Mi okozza?
Kísérletes vizsgálatokkal kimutatták a caries kialakulásában bizonyos baktériumok szerepét: a szájüregben élő streptococcusok egyik, gyűjtőnevén Streptococcus mutansnak nevezett csoportja kariogén, azaz fogszuvasodásra hajlamosító hatású.
Ezek az organizmusok születéskor még nem találhatóak meg a szájban, csak az anyával való kontaktus során kerülnek az újszülött szájflórájába, és többnyire ezek indítják el a fogzománc szuvasodását. Amint a számukra kedvező pH hatására a zománcon lyukat hoznak létre, a szájban lévő egyéb baktériumok (elsősorban a lactobacillusok) megtámadják a zománc alatt levő dentint, és a fog struktúrájának további károsodását okozzák.
A fogszuvasodás kialakulásában a másik fontos tényező a szénhidrátfogyasztás gyakorisága. A táplálékfelvétel gyakorisága sokkal fontosabb meghatározója a caries kialakulásának, mint az elfogyasztott szénhidrát mennyisége. Például egy cumisüvegnyi almalé potenciális szuvasodást okozó mértéke, melyet egész éjjel vagy szundikálás közben fogyasztott a csecsemő, lényegesen különbözik attól a potenciális értéktől, amit ugyanannak az almalének az egyszeri fogyasztása jelent. A táplálékkal felvett szénhidrátok közül, amelyik hosszabb ideig marad a szájban, az veszélyesebb, mint a rövid ideig szájban lévő szénhidrát.
A nassolás átka
Egy hazánkban végzett felmérés alapján a gyermekek mintegy 20%-a nassol naponta, míg felük háromnaponta fogyaszt édességet. Ezen belül elsősorban a fővárosban és ennek vonzáskörzetében élő gyermekek azok, akik kiemelkedetten veszélyeztetettek, bár a falusi és a városi gyermekek közötti régebben nagyon szembeötlő különbség lassan eltűnik.
Egy másik tanulmány rangsorolta a táplálékokat abból a szempontból, milyen hányadban felelősek a népesség cukorfogyasztásáért, így közvetve a caries kialakulásáért. A rangsor élére a különféle üdítők kerültek, második helyen a cukorkák, majd a szörpök állnak. Előkelő helyet foglalnak el az édességek, a fagylalt, a sütemények, a cukrászati termékek, míg kisebb mértékben tehetők felelőssé a cukorbevitelért a levár, a befőttek és az alkohol. Új keletű felfedezés az is, hogy a keményítő is fogszuvasodásra hajlamosít! Ez tehát azt jelenti, hogy az egyébiránt melegen ajánlott müzlivel még extra feltétek, tehát cukor, lekvár stb. nélkül is csínján kell bánnunk.
A hasznos fluor
A fogszuvasodással szemben „dolgozó” bizonyítottan védő tényező a nyál és a fluor. Az elsősorban a rágás kapcsán képződő nyál jótékony hatását elsősorban enzimgátló, baktériumölő hatásának köszönheti, melynek következtében a megfelelő stádiumban még visszafordítható a fogszuvasodás folyamata: ásványianyag-növekedés következhet be a nyálban levő kalcium és fluor jelenlétében.
A fogszuvasodás megelőzésében kiemelkedő szerepet tölt be a fluor. A literenként 1 mg fluort tartalmazó ivóvíz fogyasztása jelentős mértékben csökkenti a szuvasodás mértékét. Emellett a csirke, a tengeri halak, kagyló, rák fogyasztása és a teaivás is segíthet a megfelelő mennyiségű fluorbevitel elérésében.
A fogszuvasodás kialakulásában a táplálkozás két úton hat. A felszívódás előtti hatás a szájüregben érvényesül: ennek lényege, hogy a cukros, tapadós ételekből könnyebben képződik a fogon lepedék, amelyben káros bomlástermékek keletkeznek. A felszívódás utáni hatást a teljes értékű fehérjék, a vitaminok (A, C és D) és az ásványi sók (kalcium, foszfor, fluor) fejtik ki oly módon, hogy a káros hatásokkal szemben ellenállóbb fog fejlődjön ki. Ezek hiányában késői fogáttörés, kis fogak, zománc, fogbél, és fogcementképződési zavart is megfigyeltek. Az A-, K- és E-vitamin túlzott bevitele is káros hatást gyakorolhat a fogfejlődésre.
Az ínygyulladás okai és tüntetei
Az ínygyulladás oka bakteriális eredetű, az ínygyulladás a baktériumok által termelt toxinokra adott immunválasz. Lehet hormonális eredetű is (például terhességi vagy serdülőkori ínygyulladás), oka lehet vitaminhiány (például a C-vitamin hiánya), dohányzás, de egyszerűen a nem megfelelő fogmosási technika is, amikor a fennmaradó lepedékben elszaporodnak a baktériumok.
