Az emberek többségének már annak gondolata is elfogadhatatlannak tűnik, hogy telezsúfolja otthonát mindenféle haszontalan kacattal. Néhány kóros gyűjtögető azonban odáig megy el, hogy adósságokba veri magát, vagy válásba hajszolta házastársát. A Curtin Egyetem pszichológusai 24 kóros gyűjtögető döntéshozó képességének vizsgálata során kimutatták, hogy jelentősen rosszabb teljesítményt érnek el a mentális rugalmasság terén, mint az egészséges emberek.

„A gyűjtögetőknek láthatóan nehézségeik vannak a figyelem fenntartásával és a döntéshozatal bizonyos aspektusaival” – nyilatkozta a kutatásban részt vevő Clare Rees professzor. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kóros gyűjtögetők általában túl sok lehetséges kategóriát hoznak létre tulajdontárgyaik számára. Egy kihízott, régi kabát esetében például nem tudják eldönteni, hogy elvigyék egy segélyszervezethez, átalakíttassák a szabónál, elajándékozzák egy barátjuknak, eladják az interneten, megtartsák addig, amíg lefogynak, vagy egyszerűen eldobják. Ilyenkor többnyire elborítja őket a sok lehetőség, és inkább visszateszik a dobozba újabb öt évre.

A Behavioural and Cognitive Psychotherapy szaklapban megjelent tanulmány szerzői kísérletükben 24 kényszeres gyűjtögetővel végeztették el a Wisconsin Kártyaválasztó Tesztet, amelyben a kártyák különböző kategóriákba sorolásával mérik a résztvevők szervezőkészségét. A gyűjtögetőknek nehézségei voltak a feladatra fordított figyelem fenntartásában, és egyre nehezebben tudták megőrizni sémájukat, amint a feladat bonyolultabbá vált. A szakértők úgy vélik, az eredmények arra világítanak rá, hogy nem elég pusztán kacatjaik kidobására megtanítani a kóros gyűjtögetőket, hanem egyúttal gondolkodásuk bizonyos aspektusait is meg kell változtatni. A legfontosabb talán az lenne, hogy meg lehessen tanítani őket a mentális flexibilitásra és a figyelemre. A legelső dolog azonban az, hogy a kényszeres gyűjtögetők felismerjék, hogy baj van, mert enélkül nem lesznek motiváltak a változtatásra.