Epidurális érzéstelenítés

Az epidurális szülési fájdalomcsillapítást az az anatómiai, illetve élettani tény teszi lehetségessé, hogy a méhnyakból, illetve a méhszájból jövő fájdalmat, továbbá a méhizomzat összehúzódását közvetítő idegrostok belépése a gerincvelőbe helyileg jól meghatározhatóan lekülönül egymástól. Így válik lehetségessé a fájdalom csökkentése a mozgató idegrostok működésének, vagyis a szülés folyamatának leállítása nélkül.

Természetesen nem kell, és nem is érdemes minden esetben szülési fájdalomcsillapítást alkalmazni, hiszen a folyamat viselése, lezajlása nem teszi ezt minden esetben szükségessé; de bizonyos esetekben kifejezetten ajánlott: például ha az anya terhelhetősége csökkent, ha bizonyos fokú szembetegségekben, szív- vagy tüdőbetegségben, magas vérnyomásban, továbbá terhességi toxémiában szenved.

Az epidurális fájdalomcsillapítás nem csak az anya, hanem a magzat szempontjából is javasolt lehet, például ha koraszülésről van szó, illetve ha a magzat valami miatt fokozottan érzékeny, vagy veszélyeztetett.

Pozitív hatások

Az érzéstelenítés elvégzéséhez alapvetően fontos a személyi és tárgyi feltételek jelenléte. Az eljárást az aneszteziológus szoros együttműködésben végzi a szülést vezető bábával, a szülészorvossal és az anyával. A módszer a magzatra, illetve a magzati keringésre általában pozitív hatással van. Az érzéstelenítés feltételeit, a megkezdés idejét pontos szakmai szabályok írják elő.

Az esetek egy részében ez a módszer a vajúdási időt lerövidíti, de sok esetben a kitolási szakot megnyújtja. A kitolási szakasz megnyújtása a szülés, illetve a magzat folyamatos monitorizálása mellett nem jelent veszélyt, egyrészt, mert a lepénykeringést ez az eljárás javítja, másrészt pedig a folyamatos monitorizálás mellett a legkisebb probléma is azonnal észrevehető, és a szülés rövid idő alatt befejezhető. Az epidurális érzéstelenítés alkalmas az esetleges szülést befejező műtétek fájdalomcsillapítására is.

Lehetséges mellékhatások

Az eljárás természetesen nem mindenkinél egyformán hatékony. Mint minden beavatkozásnál, itt is előfordulhatnak mellékhatások. Jelentkezhet zsibbadásérzés az alsó végtagokon, remegés, foltosan jelentkező átmeneti érzéskiesés, ritkán bőrviszketés is. A kanül felvezetése alatt ritkán pillanatokig tartó villámcsapásszerű érzés is előfordulhat.

Jelentkezhet a szülés alatt egyébként is előforduló hányinger, szédülés, hányás. Idegsérülés, vagy bénulás abban az esetben fordulhat csak elő, ha a szülő nőnek az élettanitól erősen eltérő anatómiai rendellenessége van. Ennek gyakoriságát még ezrelékes nagyságrendben sem lehet kifejezni, és a rendellenesség előzetesen, gyanú esetén diagnosztizálható.

Hogyan zajlik?

Az eljárás gyakorlati kivitelezése a szülőszobán történik, orvosi konzílium, a szülő nő felvilágosítása és beleegyezése, valamint előkészítése után. A beavatkozás infúzió adása (az érpálya feltöltése) után történik, ülő vagy bal oldali fekvő helyzetben. A megfelelő hely kimérése, majd érzéstelenítése után bevezetünk a gerinccsatornába, a kemény agyhártya fölé, egy vékony műanyag csövecskét, mely a szülés alatt végig bent marad. Ezen a kanülön keresztül adagoljuk a fájdalomcsillapítót, amíg szükséges, illetve amíg az újszülött [0]megszületik, akár többször ismételve.

Az érzéstelenítő mennyisége és töménysége lehetőség és igény szerint változtatható. Az esetleges gátmetszés varrásának érzéstelenítéséhez ismét adható töményebb oldat. Problémamentes esetben a kanült a szülőszoba elhagyásakor távolítják el.