Az internet térhódítása előtt könyveket olvastunk és a szülőktől, nagyszülőktől kérdeztünk, ha elbizonytalanodtunk a gyermekneveléssel kapcsolatban. Ahogy az élet minden más területén, úgy itt is komoly változások figyelhetők meg a XXI. századi technikai vívmányoknak köszönhetően.

Egy friss közvélemény-kutatás arra kereste a választ, hogy az anyukák, apukák és nagymamák miként kezelik a legkülönbözőbb gyereknevelési helyzeteket napjainkban.

Okostelefonok, tanulás és a bolti hiszti!

A felmérésből kiderült, hogy a szülők több mint 50%-a szigor helyett az alku híve, ha például a kicsiket rá kell venni arra, hogy tegyék le az okostelefont a kezükből. Ez a leggyakrabban úgy zajlik, hogy egy közösen megbeszélt időintervallumig még hagyják játszani a gyereket, akinek azután már mással kell foglalkoznia.

Érdekesség, hogy a szülők tíz százalékánál nem működik semmilyen alku, ők egyszerűen elveszik az okoskütyüket. Ugyanakkor a sokévnyi tapasztalattal rendelkező nagyszülők mindössze egy-két százaléka választja ezt a megoldást.

Hogy a játék mellett a tanulásra is minőségi idő jusson, a szülők és a nagymamák közel 60 százaléka leül a csemetével és kikérdezi a leckét, az apukák 30 százaléka viszont szívesebben alkalmazza a jutalmazási rendszert a tanulás motiválására.

Talán senkinek nem kell elmagyarázni, milyen az, amikor a gyermek kisebb hisztit csap a boltban, ha nem kap meg valamit. A tapasztalat szerint ennek megakadályozása érdekében a szülők több mint fele próbálja megbeszélni vele, miért nem vásárolják meg neki, amit szeretnének, azaz együttműködő félként tekintenek a gyerekre.

Ihlet a gyermekneveléshez!

Az anyukák és a nagymamák több mint 80 százaléka, és az apukák 90 százaléka nem hagyatkozik azokra a trükkökre, amelyeket anno náluk is bevetettek a saját szüleik. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kérik ki a nagyszülők tanácsait, sőt.

Az anyukák az internet, a nagyszülők, a rokonok és az ismerősök véleményét is kikérik, velük szemben az apukák 40 százaléka előbb az internethez fordul, ha elakad, mielőtt a nagymamákat és a nagypapákat keresné. A nagymamák dolgát pedig segíti több évtizedes tapasztalat, így érthető módon ők elsősorban az ösztöneikre hagyatkoznak.A reprezentatív kutatatásból kiderül, hogy a magyar gyerekek nagyon szófogadóak: a szülők alig több mint 5 százaléka biztos benne, hogy nem elég egyszer rászólnia a csemetére.

Persze az önreflekció sem maradt el, a szülők azt is bevallották, néha előfordul, hogy a kelleténél türelmetlenebbül reagálnak. Ennek egyik leggyakoribb oka, hogy több dolgot kell csinálniuk párhuzamosan vagy hogy már több alkalommal ismételték el a kérést.