Az emberek kb. 90%-a jobbkezes és egytizede balkezes. Ezen belül azonban további csoportokat lehet elkülöníteni. A jobbkezességet meghatározó gén domináns, a balkezességet meghatározó viszont recesszív. Eszerint a homozigóták (akiknek a két megfelelő kromoszóma azonos helyén mindenben egyező gén található: JJ, illetve BB) mellett megjelennek heterozigóta formák is (JB, BJ). Vannak tisztán jobb- és tisztán balkezesek, de találunk erősen és gyengén jobbkezeseket, valamint erősen és gyengén balkezeseket.
Már az első években...
A gyermek fejlődése során kézspecializálódása, a jobb- vagy balkezesség kialakulása nagyjából egy időben megy végbe a beszéd kialakulásával, 1820 hónapos kor körül. Ettől kezdve a gyermek egyik kezét a finom, megtanult mozgások kivitelezésére használja. Ennek a specializálódásnak négyéves korig végbe kell mennie. Addigra a gyerekek már komoly kézügyességre tesznek szert, tudnak építeni, fűzni, gyurmázni, önállóan öltözködni, gombolni, és elkezdenek rajzolni, ami a legfinomabb manipulációs mozgások begyakorlására szolgál, előkészíti az írást. E tevékenységek során tovább ügyesedik a domináns kéz. Teljesen mindegy, hogy az a jobb vagy a bal.
Amennyiben a gyermek balkezes, szigorúan tilos az átszoktatás! Ezzel egy természetes rendszert zavarnánk meg, tennénk mesterkéltté. Megzavarhatjuk a gyermek finommozgásainak kivitelezését, neurotikus tüneteket okozhat a bizonytalanság, mely dadogásban, enuresisben (éjszakai bevizelés), nyugtalanságban, viselkedési gondokban jelentkezhet. A bal kéz is lehet nagyon ügyes! Gondoljuk olyan nagy művészekre, mint pl. Leonardo da Vinci.
Jobbkezes világ?
A balkezes gyermek nehézségei már az iskoláskor előtt is jelentkeznek, hiszen társadalmunk szokásai (pl. kézfogás), környezetünk tárgyai a többségi jobbkezeseket szolgálják ki.
A jobb- vagy balkezességet úgynevezett dominanciatesztekkel lehet vizsgálni, melyekben sok hétköznapi tevékenységet végeztetnek vagy csak imitáltatnak a gyermekkel, feljegyezve, melyik kezét használja. Ilyenek a labda dobása, elkapása, a fésülködés, a zárnyitás, a fűzés, kártyaosztás, locsolás, vízöntés pohárból pohárba… stb. Ha e tevékenységek végzése során bizonytalan a megítélés, kétes a dominancia, akkor a gyermekneurológus az, aki komolyabb – esetleg műszeres – vizsgálatokkal el tudja dönteni a kérdést.
Sokan kérdezhetik: miért olyan fontos ez? Mert nagyon lényeges az időtényező. Az egyik kéz ügyesebb volta a gyakorlás eredménye, melyhez sok időre van szükség. A dominancia időben történő kialakulása adja meg a gyermeknek azt az esélyt, hogy megfelelő kézügyességet szerezzen az előtte álló iskolai feladatok (rajzolás, írás, szerkesztés, barkácsolás…) elvégzéséhez.
A dominancia kialakulása és a térbeli tájékozódás szoros összefüggésben van. Ez utóbbi bizonytalansága pedig alapja lehet nagyon sok iskolai kudarcnak, tanulási nehézségekhez vezethet (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, vagyis az olvasási, írási, számolási képesség zavara).
Ha késik a gyermek dominanciájának kialakulása, forduljanak szakemberhez: gyermekneurológushoz, gyógypedagógushoz. A háttérben állhat sérülés is (mozgáskoordinációs zavar, diszpraxia), gyakrabban azonban csak idegrendszeri éretlenség. Mozgás- és pedagógiai terápiákkal a gyermekek kézügyessége látványosan fejleszthető.
Balkezes eszközök!
Amennyiben biztosak abban, hogy a gyermek balkezes, feltétlenül olyan eszközöket kell beszerezni, melyek segítik tevékenységeit. A jobbkezes tárgyak bal kézzel történő alkalmazása nehéz, általa hibás mozdulatok rögzülhetnek, ami az ügyetlenség látszatát kelti, rontva a gyermek önértékelését. Ma már gyártanak balkezes ollót, hegyezőt, töltőtollat stb. Ne sajnáljuk a pénzt, időt, fáradságot ezeknek a beszerzésére, mert így teremtünk a balkezes gyermek számára azonos esélyeket.
Az iskolapadban
Balkezes gyermek a padban lehetőleg a bal oldalon foglaljon helyet, hogy mellette ülő társával ne akadályozzák egymást. Nehezebben megy az írástanulás is a balkezes gyermeknek. Már a betűforma megválasztása sem mindegy: számára sokkal jobb, ha álló és nem jobbra dőlő betűformával tanul írni, hiszen neki a könnyed vonalvezetéshez, a ritmusos, lendületes íráshoz egy balra dőlő – nem létező – forma kellene.
Még az írás haladási iránya is fordítva lenne természetes: a balról jobbra tartó írást ugyanis a gyermek takarja a kezével, ezért igen gyakran egy úgynevezett „horogfogást” alkalmaz – csuklóját teljesen behajlítva, felülről próbál írni –, hogy lássa a leírtakat. Rosszabb esetben egész testével követi ezt a kéztartást, nagy esélyt adva a gerincferdülés kialakulásának. Ezt megelőzhetjük, ha a füzetet egy kissé jobbra lefelé döntjük.
A szülőknek, pedagógusnak különösen figyelniük kell a balkezes gyermekekre, hogy a jobbkezes többségben a megfelelő feltételeket kapva, képességeiket, tehetségüket – melyek akár rendkívüliek is lehetnek – teljes mértékben ki tudják bontakoztatni.