A betegség kialakulásában jelentős szerepe van a genetikai tényezőknek. Gyakran a hiperkinetikus gyermek apja esetében is hasonló terheltség figyelhető meg. Fiúk között az előfordulás lényegesen gyakoribb, mint leányoknál.
Más betegség is megelőzheti a tünetek megjelenéséi. Előfordulása sűrűbb nehézfémmérgezések esetén (pl. higany, ólom stb.), homloklebeny-sérüléseket követően, amikor a gyermek baleset során súlyos fejsérülést szenvedett, de leírták már vírusos agyhártyagyulladás nyomán is. Anyai részről a terhesség alatti erős dohányzás növeli a rizikófaktort. Természetesen előzetes betegség nélkül is előfordulhat a hiperkinetikus tünetegyüttes, sőt a családi terheltség sem törvényszerű. Minden kutató álma, hogy megfelelő elváltozást találjon a szervezetben, és ez okokozati összefüggésbe hozható legyen a betegséggel.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >> [0]
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tesztek, műszeres vizsgálatok
Az idegrendszer vizsgálata nem egyszerű dolog. A szülő vagy a gyermek által elmondott, illetve az orvos által észlelt vagy kiváltott tünetek felvethetik egy-egy betegség iránydiagnózisát. A kórtörténet részletes, nemcsak a betegre, hanem szüleire és testvéreire is kiterjedő megismerése elsődleges jelentőségű a pszichiáter számára. Az intellektus, a kreativitás, az emlékezés és a problémamegoldó képesség vizsgálatához a pszichiátriai tesztek nyújtanak segítséget. Mind a szülő, mind a beteg bizalmát meg kell nyerni, hisz e nélkül lehetetlen a betegség megismerése és gyógyítása is.
Az idegrendszer fiziológiai működése igen bonyolult, ezért megértése sem túl könnyű, még orvosi szinten sem. Némi ismeretre azonban szükségünk van, hogy tisztába jöjjünk a betegség lényegével, és érthetővé váljon a gyógyszeres kezelés mibenléte.
Az agyban különböző receptor(ingerületfelvevő) struktúrák találhatók. A bejutó ingerület továbbításában különböző kémiai anyagok játszanak fontos szerepet, amelyeket neurotranszmittereknek nevezünk. Két fontosabb kémiai rendszer érdemel említést: a dopaminrendszer és a szerotoninrendszer. Ezen ingerületátvivő anyagoknak léteznek antagonista (ellentétes hatású) párjaik is, amelyeket gyógyszer formájában vihetünk be, tehát befolyásolhatjuk az idegrendszer kóros működését. Túlzott szerotonintermelés következtében agresszivitást írtak le. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy e kémiai rendszerek kóros eltérésének gyógyszeres kezelése jelenti az egyik utat a hiperaktív gyermek gyógyításában.
Klinikai kép
A hiperaktivitás, a figyelemzavar és az impulzivitás különböző életkorokban más-más formában nyilvánul meg.
Csecsemőkor
Kevesen gondolnák, hogy a hiperaktivitás kórképe már csecsemőkorban is észrevehető. Jellemző tünete az alvászavar. A csecsemő nagyon keveset alszik, vagy csak nagyon rövid ideig. Gondok vannak a táplálással, a gyermek alig szopik, és eközben is sokat sír. Ezeket a kicsinyeket igen gyakran kell etetni. Általában „túl mozgékonyak", ingerlékenyek, nyugtalanok. Szinte simogatni sem lehet őket, mert sírással reagálnak. Gyakori a hasi kólika.
Kisdedkor
A gyermek állandóan nyugtalan, nyüzsög, rohan, sohasem sétál, szinte folyamatosan mozgásban van, és mindez a tevékenység céltalan. Gyakori a sérülés a rosszul koordinált mozgás miatt. Ebben az életkorban is jelentkeznek alvászavarok. A gyermek nyugtalanul pörög az ágyban, s ha alszik is, csak rövid ideig. Ébredése nem mindig optimális, impulzivitászavarai vannak, azaz kiszámíthatatlanul viselkedik. Kirohan az úttestre, összetöri játékait, megveri játszótársait, minden provokatív előzmény nélkül. Jellemző a figyelemzavarra, hogy ezek a kicsinyek képtelenek egyedül belemélyedni a játékba. Kitartásuk csekély, nem fejezik be, amit elkezdenek, bármilyen egyszerű dolog legyen is az.
