A kutatás során a szakemberek közel 300 – főleg hispán – szülőt kísértek figyelemmel 9 évesnél fiatalabb gyerekekkel, akiket New York két sürgősségi kórházában kezeltek valamilyen betegséggel és az orvosok folyékony orvosságot – többnyire antibiotikumot - írtak fel számukra. A szülőkkel később felvették a kapcsolatot és megkérdezték tőlük, miként mérték ki a szükséges adagot az orvosságból, majd meg is kérték őket, hogy a kanalat, amivel adagoltak, vigyék be a szakembereknek, hogy ellenőrizhessék, mennyi orvosságot kaptak a gyerekek.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok a szülők, akik kanállal mérték ki az előírt mennyiséget, 50 százalékkal nagyobb arányban adtak elégtelen dózist gyermeküknek, mint azok, akik milliméterre pontosan mérték ki az orvosságot. Amint azt a kutatást vezető dr. Alan Mendelshohn , a New York Egyetem orvosi iskolájának munkatársa elmondta, a kanállal adagoló szülők vagy többet, vagy kevesebbet adtak az orvosságból az előírthoz képest, ami egyaránt veszélyes lehet, hiszen előbbi esetben a mennyiség nem elegendő a gyógyuláshoz, illetve gyógyszerrezisztens fertőzés alakulhat ki, utóbbi esetben pedig egyéb betegségek vagy akár életveszélyes mellékhatások is jelentkezhetnek.

A vizsgálatban résztvevő szülők közel egyharmada nem a megfelelő dózist adta gyermekének az előírt orvosságból, hatból egyen pedig kanalat használtak a milliméterpontos adagolást lehetővé tevő fecskendő vagy cseppentő helyett. A kutatás során az is kiderült, hogy a recepteknek kevesebb, mint a fele határozta meg a szükséges dózist milliméterben, de még amelyik meg is tette azt, gyakran azon is fel volt tüntetve ugyanaz a mennyiség kanálban is, a legtöbb szülő pedig nem is gondolt arra, hogy ahány kanál, annyiféle mennyiséget kaphat a beteg gyerek. A szakemberek szerint az orvosok és a gyógyszerészek felelőssége, hogy pontosan határozzák meg a szükséges adagot és ennek betartására a szülők figyelmét is minden esetben hívják fel.