Az RTL Klubon péntek esténként nagy sikerrel vetített amerikai krimisorozat, a Totál szívás (Breaking Bad) egyik főszereplője, R. J. Mitte egy mozgássérült tinédzser fiút alakít, akinek saját problémáján kívül a végső stádiumú tüdőrákban szenvedő apjával is meg kell küzdenie. Azt azonban talán a rajongói közül is csak kevesen tudják, hogy R. J. – valódi nevén Roy Frank – saját maga is ugyanabban a betegségben, cerebrális parézisben szenved, mint az általa alakított karakter.

A cerebrális parézis a központi idegrendszer károsodása következtében alakul ki még az anyaméhen belül, vagy a születés során, általában oxigénhiány miatt. A károsodás következményeként az agy egy része elhal, vagy nem fejlődik megfelelő módon, aminek hatására az izmok is károsodnak, és a beteg nem képes kontrollálni saját mozgását. A sorozatban az ifjabb Walt mankóval közlekedik, ám R. J., aki gyerekkorában egy speciális szerkezetet viselt a lábán, később pedig folyamatosan sportolt valamit, mára képes segítség nélkül járni. R. J. esetében a születéskor nem derült ki azonnal, hogy beteg, ám rövid idő elteltével már világosan látszott, hogy mozgásában korlátozott. Amikor járni kezdett, folyton lábujjhegyen lépkedett, mivel inai túl feszesek voltak. Hasonlóképpen az ujjait is nagyon nehezen tudta mozgatni, ám eközben intelligenciájával semmi probléma nem volt. A betegség okát nehéz volt kideríteni nála, mivel néhány hetesen örökbe fogadták, és vér szerinti anyjáról nem sok dolgot lehetett tudni. Végül annyi kiderült, hogy anyja igen hosszasan vajúdott vele, és a végén sürgősségi császármetszéssel jött világra. Eközben ő maga oxigénhiányos állapotba került, és újraélesztésre is szüksége volt.

Amikor végre diagnosztizálták nála a betegséget, az orvosok azonnal igyekeztek kiegyenesíteni a lábát, és hat hónapon keresztül egy speciális szerkezettel próbáltak segíteni rajta, ami igen fájdalmas, ám hatásos volt. Ezzel párhuzamosan beszédfejlesztésre is járt, és kéz- illetve szemkoordinációját is folyamatosan fejlesztették. Nem járt speciális iskolába, ami egyrészt jót tett neki, másrészt gyakran jött haza sírva, ha a többiek kicsúfolták. Az orvosok időnként javasolták, hogy érdemes lenne egy műtétbe belevágni, ahol átvágnák az Achilles-inát, ám ő inkább a fociba vetette bele magát, mivel a futással nem volt problémája. Végül 14 évesen ő maga közölte az orvosokkal, hogy többé nincs szüksége a lábtartó keretre. Még ebben az évben anyjával és lánytestvérével Los Angelesbe költöztek, ahol egy színészügynökség szemet vetett rá, így rövid időn belül a nagy sikerű sorozatban találta magát, és számtalan – elsősorban hölgy – rajongót szerzett magának. Növekvő hírnevének köszönhetően az Egyesült Államok Cerebrális Parézis Egyesületének szóvivője lett, aki azért is küzd, hogy minél több mozgássérült színész jusson szerephez, és egyre több filmben és sorozatban kapjanak helyet mozgássérült karakterek.

Magyarországon évente körülbelül 200 cerebrális parézist diagnosztizálnak, a számuk a meddőségi kezelések következtében egyre növekvő ikerterhességek következtében – ahol nagyobb az esély az oxigénhiányos állapot kialakulására - emelkedő mértéket mutat.