Általános iskolás kor
A hiperaktív gyermek állandóan elhagyja helyét az osztályteremben, képtelen nyugodtan végigülni az órát vagy az étkezést. Nem köti le igazán a játék sem, gyakran a tévéprogramot, mesefilmet is a felénél otthagyja. Magatartási osztályzata rossz, cselekedetei, ténykedése sokszor romboló jellegűek, és ez az a pont, amikor a szülő vagy a pedagógus segítséget kér a pszichológustól. Jellemző a gyermek impulzivitászavarára, hogy képtelen házi feladatát lépésről lépésre elkészíteni. Az általában befejezetlen, külalakja csúnya, hibákkal túlzsúfolt, igazi „macskakaparás".
A gyermek viselkedése nemcsak önveszélyes, de társaira is bajt hozhat. Nem gondol a következményekre: felmászik a magas fára vagy a háztetőre, kiül az erkély korlátjára, lehetőleg minél magasabban, és ezzel „örvendezteti" meg szüleit, környezetét. Elveheti a másik gyermek játékát erőszakkal, akár verés árán is, vagy cukrot és csokit lop társaitól, bűntudat nélkül. Figyelemzavarára jellemző, hogy a komplex feladatokat és helyzeteket képtelen megoldani, viselkedése széthulló jellegű.
Serdülőkor
A hiperaktív mozgás a nagyizmokról áttevődik a kisizmokra. A gyermek képtelen nyugodtan ülni, viselkedni, izeg-mozog a széken, lábát lóbálja, ujját tekergeti, mindig kell valamit csinálnia. Ezek az ifjak gyakran az osztály „bohócai" vagy vezéregyéniségei, kiszólásaikkal, durva tréfáikkal romboló hálást keltenek. Figyelemzavarukra jellemző, hogy csak rövid ideig képesek koncentrálni, a hosszabb, bonyolultabb feladatokat félbehagyják, nem fejezik be. Sok mindenbe belekezdenek, kapkodnak, belátható eredmény nélkül.
Lelki terápia
Elsődleges fontosságú a pszichoterápia, amelyet gyógyszerek szedésével is ki lehet egészíteni. A gyermek kezelésébe a szülőt és a pedagógust is be kell vonni. A hiperkinetikus gyermek viselkedésterápiája ún. kontingenciaprogramból és kognitív terápiából áll. Lássuk, mit fednek ezek a bűvös szavak, és mi a kezelés lényegei.
A kontingenciaprogram keretén belül a koncentrálóképességet, a célirányos munkát és a viselkedés kormányzását erősítjük a hiperkinetikus gyermekben, optimális beteg-szülő-pszichiáter kapcsolat nélkül a program veszélybe kerülhet. Elengedhetetlen a szakember operátori szerepe a kezelésben. Nagyon fontos, hogy a kisebb (sőt még a nagyobb) gyermek esetében is a komplex feladatok megoldásához elérhető, apróbb, de sikereket eredményező lépésenként vezessen az út. A cselekvéssor legyen célorientált.
A kognitív terápia azon alapul, hogy az iskoláskorú gyermek olyan pszichiátriai tréningen vesz részt, amelynek során szakorvosi segítséggel eljut lelki és szociális problémáinak megoldásához, széteső viselkedésének megváltoztatásához.
Gyógyszeres kezelés
Sok szülő szeretné, ha gyermekének napi problémái egyetlen tabletta bevételével megoldódnának. Kétségtelen, hogy a gyógyszerek hathatós segítőtársai a pszichoterápiának, de önmagukban általában nem elégségesek, sőt, nem kívánt mellékhatásokat is okozhatnak, pl. fejfájást, fáradékonyságot, elalvási zavarokat. Az arcizomzat és a szemizmok rángása gyakoribbá válhat, erősödhet. Ötéves kor alatt a gyógyszer adagolása mérlegelendő. A hiperaktív mozgás megszűnhet, de felerősödnek a sztereotípiák.
Különbözőek vagyunk, és nem is olyan könnyű dolog eldönteni azt, hogy a viselkedés meddig normális és mikortól kóros. Igen sok eleven, izgága gyermek nőtt fel pszichiátriai segítség nélkül, és lett értékes, építő tagja társadalmunknak. Észre kell azonban venni azt, hogy mikor szorul segítségre a gyermek vagy serdülő, mikor válik önmaga vagy társai számára veszélyessé. Ezekben az esetekben forduljunk bizalommal szakemberhez. Beivódott tévhit, hogy akit pszichiáter kezel, az garantáltan elmebeteg, dilis vagy lökött – hosszan sorolhatnánk a szinonimákat. Az embereknek még mindig csekély a bizodalma a pszichiáterek iránt, de higgyék el: a „középkorhoz" képest gyökeresen megváltozott a helyzet. Sokszor a célirányos irányítás, a jó tréning gyógyszerek nélkül is átlendíti a beteget a holtponton, kedvező irányba.