A hosszan tartó fájdalom kihat az élet minden területére: az alvásra, az étvágyra, az általános közérzetre, az emberi kapcsolatokra. Ne fogadjuk hát el a fájdalmat a betegség természetes velejárójaként, hanem mielőbb beszéljünk róla kezelőorvosunkkal, a nővérekkel, hiszen ők – a mi együttműködésünkkel – hatékony segítséget tudnak nyújtani!
A fájdalom egy kellemetlen érzés, mely figyelmeztet bennünket a szervezetünket ért és esetenként betegséghez vezető károsodásról. Mindenki másképp éli meg a fájdalmát, ezért szükségszerű, hogy pontosan meg tudjuk határozni, le tudjuk írni orvosunknak fájdalmunk természetét. Meg kell fogalmaznunk, hol érezzük a fájdalmat, mikor kezdődött, milyen hosszasan érezzük, milyen jellemzői vannak, mitől enyhül, hogyan befolyásolja mindennapi életünket.
A daganatos fájdalom
A daganatos betegségben szenvedőknek számtalan okból alakulhat ki fájdalmuk. A fájdalom kiváltója legáltalánosabban maga a tumor. Akkor keletkezik fájdalom, amikor a daganat a szövetekbe (izom, kötőszövet, stb.), szervekbe vagy a csontozatba, idegekbe tör; idegpályákat nyom vagy a koponyán belül okoz nyomásfokozódást.
Fájdalomhoz vezethetnek a diagnosztikai módszerek és a daganatellenes kezelés (sebészeti beavatkozás, sugár- vagy kemoterápia) ez az ún. kezelés kiváltotta fájdalom. Számos kemoterápia zsibbadást, bizsergést, égető érzést, míg a sugárterápia bőrirritációt okozhat.
Azok a betegek, akiknek betegségük következményeként valamely végtagjukat eltávolították, még érezhetnek fájdalmat az eltávolított végtag helyén, ez az ún. fantomfájdalom, ami valóságos, de az okát nem ismerjük.
Olykor a fájdalomnak nincs kapcsolata a daganattal, vagy a terápiás beavatkozásokkal. A betegeknek lehet fejfájásuk, izomgörcsük és egyéb fájdalmuk, mint bárki másnak.
Fontos a fájdalmak differenciálása, mert a különböző eredetű fájdalmak terápiát igényelnek. A fájdalom valódi okának felderítése azért nélkülözhetetlen, mert az eltérő eredetű fájdalom csillapítására más és más kezelés választandó. A fájdalomkezelés akkor igazán hatékony, ha azt a betegség ismeretében szakember határozza meg.
A daganatos fájdalom típusai
A fájdalom sokféle típusú lehet:
• Az akut fájdalom hirtelen jelentkezik, heves és általában rövid ideig tart. Azt jelzi, hogy szöveteink megsérültek, és a kiváltó ok megszűntével többnyire elmúlik.
• A krónikus vagy idült fájdalom lehet közepes vagy súlyos fokú, és hosszú ideig tart.
• A tartósan fennálló és gyógyszerekkel kezelt fájdalom olykor hirtelen, rövid időre felerősödhet, ezt áttöréses fájdalomnak nevezzük. Naponta többször is ismétlődhet, még a kielégítő mennyiségű fájdalomcsillapító bevétele ellenére is.
A fájdalom kiindulási helye szerint háromféle fájdalmat különböztetünk meg:
• szúró, lüktető, nyomó jellegű szomatikus fájdalom, ami bőr, izom- vagy csonteredetű fájdalom,
• éles, gyötrő, lüktető zsigeri fájdalom, ami a belső szervekből ered,
• nyilalló, bizsergő, éles, égető neuropátiás fájdalom, ami az idegek sérülésének következtében alakul ki.
A fájdalom természete és mérése
A kezelés elkezdése előtt az orvosnak számos információt kell kapnia betege fájdalmáról. Ezeket a beteg vizsgálatából, kikérdezéséből, esetleg családjának, környezetének feltett kérdésekből gyűjtheti össze.
A hatékony kezelés egyik feltétele a fájdalom pontos körülhatárolása. Minden ember máshogy éli meg a fájdalmat, ezért a fájdalom erősségének meghatározására ún. fájdalomskálát alkalmaznak.
Skálatípusok:
• Numerikus skála: a beteg 0-10-ig terjedő számok közül választ fájdalma erősségének megfelelően.
• Vizuális analógskála: egyenes vonal, két végpontja a fájdalmatlanság és az elviselhetetlen fájdalom, a beteg ezen helyezi el fájdalmát saját megítélése szerint.
