Szívinfarktusban nem csupán maga az esemény jelenthet életveszélyt, hanem a várható szövődmények is fatális következménnyel járhatnak – a szívrohamon átesettek fele öt éven belül meghal. A véráramlás leállása a sejtek pusztulását eredményezi, és a kieső szövetet heg foglalja el, mely azonban nem tudja ellátni a szívizomra jellemző pumpát. Korábban rostos szövettel igyekeztek pótolni az elhalt izmokat, azonban az eredmény nem volt kielégítő. Most Sharon Fleischer és munkatársai rugalmas rostokat használtak fel az ügy érdekében, így segítve a szívizom összehúzódását és elernyedését.

A Biomaterials augusztusi számában bemutatott kutatásban beteg szívből, vagy állatokból nyert szöveteket használtak fel. A sejteket egy vázszerű sablonban juttatva szimulálták a sejtközötti teret (extracelluláris mátrix), és idővel a sejtcsoportok képessé váltak az összehangolt elernyedésre és az összehúzódásra, emellett elektromos ritmust is generáltak. Az eredmények egy részéről már korábban beszámoltak, azonban kritikusnak tűnt a váz alakja. Most spirális alakú vázzal kísérleteztek, az így nyert szövetet patkányokon tesztelték le. Az új alak nagymértékben javította a rostok rugalmassági tulajdonságait, emellett nagyobb erőkifejtésre voltak képesek, a mechanikai ellenállás pedig lecsökkent. A kutatók szerint amennyiben a módszer a gyakorlatban is bevezetésre kerül, évente milliók életét mentheti meg. Addig azonban még sok preklinikai és klinikai vizsgálatot el kell végezni.