1. Nem megfelelő felszerelés
Természetesen minden egyes sportfelszerelésnek van jelentősége, az egyik legkritikusabb darab azonban a cipő. A sportcipő ugyanis nem azonos a sportos utcai cipővel, nem véletlenül lehetséges a sportágnak megfelelő, vagy azon belül is speciális lábbelik közül választani. Fontos a lábfej, a boka megfelelő tartása, de vigyázni kell, hiszen a túl szoros támasz nem engedi természetes módon mozogni a lábakat, ami szintén kerülendő. A kopott sportcipő viszont elveszti az eredeti tartását. Mivel a lábak helyzete meghatározza a térdek, a csípő, a gerinc állapotát is, a cipőválasztáshoz érdemes az eladó, sőt, sportorvos és/vagy ortopéd orvos tanácsát is kérni.
2. A bemelegítés és a nyújtás hiánya
A szakszerű bemelegítés felkészíti az izmokat a terhelésre, így mind fizikálisan, mind mentálisan csökkenthető a sérülés veszélye. Enélkül nem csak a rándulás, húzódás, más baleset rizikója nő meg, de a teljesítményt is nehezebb növeli. Az edzés végén végzett nyújtást talán még többen megspórolják, holott ez teszi flexibilisebbé az ízületeket és izmokat, ráadásul az izomláz elkerülésének is fontos eszköze.
3. Erősítő edzések hanyagolása
Az állóképességi sportolók – különösen, ha hobbiból vagy fogyási céllal mozognak – hajlamosak elfeledkezni az erősítésről. Holott 40 fölött a csontok szerkezete elkezd megváltozni, amely folyamat az erősítő edzésekkel lelassítható, így a későbbi törések esélye is csökkenthető. Ráadásul megfelelő gyakorlatokkal, az ízületek menti izmok erősítésével szintén minimalizálható a sérülésveszély.
4. Helytelenül kivitelezett mozgás
Ha nem megfelelően hajtjuk végre a mozdulatokat, különösen, ha olyan repetitív mozgásról van szó, mint a futás, a biciklizés vagy a tenisz, felesleges és veszélyes terhelésnek tesszük ki a testünket. Ráadásul minél többször rosszul csinálunk valamit, annál nagyobb a terhelés, ami olyan sportártalmakhoz vezethet, mint a teniszkönyök, a golfkönyök, a fáradásos törések. Fontos lenne szakedzőtől, sportorvostól, mozgásterapeutától segítséget kérni a helyes kivitelezéshez.
5. Rossz alvás
A nem kielégítő alvás, az alvászavarok nem csak a fájdalom érzését erősítik fel, de kutatások szerint a gyulladásos betegségek egyik rizikófaktorának is számítanak. Ez pedig könnyen vezethet időről időre ízületi betegségekhez. Az alvásproblémák miatt megjelenő nappali koncentrációs nehézségek pedig gyakorlatilag a sérülések egyik gyakori kiváltó okának számítanak.
6. Nem megfelelő technikával kivitelezett légzés
Mivel a légzés biztosítja a szövetek oxigenizációját, megfelelő oxigénmennyiség nélkül a szövetek rendkívül sérülékenyek.
7. Nem kezelt fájdalom
Sok sportoló vallja a mondást: „no pain, no gain”, vagyis fájdalom nélkül nincs nyereség. Ez egy bizonyos szintig igaz is. Azonban egy pontnál tovább nem szabad tűrni és szükséges az orvosi segítség, elsősorban pedig egy diagnózis. A diagnózis felállításánál pedig a jó orvos sosem csak a fájdalmas testrészt, hanem az egész embert vizsgálja. Bár természetesen nélkülözhetetlenek a klinikai vizsgálatok, a különböző képalkotó eljárások, a CT, az MRI, az ultrahang, az egyik legjobb vizsgáló „módszer” az orvos keze – hangsúlyozza dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos. - A sportsérülések és - ártalmak terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölése mellett a rendellenes anatómiai szituációk (pl. lúdtalp, tartási rendellenesség, stb.) korrigálására is törekszünk. Ha már megtörtént a baj, szintén számos segítő módszer áll rendelkezésünkre. A konzervatív kezelések között alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést (pl. fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel) és strukturális kezelést (pl. hialuronsav injekcióval, orvosi kollagén injekcióval) is. Ezen kívül nem lehet eléggé hangsúlyozni a személyre szabott gyógytorna szerepét, amely nem csak a gyógyulásban segít, de az újabb sérülések megelőzésében is.