A betegség elsődleges formáit időskori vagy úgynevezett posztmenopauzális (menstruáció elmaradása utáni) csontritkulásnak nevezzük. Másodlagos okai leggyakrabban a hormonbetegségek, gyomor-bélrendszeri betegségek, csontvelő-rendellenességek, bizonyos gyógyszerek szedése, illetve a mozgáshiány, a mozgásképesség elveszítése.

Mitől függ a csontsűrűség?

A csontsűrűség a fejlődés során elért maximális tömegtől, illetve az azután bekövetkezett csontvesztés mértékétől függ. Így tehát a csontritkulás mind a csökkent pubertáskori csontképződés, mind a fokozott felnőttkori csontvesztés eredménye lehet. A maximális csontsűrűséget azonban számos egyéb tényező is befolyásolja: a nem, a rassz, a genetikai tényezők, az ivari hormonok, a növekedési hormon, a pubertás ideje, a kalciumfogyasztás, a szervezet igénybevétele.

Ezenkívül a csontanyagcsere alapvető eleme a bonyolult kalcium-anyagcsere, melynek alapjai: a csont, a vérben lévő kalcium- és foszfátszint, a mellékpajzsmirigy parathormon-elválasztása, a vese és a bőr D-vitamin-képzése, a bélrendszer kalciumfelszívása, valamint az e rendszerre ható tényezők.

Fény derül a betegségre...

Nagyon gyakran a csontritkulás csak röntgenfelvételen tűnik fel, amikor azt leggyakrabban mozgásszervi panaszok (pl. derékfájás, hátfájás stb.) miatt végzik. Az ásványianyag-tartalom csökkenésének fő területei: a gerinc, a medence, a combcsont, a fej és a nyak. Súlyos esetekben a csonttörés hívja fel a figyelmet a csontritkulásra.

Korábban a csontritkulás diagnózisa csak késői stádiumban volt igazolható, röntgenvizsgálattal. Ma már korszerű módszer áll rendelkezésre (az osteodensitometria: csontsűrűség-vizsgálat), mellyel megoldható a magas rizikójú egyének szűrővizsgálata is, továbbá lehetővé teszi a terápiára való reagálás megítélését. A röntgensugár elnyelődésének mértéke révén megállapítható bármely csont sűrűsége, amellett meglehetősen pontos eredményt ad, és elhanyagolható sugárterhelésnek teszi ki a beteget.

Természetesen mindig keresni kell a csontritkulás okait is, nem szabad megelégedni magával a diagnózissal. Szükség van vérvételre (kalcium, foszfát, alkalikus-foszfátszintek); vese- és májbetegségek, vérképvizsgálattal pedig a vérképzőszervi betegségek, hormonbetegségek kimutatására (kiemelten a mellékpajzsmirigy, pajzsmirigy vizsgálatra; gyanú esetén egyéb hormonbetegségek kizárására, vizeletvizsgálatára (a vizelet kalcium- és foszfáttartalmának megállapítására). Szükséges a kiváltó másodlagos okok pontos ismerete is, hogy a beteget alaposan kikérdezhessük, s gyanú esetén továbbvizsgáljuk.

Kezelés és tanácsok

Az előrehaladott csontritkulás meggyógyítására jelenleg nincs lehetőség, de korai beavatkozással a legtöbb esetben megelőzhető vagy súlyos formájában legalább megállítható a folyamat. Amennyiben másodlagos okai vannak, a kiváltó októl függően speciális kezelés szükséges. Csonttörés, a csigolyák összeroppanása esetén fájdalomcsillapítók, izomlazítók, masszázs, pihenés, tornagyakorlatok szükségesek.

A speciális gyógyszeres kezelés (kalcium, ösztrogén, biszfoszfonátok, calcitonin, a D-vitamin és anyagcseretermékei), valamint hatásosságának ellenőrzése szakember feladata. Ezeket a szereket mindig az előírt adagban és gyakorisággal alkalmazzuk!

A rizikófaktorok megléte esetén feltétlen keresse meg a területileg illetékes oszteoporózis centrumot, ahol a méréseket elvégzik.

Tennivalók

A betegek étrendje tartalmazzon megfelelő mennyiségű fehérjét, kalciumot és D-vitamint. (A gyógyszer formájában szedett kalcium és D-vitamin mennyiségét beszéljék meg orvosukkal!). A D-vitamin megfelelő képzéséhez a napfény hatása is szükséges. Ajánlott a testtartást javító tornagyakorlatok rendszeres végzése. Meg kell őrizni a betegek aktivitását, az ágyhoz kötöttek végezzenek aktív vagy passzív tornagyakorlatokat.

Mozgással és egészséges étrenddel előzzük meg a csontritkulást!