azonban a folyamatos légcsere, a drogot körülölelő levegő nedvességtartalmának alacsony szintén tartása. (Megfelelő ventiláció, szellőzés biztosítása.) Szükség szerint időnként forgassuk meg a száradó növényi részeket is.

Néhány hagyományos szárítási eljárás:

• Tűző napon történő szárítás: gyökereket, kérgeket, fehér és sárga virágokat szárítunk így. (Pl. közönséges bojtorjángyökér, mely kiválóan alkalmas reumás panaszok, köszvény, légúti hurut kezelésére.)
• Árnyékban szárítás: (pl.: padláson, csűrökben vagy a szabadban) a zöld vagy egyéb színes föld feletti részek, vagy illóolaj tartalmú drogok szárítása történik. (Pl.: nagy csalán, melyet szellős, árnyékos helyen, vékony rétegben szárítsunk, így semlegesítjük a csaláncsípésért felelős anyagot.)
• Tűz feletti szárítás: a kereskedelmi forgalmazásra termelők speciális berendezéseket használnak, de megteszi egy konyhai sütő is. A gyógynövényeket egy tiszta sütőlapra helyezzük majd azt a 35°C-ra felmelegített sütőbe tesszük (pl. igazi édesgyökér, mezei kakukkfű).

A száradás általában szemmel látható változásokkal is jár. A száradó növényi részek összezsugorodnak, ráncolódnak, keményednek. Gyakran a drogok színe is megváltozik, ami többnyire színmélyülést (barnulás, vörösödés) jelent. Egyes esetekben a száradás szag és ízbeli változással is együtt járhat.

Őrlés és tárolás

Szárítás után a gyógynövényeket rendszerint porrá őrlik, hogy alkalmassá váljanak a felhasználásra. Kis mennyiségek esetén tökéletesen megfelel egy mozsár is, ha többet kívánunk feldolgozni egy közönséges kávédaráló tehet jó szolgálatot. (Használat előtt alaposan tisztítsuk meg a kávészemcséktől.)

A tárolás során három dologra kell különösen ügyelnünk. Minél kevesebb fény érje az elkészített drogokat, oxigénnel a lehető legkevesebbet érintkezzenek és tartsuk távol tőlük a nedvességet. Legjobb, ha gyógynövényeinket átlátszatlan üveg vagy kerámia tégelyekben, edényekben tároljuk. A használat során a fogyatkozó drog fölé helyezzünk vattacsomót, így csökkentve az edényben lévő oxigén mennyiségét. A bogarak és egyéb kártevők ellen mindig tartsuk szorosan zárva gyógyfüves edényeinket.

A szárított növények általában két évig nem veszítenek hatóerejükből. Ekkor sem kell azonban kidobni megmaradt készletünket, régebbi füvekből kellemes gyógynövényfürdőt készíthetünk.