450, 1990 óta készült film kielemzése után megállapítást nyert, hogy a gonosz szereplõk 35%-a dohányzik, míg a pozitív karaktereknek csak 20%-a. A filmbeli dohányosok közel fele alacsony társadalmi, gazdasági helyzetû, a gazdagok között sokkal több a nemdohányos a filmvásznon. A férfiak és a feketék sokkal többet dohányoznak, mint a fehérek és nõk.

Érdekes még az is, hogy a független „mûvészfilmekben” a szereplõk majdnem fele cigarettázik, míg a nagy stúdiók szuperprodukcióiban a szereplõk negyede sem. A dohányzásellenes szervezetek szerint a „rosszfiúk” dohányzása vonzóbbá teheti ezt a szokást a lázadó ifjúság körében, és a rendezõknek valamint a producereknek nagy a felelõssége e téren, meg kellene gondolniuk, szükség vane egyáltalán arra, hogy dohányosokat ábrázoljanak a filmvásznon.

A dohányosok jogaiért harcoló szervezet képviselõje szerint a filmekben ugyanannyit dohányoznak, mint a való életben, így a filmek csak a valóságot tükrözik. Szerinte ostobaság azt feltételezni, hogy a fiatalok attól szoknak rá a dohányzásra, mert azt látták a moziban. Sokkal több negatív, de pozitív irányba is befolyásoló hatás éri õket a dohányzás szempontjából, melyek közül a filmszereplõk hatása csak egy tényezõ.