• Kategóriaskála: négy választási lehetőséget kínál: nincs fájdalom, enyhe fájdalom, közepes és erős fájdalom.
• "Fájdalomarcok"skála: a beteg a fájdalom erősségét jelző szimbolikus arcok közül választ adott állapotának megfelelően.
Mind a kezelés megkezdése előtt, mind a kezelés folyamán érdemes a fájdalomról valamelyik skálán rendszeres naplót vezetni, ennek alapján a kezelőorvos célzottabban kezdheti meg, folytathatja, vagy módosíthatja a kezelést.
Tévhitek és alaptalan félelmek – mi az igazság?
A fájdalomcsillapítással kapcsolatos nehézségek oka a tudásban, a hitben és a félelemben keresendő.
A hozzászokástól való félelem A függőség a gyógyszer utáni csillapíthatatlan vágyat jelenti. Sok beteg retteg, hogy ha morfintartalmú fájdalomcsillapítót kap, függővé válik. Ez valójában igen ritkán fordul elő, ha mégis, kezelhető. A tumoros betegségben szenvedők is a fájdalomcsillapító adagjának emelésére szorulhatnak. Ez természetes, mint ahogy az is lehetséges, hogy cukorbetegeknek az évek múlásával nagyobb mennyiségű inzulinra lesz szükségük.
A mellékhatásoktól való félelem A betegek gyakran kevesebb gyógyszert vesznek be az előírtnál, mert tartanak a gyógyszer mellékhatásaitól. Ez helytelen, mert csökkenti a gyógyszer hatékonyságát, a legtöbb mellékhatás pedig megelőzhető, illetve kezelhető.
A mellékhatások rendszerint néhány napig tartanak, utána megszűnnek. A fájdalomcsillapítók egy része például álmosíthat az első bevétel után. Az hogy a beteg a gyógyszerszedés megkezdése utáni napokban sokat alszik, inkább annak köszönhető, hogy a fájdalmas időszak alatti „alváshiányt” pótolja, mert most már valóban pihentetően tud aludni.
A fájdalomcsillapító kezelés megkezdése után előfordulhat székrekedés, hányinger, hányás, szédülés vagy zavartság is, melyeket a kezelőorvos az előírt adag módosításával vagy gyógyszerváltással rendez. A daganatos fájdalom csillapítása az orvostudomány gyorsan fejlődő területe, ma már új gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek hatékonysága és mellékhatásai nem azonosak a régen használtakéval. A korszerű, jól beállított fájdalomcsillapító kezelés mellett a beteg ugyanúgy végezheti mindennapi tevékenységeit, dolgozhat, vagy gyakorolhatja hobbiját. Ez a megváltozott helyzet az orvosok és ápolók szemléletében is változást hozott – bátran forduljunk hozzájuk a fájdalom kapcsán segítségért!
A fájdalom nem kielégítő megítélései A daganatos betegek gyakran nem tesznek említést fájdalmukról, hacsak nem kérdezik meg őket. Sokan azt gondolják, erősnek kell lenniük és nem törődni fájdalmukkal. Olykor azért nem beszélnek fájdalmukról, mert téves a fájdalom jelentésének megítélése. Ha a betegek nem tesznek említést fájdalmukról, akkor az számtalan esetben csillapítatlan marad.
Valós akadályok Kábító fájdalomcsillapító rendelésekor nehézséget jelenthet az engedély beszerzése. Az adminisztratív kötöttségek a kábítószerekkel való visszaélést kívánják megakadályozni, és valójában nem lehetnek gátjai a szükséges fájdalomcsillapító terápia megvalósításának.
A tumoros fájdalomcsillapítás a medicina gyorsan fejlődő ága, új gyógyszerek megjelenésével, melyek hatékonysága és mellékhatásaik nem azonosak a régen használtakkal. Ma már jól beállított fájdalomcsillapítással lehet élni, sőt dolgozni. Ez a megváltozott helyzet az orvosok és ápolók szemléletében is változást hozott.
Gyógyszeres kezelés
A daganatos fájdalom csillapítására számos lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a kiváltó alapbetegség kezelését, vagyis a kemoterápiát, a sugárterápiát és a sebészi beavatkozásokat is. A fájdalmat a leggyakrabban gyógyszerekkel, kábító (narkotikumok, opiátok) és nem kábító (nem szteroid gyulladáscsökkentők) fájdalomcsillapítókkal és ún. adjuváns vagy kiegészítő szerekkel kezelik.
