A kutatók úgy gondolják, hogy ez egy alkalmazkodási mechanizmus eredménye, melynek lényege a legsérülékenyebb utód védelmezése. Az ausztrál tudósok 747 anyával töltették ki a kérdőíveket, aziránt is érdeklődve, hogy emlékeik szerint tapasztaltak-e hirtelen növekedést a legkisebb fiuk vagy lányuk esetében közvetlenül azok születése után. A válaszadók 70 százaléka igennel válaszolt. Ez az érzékelésben bekövetkezett változás a család korábbi csecsemőjéhez köthető – a többieknél ugyanis sokkal ritkábban emlékeztek ilyenre. Ez azonban nemcsak annak tudható be, hogy a nagyobb gyermek óriásinak tűnik az újszülötthöz képest. A fő ok, hogy a szülők érzékelését elhomályosította az illúzió, hogy a gyermek kisebb a valódi méreténél. Amikor a legújabb jövevény megérkezett, „megtört a varázs”, és onnantól kezdve akkorának kezdték látni a nagyobbat, amekkora valójában.

A kutatók megkértek 70 anyát, hogy a falon mutatott jelzéssel becsüljék meg valamennyi utódjuk magasságát. A szülők konzekvensen alulsaccolták az egykék és a legkisebbek (a 2-6 évesek) méretét, ám a többi gyerekükét, illetve a mindennapi használati tárgyakét – úgymint a mosdóét vagy a konyhapultét – minden nehézség nélkül meg tudták állapítani. „Kutatásunk megmagyarázza, hogy a mama pici fia vagy lánya sosem fogja kinőni ezt a jelzőt” – összegezte Jordy Kaufman, a Swinburne Műszaki Egyetem munkatársa, a munkálatok koordinátora.