A Neuron című szakfolyóirat aktuális számában megjelent tanulmány szerint a dohányáruk legfőbb függőséget okozó összetevője fokozza az alkohol iránti vágyat. Ám a „piszkos munkát” a stresszhormonok végzik el. Az értekezés segít megérteni, hogy az alkoholizmus miért fordul elő tízszer gyakrabban a dohányosok körében, illetve hozzájárul a kockázat korai felismeréséhez. A stresszhormonok szerepe viszont rámutat, hogy a nikotinfüggőség és az alkoholizmus kapcsolata nem egyszerű.

Az alkoholfogyasztás általában serkenti a dopamin nevű ingerületátvivő anyag jelenlétét az agy ventrális tegmentum és nucleus accumbens részeiben, amelyek az olyan elemi ösztönök szabályozásáért felelősek, mint az élvezet, a jutalom és a függőség. A dopamin szintjének növekedése a hangulat emelkedésével, valamint a stressz tompulásával jár. A nikotin azonban felborítja ezt a válaszmechanizmust – derül ki a Baylor College kutatóinak eredményeiből. A John A. Dani vezette vizsgálatok kimutatták, hogy ha akkor érkezik a nikotin, amikor a stresszhormonok már szétáradtak az agyban, az alkohol mérsékeli a dopamin áramlását az előagyban. Erre természetes reakció a még több alkohol fogyasztására való késztetés a jó hangulat fenntartásához. A kísérleti patkányok pontosan így viselkedtek.

Azon fiatal állatok közül, akiknek lehetővé tették, hogy igényük szerint alkoholt igyanak, a korábban nikotint kapók több alkalommal és nagyobb dózissal fogyasztottak szeszt. A szomj körülbelül 45 perccel a nikotinadag bevitele után jelentkezett – ennyi ideig tartott, amíg szervezetük feldolgozta az anyagot. A nikotinkezelés nyomán a patkányok még 15 óra múlva is több alkoholt ittak. A stresszhormonok katalizátorként voltak jelen a folyamatban. Amikor a tudósok olyan szert adtak az állatoknak, amely tompítja a nikotint tartalmazó kortizoszteroidok hatását, a szakértők úgy találták, hogy a nikotinnal kezelt rágcsálók már nem ittak többet, mint nikotint nem kapó társaik. Az eredmények segíthetik az alkoholizmus elleni stratégia hatékonyabbá tételét.