A kutatás során Avery Plough, a vezető szerző 118 nővért és orvost kérdezett meg 53 különböző kórházból a náluk tapasztalt betegellátásról. Különösen három terület érdekelte: a kórházi egységek közti szerveződés, így a köztük létrejövő kommunikáció és együttműködés, a nővérek munkarendje és a betegek szükségletek szerinti menedzselése. Ezután a kórházakat csoportosította aszerint, hogy „reaktívak”, azaz a felmerülő problémákra reagáló, vagy „proaktívak”, azaz a problémák megjelenése előtt már intézkedők-e.

A kutatás tulajdonképpen a fenti jelenségek hatását vizsgálta az alacsony kockázatú egészségi állapottal rendelkező nőkre vonatkozóan, akik az első gyermeküket várták. Az eredmények szerint a proaktívan szerveződött kórházakban nagyobb eséllyel végeznek császármetszést, így gyakoribb a szülés utáni vérzés, vérátömlesztés és hosszabb a kórházi tartózkodás. „Nehéz megjósolni, hogy mikor kezd el vajúdni egy nő, mennyi ideig fog tartani, és kinek lesz szüksége műtétre, vérre. Ezen bizonytalan események szervezése a császármetszés független kockázati tényezőjének bizonyultak” – nyilatkozta Neel Shah, a kutatás társszerzője, szülész, a Harvard Chan School kutatója.

Az anya egészsége drámaian különbözik a kórházak között is, csak a császármetszés számát vizsgálva akár tízszeres különbségek is adódhatnak. Korábbi tanulmányokból már kiderült, hogy ezek a számok nem magyarázhatók az anyák egészségével vagy preferenciáikkal. Az Egyesült Államokban egy generáción belül is 500%-kal növekedett a császármetszések száma, mely gyakran együtt jár vérzéssel, fertőzéssel, hosszabb kórházi tartózkodással és magasabb költségekkel. A kutatás szerint ezen műtétek 45%-a elkerülhető lenne. A kutatás az Obstetrics & Gynecology című kiadványban jelent meg online.