Nyomtatás 
Forrás: Vital.hu (https://mail.vital.hu)

Cukorbetegség napjainkban

A cukorbetegség, melyet az orvosi szaknyelv diabetes mellitus néven említ, kóros anyagcserével és magas vércukorértékkel jellemezhető tünetegyüttes. Lényege, hogy a hasnyálmirigy egyik hormonja - az inzulin - vagy teljesen hiányzik a szervezetből, vagy csökkent a hatása.

A diabétesz egyike a legősibb betegségeknek, a cukorbetegség tüneteinek [0]első leírása a Krisztus előtt 1550-re datált Ebers papiruszban található. A későbbi évszázadokban is sok szó esik a cukorbajról, jóllehet korszerű felfogását a XIX. század második felében végzett kutatások, majd az inzulin 1921-ben történt felfedezése tette lehetővé. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a cukorbaj oka az inzulinhiány.

Az inzulint a hasnyálmirigy béta-sejtjei termelik. A későbbi évtizedek során kiderült, hogy a cukorbetegség nem egységes kórforma, számos alcsoportja létezik. A felosztás mind a mai napig nem végleges, de általános az a vélemény, hogy olyan szindrómáról, tünetegyüttesről van szó, amelyen belül legalább négy fontos "alcsoportot" kell elkülöníteni.

Inzulinfüggőség

Ebbe a csoportba tartoznak a zömmel (de nem kizárólag!) gyermekkorban, fiatal felnőtt korban kezdődő kórformák, melyek nagyon gyorsan súlyos tünetekkel járnak. Ezek: a szomjúság, sok vizelet ürítése, nagyfokú fogyás, izomgyengeség. Nemritkán a diabéteszes kóma a cukorbetegség első megjelenési formája. Ez az ún. 1. típusú (inzulindepdens) kórforma, melynek lényege, hogy az inzulintermelő béta-sejtek egy autoimmun folyamat során gyorsan elpusztulnak.

Nem tudjuk biztosan, mi vezet ehhez az "önpusztításhoz", de biztosan van genetikus hajlam, amelyhez környezeti ártó tényezők (mint vírusok, kémiai méreganyagok) járulnak hozzá. Biológiai alapja ezen diabétesz fajtának a saját (endogén) inzulin teljes hiánya. E betegek az inzulin felfedezése előtti érában néhány hónap alatt elpusztultak.

Inzulinrezisztencia

A cukorbetegek több mint 90%-át teszik ki azok, akiknek betegsége általában (de nem kizárólag!) 45-50 éves koruk felett kezdődött, s akik rendszerint túlsúlyosak, emellett betegségük felismerésekor már egy sor egyéb anyagcsere- és keringési betegségben is szenvednek (magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavar, szívinfarktus, agyi inzultus, fokozott véralvadási készség stb.).

Vérükben a betegség kezdeti időszakában általában megfelelő mennyiségű inzulint lehet még kimutatni, s inzulintermelésük nemritkán akár kifejezetten több is lehet, mint a normális anyagcseréjű egyénekben. Esetükben tehát nem lehet inzulinhiányról beszélni, hanem az inzulin hatásának csökkenéséről van szó (inzulinrezisztencia). Ilyen betegekben egy ideig az inzulintúltermelés biztosítja, hogy a vércukorszint normális maradjon, de bizonyos idő után sajnos az endogén inzulinelválasztás kimerül, ekkor a betegség súlyosabbá válik, s a páciens inzulinkezelésre szorul.

Gesztációs diabétesz

Speciális kórforma a diabétesszel szövődött terhesség, az ún. gesztációs diabétesz. Ezek a nők terhességüket megelőzően nem tudnak cukorbajról, az a graviditás során vált nyilvánvalóvá. A meglévő genetikai hajlamot itt a terhesség okozta hormonális változások, illetve a jelentős súlytöbblet váltja ki.

Nem ritka, hogy a szülés után az anya cukoranyagcseréje ismét normalizálódik. Tekintettel arra, hogy a fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt diabéteszes állapot súlyos magzati szövődményeket idéz elő, indokolt megfelelő időben végzett szűrővizsgálatokkal az ilyen eseteket felderíteni.

Egyéb betegségfajták

Ezek közé számos olyan kórformát sorolnak, amelyekben bizonyos gyógyszerek váltanak ki diabéteszt, vagy pl. hasnyálmirigy-gyulladás okoz később cukorbajt.

A cukorbetegség nem egységes kórforma, változatainak kialakulása eltérő, mégis sok szempontból hasonlítanak egymáshoz. Így például minden cukorbeteg kórforma heveny és idült szövődményeket okozhat.

