A Betegség Ellenőrzési és Megelőzési Központ adatai alapján a hirtelen csecsemőhalál okai közül leggyakoribb a hirtelen csecsemőhalál szindróma, második helyen az ismeretlen okból bekövetkező halálesetek állnak, harmadik helyen pedig a véletlen fulladás és az ágyban történő összenyomódás és ebből következő megfulladás. A hirtelen csecsemőhalál leggyakrabban a csecsemők 1-4 hónapos kora között fordul elő, de egy éves korig bármikor jelentkezhet. Mivel életkortól függően az okok is eltérőek, a szakemberek két csoportra osztották a vizsgált eseteket, az egyikbe a 0-3 hónapos csecsemőket, a másikba az 4-12 hónaposakat sorolták.

Összesen 8207 esetet elemeztek ki, melyek 69 százalékában a csecsemő együtt aludt valamelyik szülővel, amikor meghalt, pontosabban, a kisebbeknél 73,8 százalékban, a nagyobbaknál 58,9 százalékban. Az idősebb csecsemők körében az is gyakori volt, hogy a halál pillanatában valamilyen tárgy volt a közelükben, például egy takaró vagy egy plüssállat.

Az Amerikai Gyermekgyógyászok Akadémiája a fentiek fényében azt tanácsolja, hogy a szülők tartsák be az alapvető biztonsági előírásokat, amikor csecsemőjüket altatják, mert ezzel minimálisra csökkenthetik a hirtelen csecsemőhalál kockázatát. A javaslatok közt szerepel, hogy a csecsemőt altassák a hátán, ne öltöztessék fel túl melegen, és a szobát se fűtsék be túlzott mértékben. Emellett tanácsos a kicsiket egy kemény matracon altatni, melyre szorosan simul rá a lepedő.

A kiságyat füstmentes szobába helyezzük el, a baba mellé pedig ne tegyünk be játékokat, párnákat, plüssállatokat, takaró helyett pedig érdemes hálózsákot használni. Ne altassuk a csecsemőket felnőtt ágyon, karosszékben, kanapén, vízágyon vagy párnán, a legbiztonságosabb az, ha a szülőkkel egy szobában, de külön fekvőhelyen kap helyet a kisgyerek. A hirtelen csecsemőhalál kockázata azzal is csökkenthető, ha az anya nem dohányzik, kerüli az alkoholt és a drogokat, és ha másra bízza gyermekét, az ő figyelmét is felhívja a biztonságos altatás feltételeire.