Günther József, a cikksorozat szerzője, fél évig állt az egyik legnagyobb brit hajóstársaság, a Cunard Line szolgálatában. A Slavonia gőzösről származó tapasztalataival a korabeli egészségügyi hatóságok számára kívánt tanulságokkal szolgálni.

A kikötőben

 A Fiuméból induló hajókra korántsem mindenki kerülhetett fel. Szigorú orvosi vizsgálat alapján szűrték ki azokat, akiket az amerikai hatóságok nem kívánatos személyeknek tartottak valamely betegségük, adottságuk miatt.

Nem csupán visszaküldték Európába, de még a hajóstársaságra is büntetést vetettek ki, ha figyelmetlenségük vagy engedékenységük folytán olyan bevándorlókkal találkoztak, akik heveny vagy idült trachomában (tüszős szemkötőhártya-gyulladásban), favusban (gombás haj és bőrbetegségben), elmebetegségben, epilepsziában szenvedtek, akiket testi fogyatékosoknak vagy gyenge testalkatúnak ítéltek. Sőt, kizáró tényező volt még a férj nélküli nők terhessége is. Abban viszont, hogy ezek az emberek nem is kevesen mindent hátrahagyva, felszámolva akár a kikötőig is eljutottak, nem kis szerepe volt a helyenként rendkívül hiányos tájékoztatásnak is.

Kvártély

Elkerülendő a zsúfoltságot, a Slavonia soha nem hajózott 75 százaléknál nagyobb kihasználtsággal. Bár a kivándorolni szándékozók már órákkal a beszállás előtt a hajónál tolongtak, a rutinos angol személyzet a walesi birkák türelmével állta a rohamot, s nem avatkozott a szálláshelyükért a fedélközben közelharcot folytató, majd' 1500 utas küzdelmébe. A rugalmas drótfonatú aljzattal készült fekhelyek szélesek és tiszták voltak, s mindenki kapott a szalmazsákja mellé vánkost is.

A forró égövi utazásokra tervezett Slavonia fedélköze nyitott volt, ami a zömmel meleg időben történő átkeléseknél kifejezetten hasznosnak bizonyult. Ezen a szinten a tizenkét évnél idősebb nőket és férfiakat éjszakára elkülönítették, tilos volt nemi kapcsolatok létesítése. Tettenérés esetén New Yorkban pénzbírság, börtön vagy házasság várt a szabályok "áthágóira". Választhattak.

Tiszta hajó

A hajó tisztasága kifogástalan volt, köszönhetően annak is, hogy szinte egész úton festették, fedélzetét mindennap téglaporral és homokkal suvickolták. Ez utóbbira a gyakori tengeribetegségek miatt is szükség volt, a hajótest oldalán található illemhelyek esetében pedig a karbolos fertőtlenítő és a sós víz segített távol tartani a kórokozókat. Fontos része volt a napi rutinnak a délutáni szellőztetés és takarítás is, ami a személyszállító hajókat gyakrabban fenyegető cseppfertőzéses járványok megjelenésének veszélyét volt hivatott csökkenteni. A Slavonia nyitott fedélközében ez jóval egyszerűbb volt, mint más, zártabb hajók esetében.

Piszkos utasok

Furcsa, hogy az utasok tisztaságára nem sok gondot fordított a hajóstársaság. A fedélközben utazó tömegek számára nemenként mindössze két-két kádat állítottak használatba. Még az első osztály mintegy 120-140 utasának is mindössze két kádat biztosítottak, s ezek is csak éppenhogy elégítették ki a szükségleteket elképzelhetőek akkor az alsóbb, szintek viszonyai. Történt mindez annak a sajátos szabályértelmezésnek okán, hogy a Slavonia nem esett bele azon hajók kategóriájába, melyek a 30. szélességi fok alatt és nyolc napnál tovább közlekednek.

Ezeken ugyanis legalább annyi tusolási lehetőséget kell felállítani, hogy azt az utasok 5 százaléka egyidejűleg használhassa. Bár a Slavonia nem kevesebb mint tizenhat nap alatt szelte át az óceánt, útja során mindvégig a 30. fok felett járt, így aztán nem szereltek fel több zuhanyzót. Annak ellenére, hogy vizük volt bőven.

Koszt

"Ha otthon hetente csak kétszer ennyit és ilyet ehettem volna, ma is Magyarországon lennék" vallotta az egyik parasztember. És valóban: a New York-i érkezéskor a Slavonia utasai rendszerint jobb kondícióban voltak, mint a fiumei induláskor. Persze az ízeket nem mindig olyannak találták, mint a Duna mellett, de a bőséges ellátásra nemigen lehetett panasz.

A hűtőkben tárolt friss élelmiszerből hetente négyszer került meleg vacsora az asztalra, s még kóser hús is akadt. A fedélköz utazóközönsége ugyanazt fogyasztotta, mint a hajó személyzete. A Cunard Line kínosan ügyelt az élelmiszerek tárolására, azt mindennap a hajó kapitánya által vezetett bizottság ellenőrizte. A konzervétel itt ismeretlen volt, nem úgy az ebédet a gyengélkedőknek akár ágyhoz felszolgáló pincér.

Gyógyellátás

A hajón külön részleg szolgált a fertőző és az általános betegellátásra, jól felszerelt patikája volt, s rendelőjében szükség esetére még egy stabil műtőasztalt is felállítottak. A hajóorvos naponta kétszer fogadta a betegeket, s zömmel kötőhártya-gyulladásokat kezelt. A betegség a partraszálláskor különös jelentőséggel bírt, hiszen emiatt könnyen visszafordíthatták a bevándorolni kívánó pácienst. Viszonylag gyakoriak voltak a fogászati panaszok, valamint a hőkiütés nevű, himlőszerű betegség, mely azonban a rettegett kórtól eltérően néhány nap alatt elmúlt, s csupán ágynyugalmat és megfelelő hűtést igényelt kezelése során. További másik gyakori panasz a székrekedés volt, ami minden útra tekintélyes mennyiségű hashajtó beszerzését tette indokolttá.

A szoptatós anyák és gyermekeik is megfelelő ellátásban részesültek. A malária inkább csak a személyzet tagjai között ütötte fel a fejét, s a kemény fizikai munka során elő-előforduló balesetek is inkább a matrózokat érintették. Bármely fertőző betegség esetén a páciens azonnal a fertőzőrészlegre került, ágyneműjét megsemmisítették, ágyát fertőtlenítették. Azon ritka esetekben, amikor valakit a hajón ért el a halál, boncolás történt, majd a tetemet vitorlavászonba tekerve temették a tengerbe.

Günther doktor hazaérkezve tapasztalatait igyekezett megosztania kivándorlási ügyekben illetékes szakemberekkel. Javaslatainak hatása az 1909-ben e témakörben született törvényen már érezhető is volt.