A Chemical Senses című szakfolyóiratban megjelent eredmények arról tanúskodnak, hogy a szaglás kulcsszerepet játszik a táplálékbevitelben, hiszen ez az érzékelési folyamat kapcsolatban áll az agy éhségközpontjával. „A világszerte járványszerűen terjedő elhízás korában muszáj minél jobban megértenünk a szaglás és táplálkozási magatartás összefüggését” – fogalmazott a munkálatokat irányító Lorenzo Stafford, az angliai Portsmouth-i Egyetem szakértője. Az eddigi tudományos eredmények ellentmondásosnak bizonyultak abban a tekintetben, hogy az elhízottak ízlelése tompább vagy érzékenyebb, a szaglást azonban csak kevesen vették figyelembe – magyarázta Stafford a Reuters hírügynökség megkeresésére.

A kutatócsoport 40 egyetemi hallgatót választott a kísérlethez, és elhízott, illetve nem elhízott kategóriába sorolta őket. A résztvevők mindannyian egészséges nemdohányzók voltak, akik jelenleg nem fogyókúráztak, és nem szedtek étvágycsökkentő készítményt sem. Alultápláltak és csökkent érzékelőképességűek nem vettek részt a felmérésben. Az egyetemistáknak először mesterséges étcsokoládé-illatot szimatolva kellett pontozniuk annak intenzitását és kellemességét. Az aromát ezután hígították, hogy kiderüljön, mi a legenyhébb koncentráció, amit az érintettek még észlelnek. A szakértők emellett a résztvevők ízlelését is tesztelték a négy alapízre, tehát az édesre, a sósra, a savanyúra és a keserűre. Mindennek tükrében vállalkoztak arra, hogy összefüggést állapítsanak meg a testsúly, a szaglás és az ízérzékelés között.

Az eredmények alapján az elhízottak jobban érzékelték a csokoládéillatot, ráadásul kívánatosabbnak is találták azt. A normális súlyúak számára azonban a sós íz „sósabb” volt, a savanyú pedig „savanyúbb”. A kutatók megjegyezték: a szaglás rendkívüli jelentősége abban rejlik, hogy aktiválja az agy jutalomközpontját.