Heveny formák

A cukoranyagcsere kisiklása heveny szövődmény, ilyen pl. a régebben gyakori, magas vércukorértékkel járó diabéteszes kóma. Ennek oka a hirtelen kialakult inzulinhiány a vérben, amely a fellépő biokémiai változásokért felelős. Ellátása csakis intézetben történhet.

A cukorbaj kezelése során előfordulhat ennek ellenkezője, amikor a vércukor kritikus értéke zuhan le, ezt nevezzük hipoglikémiának. Ez előfordulhat akár inzulinterápia, akár bizonyos tablettás kezelés kapcsán. Ellátása enyhébb esetekben cukor fogyasztásával történhet, nyelésképtelenség fennállásakor, súlyos esetben intravénás cukor adása szükséges.

Idült formák

A cukorbaj idült szövődményei érintik a kisereket, elsősorban a szem és a vesék károsodhatnak. Hasonlóan súlyos problémákat okoz az idegrendszer diabéteszes bántalma. Kevésbé specifikus szövődmény a szív- és érrendszeri károsodás, mely cukorbaj nélkül is előfordul, de diabéteszben korábban kezdődhet, és sokkal gyakoribb. Ezek a károsodások elsősorban a nem inzulindependens típusú cukorbetegeket fenyegetik (életkoruknál fogva).

A diabétesz fentieken kívül a szervezet teljes egészét érintheti, joggal mondta ezért pár évtizede Magyar Imre professzor, hogy aki a cukorbetegséget alaposan ismeri, az tudja a Medicinát!

Gyakoriság

Mi a helyzet a cukorbetegség hazai epidemiológiai helyzetével?

Az iparosodott országokban így hazánkban is a diabétesz gyakorisága 5% körül mozog. Ez azt jelenti, hogy nálunk mintegy 500 ezer cukorbeteggel kell számolni. Ezek egy része ma még nem ismert. Másrészt a 2. típusú cukorbetegek a diagnózis felállításakor már átlagosan 5-6 éve biztosan cukorbetegek, de miután ez a kórforma gyakran tünetmentesen kezdődik, a kórismét rendszerint egyéb vizsgálatok során "fedezik" fel. Ha a trend világszerte nem változik, úgy e betegség jelentős megszaporodása várható az elkövetkezendő évtizedekben.

Megelőzés

Ma még nem sokat tudunk a genetikai prevencióról, a környezeti ártalmakat azonban meg kell kísérelnünk a minimumra csökkenteni. Így küzdeni kell az elhízás ellen: korszerű étkezéssel, sok és rendszeres testmozgással. A gyógyszeres megelőzés kérdései még cseppfolyós állapotban vannak.

Tízéves az a szemlélet, amely a 2. típusú cukorbajnak újszerű felfogását jelenti. Lényege, hogy ez a kórforma már sok évvel a diabétesz manifesztációja előtt kezdődik. Molekulárbiológiai alapja az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinémia. Igazán eredményes tehát az a megelőzés lenne, amelyik a cukorbetegségre (és egyéb szív- és érrendszeri betegségre) hajlamos egyéneket már ebben a korai időszakban ki tudná emelni, majd életmódi, étrendi és gyógyszeres közbeavatkozással talán hátráltatni lehetne e kórképet (és a szövődmények kialakulását).

Gyógyszeres kezelés

Hála Istennek, a cukorbaj szemlélete, gondozása, kezelése ma merőben más, mint néhány évtizede volt. Bizonyított tény, hogy a normális vércukorszintre irányuló sikeres törekvés a legbiztosabb módszer a szövődmények elkerülésére, illetve redukálására. A kezelőorvosnak tehát legfőbb célja, hogy a cukorbeteget "normoglikémiás" állapotban tartsa.

A cukorbetegek gyógyszeres kezelése akkor jön szóba, ha az életmódi és diétás rendszabályok már eredménytelenek (1. típusú esetén persze azonnal inzulint kell adnunk!). A gyógyszereknek ma széles választéka áll rendelkezésre, alkalmazásukról az orvos a beteg alapos ismeretében dönt. Az inzulinkezelés során ma hazánkban kizárólag emberi (humán) inzulint adunk, sőt az utóbbi fél évben már ún. inzulinanalógok is rendelkezésre állnak. Előnyük, hogy a beadás után már néhány perc múlva hatásosak.

Hazánkban a cukorbetegek legnagyobb részét csakúgy, mint a világ legtöbb országában a háziorvosi szolgálat látja el. Az 1. típusú cukorbetegek, valamint a polimorbid, sok szövődménnyel rendelkező 2. típusú betegek egy része a diabétesz centrumokat keresi fel. A két szolgálat közötti kompetenciahatárok nincsenek élesen elválasztva, de tapasztalatom szerint ritkán fordulnak elő ezen a téren problémák.



A cikket a vital.hu-n az alábbi címen találja meg:
https://mail.vital.hu/themes/sick/cukorb1.htm