A megfelelő kezelés kiválasztásához az orvos nagyon sok tényezőt vesz figyelembe. Fontos szempont a fájdalom típusa, erőssége és kiváltó oka. A tartósan fennálló fájdalom kezeléséhez például célszerűen olyan adagolást (pl. gyógyszertartalmú bőrtapaszt vagy hosszan ható tablettát) szoktak választani, amelyből hosszú ideig, folyamatosan és egyenletesen szívódik fel a gyógyszer a vérkeringésbe.
Nem kábító (nonopioid) fájdalomcsillapítók Ezek elsődlegesen az enyhe-közepes fájdalom enyhítésére szolgálnak. Néhány gyógyszer ebből a csoportból recept nélkül is kapható a gyógyszertárakban, ennek ellenére mindig kövessük az orvos útmutatását alkalmazásuk során, hogy elkerüljük az esetleges veszélyeket!
Kábító fájdalomcsillapítók (opiátok) Kizárólag receptre kapható gyógyszerek a közepes-erős fájdalom csillapítására. Kitűnő, hatásos fájdalomcsillapítók. Elnevezésük az ópiumból ered, amit eredetileg a máknövény gubójának tejnedvéből vontak ki. A mai készítmények már szintetikusan előállított anyagok.
Kábító fájdalomcsillapító szedése közben ne fogyasszunk alkoholt, ha pedig altatót, nyugtatót, depresszió vagy allergia elleni szert is szedünk, erről feltétlenül tájékoztassuk a kezelőorvost, mert e gyógyszerek opiátokkal történő kombinálása túladagolási tünetekhez vezethet!
Hozzászokás (gyógyszertolerancia)
A kábító fájdalomcsillapítók szedése kapcsán előfordul, hogy a kielégítő hatás eléréséhez egy idő után emelni kell a gyógyszer adagját. Ez vagy azt jelenti, hogy a daganatos elváltozás okozta fájdalom erősödik, vagy azt, hogy gyógyszertolerancia alakult ki.
A tolerancia kialakulása azt jelzi, hogy szervezetünknek több gyógyszerre van szüksége ugyanolyan fájdalomcsillapító hatás eléréséhez. A függőség pedig a gyógyszer utáni csillapíthatatlan vágyat jelenti, hasonlatosan az alkoholfüggőséghez. A gyógyszeradag emelése nem vezet függőséghez.
A fájdalomcsillapítók helyes szedése
Az orvos célja, hogy a lehető legkisebb gyógyszeradaggal és a legkevesebb mellékhatással a lehető legnagyobb fájdalomcsillapító hatást érje el. Óvatosan és fokozatosan emelve a gyógyszer mennyiségét elkerülhető a túladagolás.
A számtalan lehetőség közül az orvos az alapbetegségtől, a betegtől és az egyéb gyógyszerektől függően választja ki a legmegfelelőbb gyógyszerbeviteli módot, ami lehet:
• Fájdalomcsillapító tapasz: az áttetsző, fóliaszerű tapasz a bőrre helyezendő, ahonnan lassú, folyamatos hatóanyag-felszabadulást biztosít 3 napon át. A tapasz fentanyl nevű hatóanyagot tartalmaz. Ezzel az adagolási módozattal a beteg kellő fájdalomcsillapításban részesül, kevesebb mellékhatással, mint a szájon át adható vagy az injekcióval bejuttatott gyógyszerek alkalmazásakor.
• Kúp: a gyógyszerek a végbélen keresztül felszívódva fejtik ki hatásukat. Különösen ajánlott, amikor a tápcsatorna terhelése kerülendő.
• Injekció: gyógyszerek a bőr alá, subcutan injekció formájában, vagy az izomba, intramuscularis injekcióban is adhatók. Szükség esetén az erekbe is bejuttatható a gyógyszer, intravénás injekcióban. A gerinccsatornába juttatott hatóanyag az epidurális érzéstelenítés, amely szabályozható módon biztosítja a fájdalomcsillapító bejutását.
• Beteg szabályozta fájdalomcsillapítás: a fájdalomcsillapítás a testbe vezetett vékony csövön keresztül is lehetséges, amelynek vége egy adagolórendszerrel áll összeköttetésben, ezt a beteg szabályozza a fájdalom erősségének megfelelően. A gyógyszer ily módon bejuttatható a bőr alá, a vénákba vagy a gerinccsatornába.
A pszichés támogatás segít megelőzni a hangulat romlását, a depressziót, melyek a fájdalomérzetet fokozhatják. A fájdalom reményvesztettséget, kiszolgáltatottságot, félelmet szülhet, de ezek az érzések is megelőzhetők, ill. kezelhetők.