A fogágybetegség oka a baktériummal teli foglepedék. A gyulladás első tünete a vörös, duzzadt, fogmosás során vérző fogíny. Ha az ínygyulladás nem gyógyul meg, fogágygyulladás alakul ki, amely hosszú távon a fogak meglazulásához, később elvesztéséhez vezethet.
Az ínygyulladás kezelése és karbantartása
Szükség van egy olyan fogkrémre, amely baktérium ellenes összetevőket tartalmaz, folyamatosan használható és kellemes az íze, így a fogágybetegségben szenvedők szívesen használják. Az is fontos, hogy a folyamatosan használt fogkrém védje a fogakat a fogszuvasodással szemben, illetve ne színezze el a fogakat.
Az ínygyulladás karbantartására és kezelésére alkalmas fogkrém csökkenti a lepedék mennyiségét, a nem tökéletes fogmosás után fennmaradó lepedéket semlegesíti azáltal, hogy antibakteriális hatású összetevőket tartalmaz. Kiegészítésként érdemes szájvizet használni a jobb eredmény érdekében, valamint lágy szálú fogkefét, amely kíméletesen, de alaposan tisztítja a már amúgy is érzékeny fogínyt és a fogakat.
Kattintson a következő linkre :
https://benu.hu/shop/lp/lp-meridol [1] és vásárolja meg most a meridol® termékeket!
Egyéni megelőzés
Fogaink épsége érdekében nem csak saját magunk, de a közösség is sokat tehet. Az egyéni módszerek közé tartozik a zománc ellenállásának fokozása. Erre már a méhen belüli életben lehetőség van. Az anya optimális táplálkozása (fehérjék, zsírok, szénhidrátok bevitelének helyes aránya), ásványianyag- és vitaminszükségletének (A, D, C) megfelelő kielégítése befolyásolja a tejfogak és az első nagyőrlők mineralizációját.
Emellett igen nagy jelentőségű az újszülött és a csecsemő helyes táplálása. Ez azt jelenti, hogy az újszülött az anyatejet szoptatással kapja meg. Meg kell előzni az ún. cumisüveges fogromlást, mely 18 hónapos kor előtt fordul elő és a cumisüveggel való alvás okozza. A vegyes táplálkozásra való áttéréskor kapjon a gyermek főzelékeket, állati és növényi eredetű fehérjéket. Amikor már fogai is vannak, szoktassuk rá a gyümölcs fogyasztására, rágására. Korlátozzuk az édességek és cukorkák fogyasztását, különösen a főétkezések közötti cukorkafogyasztást! Ha szomjas a gyermek, vizet kapjon, ne szoktassuk rá az üdítők, szörpök ízére!
Ebben a korban kell megtanítanunk a gyermeket a szájápolásra, a helyes és hatékony fogmosásra, melyhez fluoridtartalmú fogkrémek (elsősorban a gyermekek számára kifejlesztett, csökkentett fluoridot tartalmazó termékek) használata ajánlott. Legalább a napi kétszeri fogmosásra neveljük a gyermeket, s az esti fogmosást követően csak vizet engedjünk fogyasztani. Amennyiben napközben „extra” édességet eszik-iszik a gyermek, lehetőleg ezt követően is mosson fogat.
Az egyéni prevenció fontos „fegyvere” a fluoridhiányos területeken a fluoridtartalmú tabletták rendszeres, hosszú éveken át megfelelő dózisban való adagolása. Ezenkívül, amennyiben szükséges, a fogorvos fluoridtartalmú folyadékokkal, zselékkel, lakkokkal helyileg kezelheti, ecsetelheti a fogakat. A rágás igen fontos védekezőmechanizmus a fogszuvasodás ellen. Részesítsük előnyben az ún. cukoralkoholokkal (xilit, szorbit stb.) ízesített rágógumikat, bár egyes kutatások szerint a cukortartalmú rágókból rágás közben olyan gyorsan „kimosódik” a cukor nyállal, hogy már azelőtt elhagyja a szájüreget, mielőtt kárt okozhatna.
Megelőzés
A kollektív megelőzés legismertebb és legrégibb eljárása az ivóvíz fluordúsítása. Az ivóvíznek optimálisan literenként 1 mg fluort kell tartalmaznia. Ennek az ivóvíznek a rendszeres fogyasztása esetén a fogszuvasodás mértéke 50-60%-kal csökken. Jelenleg a világon több mint 200 millió ember fogyaszt fluoriddal dúsított ivóvizet. Rendkívül olcsó és hatásos emellett az étkezési só fluordúsítása. A megfelelő megelőzés érdekében ez kilogrammonként 500-600 mg nátrium-fluoridot jelent.
Epidemiológiai adatok szerint a caries előfordulása a legtöbb fejlődő országban nő, míg az iparilag fejlett országokban folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A fejlett országokban ugyanakkor megfigyelhető a fogszuvasodás „polarizációja”: a fogszuvasodás nagyobb mértékben érinti a szociálisan rosszabb helyzetben lévőket. Hazánk a fogszuvasodás szempontjából a fejlődő országokhoz hasonló gyakoriságot mutat: népbetegségnek számít.