„Van még dolgunk bőven” – kezdte a kutatás vezető szerzője, Christine Yoshinaga-Itano, audiológus, az Institute of Cognitive Science kutató professzora. A korai hónapokban könnyen „alakítható” az agy, így minél korábban ismerjük fel a betegséget és ismertetjük meg velük a nyelvet, annál valószínűbb, hogy fel tudják venni egészséges társaikkal a versenyt.” Az ajánlások szerint minden újszülött hallását meg kell vizsgálni egy hónapos korban, s pozitív eredmény esetén szükséges három hónapos korban egy specialista felkeresése. Ezután az igazoltan hallássérülteknél szükséges megkezdeni a kezelést, így a család támogatását, a hallott és beszélt nyelv megismertetését, a jelnyelv tanulását és a cochleáris implantátum beültetését, vagy hallókészülék viselését már hat hónapos korban. Jelenleg az Egyesült Államok újszülöttjeinek 96%-át szűrik átlagosan egy hónapos korukban, azonban sok hallássérült nem jut el ezután a második, illetve a harmadik lépéshez.

A gazdag világ nagy problémát okozó betegsége > > >  [0]

A kutatás során 448 gyermek adatait vizsgálták, akiknek mind a két fülét hallásvesztés sújtotta. A gyermekek 12 államból származtak, a legfiatalabb 8 hónapos, míg a „legidősebb” 39 hónapos volt. A kutatók mérték a gyermekek által használt szókincs gazdagságát mind a beszélt, mind a jelnyelvben, s azt a halló társaikhoz hasonlították. (Egy 30 hónapos egészséges gyermek átlagosan 600 szavas szókinccsel rendelkezik.) A szókincs kvóciens (VQ – Vocabulary Quotioent) 100-nak bizonyult, ha a halló társsal megegyezett. Az a hallássérült gyermek, aki az ajánlásoknak megfelelően részesült korán megkezdett kezelésben, átlagosan 82 pontot ért el, mely a normális tartomány alsó határa. 70 pont alatt teljesítettek azok, akiket nem az ajánlásoknak megfelelően kezeltek, s így a percentilis görbe 10% alatti részébe estek.

Gyönyörű, egyedi állatos pólók Amerikából > > > [1]

A kutatás eredményeiből kiderült, hogy gazdagabb szókinccsel rendelkeztek azok a gyermekek, akiknek születéskor jobb volt a hallása, akiknek a szülei magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, illetve akiknek a szülei is süketek, és már ismert számukra a jelnyelv. „Ezen tényezők azonban nem befolyásolhatók, az egészségügyi rendszerünk viszont az” – magyarázta Yoshinaga-Itano.