Ez a vizsgálat az első , mely a női nemi ciklust szakaszokra bontva vizsgálta, és arra kereste a választ, hogy az egyes periódusokban előforduló nagyobb stressz hogyan befolyásolja a nők termékenységét. A Kira Taylor, a University of Louisville School of Public Health and Information Sciences professzora által vezetett vizsgálatot olyan 40 éves és ez alatti, szexuálisan aktív nőkön végezték, akik nem használtak semmilyen fogamzásgátló módszert. A kutatásban részt vevő 400 nőnek napi rendszerességgel kellett számszerűsíteniük a stressz szintjüket egy 1-4-es skálán, átlagosan 8 ciklus erejéig.

A vizsgálati időszakban 139 esetben történt fogantatás. Az ovuláció idejét a ciklus 14. napjára becsülték. Az ebben az ablakban regisztrált stressz szintjének minden 1 egységnyi növekedése 46%-kal csökkentette a fogantatás esélyét. A termékenység vizsgálatánál egyéb faktorokat is figyelembe vettek: életkort, testtömeg indexet, alkoholfogyasztást és a nemi érintkezés gyakoriságát. Bár összefüggés mutatkozott a stressz és a fogantatás között, ok –okozati összefüggés jelen vizsgálat alapján egyelőre nem kimondható. A menstruációs ciklus egyéb szakaszait is figyelték, de a megnövekedett stressznek nem volt kimutatható hatása a beágyazódásra.

Taylor azt feltételezi, hogy a megnövekedett stressz szint esetén az agy jelet küld a petefészeknek, hogy most nem alkalmas az időpont az utód jövetelére. Dr. Tomer Singer, a New York-i Lenox Hill Hospital endokrinológiai és meddőségi igazgatója a közlemény kapcsán kiemelte, hogy a reprodukció szempontjából legjelentősebb, a ciklus első felében minimalizálni a stressz szintjét. Ezt rendszeres testmozgással, jóga gyakorlatokkal és meditációval könnyen el lehet érni.