Hazánkban minden évben több gombamérgezést regisztrálnak, különösen esős, nedves nyarakon. Ilyen, a gombák fejlődésének kedvező évszak volt 1953 nyara is, amikor hazánkban több mint száz ember halt meg gombamérgezésben. Az ezt követő években szigorították a gombaárusítás feltételeit, megszervezték a piaci gombaellenőrzést. A felvilágosító munkának, az orvosi ismeretek fejlődésének és a speciális toxikológiai kórházi osztályok létrehozásának köszönhetően lényegesen csökkent a tragikus kimenetelű mérgezések száma. Napjainkra a mérgezések forrása a saját szedésű gomba, az ezzel kapcsolatos könnyelműség, és tudatlanság.

Gombaméreg

Hazánkban a halálos kimenetelű mérgezések több mint 90%át a gyilkos galóca okozza, ezért ezt a gombát mindenkinek ismernie kell. A gyilkos galóca közepes termetű, gallérja és bocskora van. Lemezei, akár a húsa fehér, színe nem változik. Kalapja zöldes vagy barnászöld árnyalatú. Szaga a nyers burgonyához hasonló, de a fiatal gomba szagtalan is lehet. A fejlődő gomba burokban van, tojás formájú, kettévágva látható benne a kalap és a tönk. Leginkább lomberdőkben, tölgyek, néha fenyőfák alatt fordul elő. Júniustól októberig terem. Sajnos könnyen összetéveszthető ehető gombákkal is, különösen az erdőszéli csiperkével. A csiperkének azonban nincs bocskora, lemezei rózsaszínűek, melyek megsötétednek.

Ugyanolyan súlyosan mérgező a teljesen fehér színű fehér gyilkos galóca. A gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca falloid típusú mérgezést okoz. A mérgezést két csoportra osztható toxinok okozzák: a fallotoxinok és az amatoxinok. Ez utóbbiak felelősek a súlyos emberi mérgezésért. Egy-egy gyilkos galócában 12 mg amatoxin található. Egy ember életét mindössze 0,25 mg amatoxin is képes kioltani. Nem létezik olyan konyhatechnológiai művelet, ami közömbösítené ezt a halálos mérget. A lappangási idő hosszú, a mérgezési tünetek csak 824 óra elteltével mutatkoznak. Az első stádiumban hasi görcsök, csillapíthatatlan hányás, hasmenés jelentkezik. A beteg a nagy mennyiségű folyadék- és sóveszteségtől könnyen kiszáradhat. Ha a mérgezett ezt az első fázist túlélte, akkor 12 napos jóllét után mutatkoznak a májártalom jelei, amit az amatoxin okozott. Sárgaság, májtáji fájdalom alakul ki, majd a májelégtelenség, vese és szívszövődmények okozzák a beteg halálát.

Szerencsés esetben ami igen ritka , a mérgezett túlélheti a második stádiumot is, de maradandó májkárosodással ilyen esetben is számolni lehet. A gyilkos galóca mérgezésnek ellenszere nincs. A gyógyítást megnehezíti, hogy az első tünetek megjelenésekor a májkárosító méreg már kifejtette hatását. Általánosságban elmondható, hogy annál súlyosabb mérgezésre lehet számítani, minél hosszabb volt az ételfogyasztás és a tünetek jelentkezése között eltelt idő.

Mérgezést azonban nem csak a gyilkos galóca okozhat. Gyakoriak az egyéb gombák által okozott mérgezések, melyek lappangási ideje jóval rövidebb. Hányással, hasmenéssel vagy idegrendszeri tünetekkel (zavartsággal, hallucinációkkal) járnak, ritkán halálos kimenetelűek.

Végzetes tévedések

Sajnos egyes vidékeken még mindig élnek a gombafogyasztással kapcsolatos babonák, melyek eredete egy-egy gombacsoport néhány tulajdonságának megfigyelésen alapszik. A baj akkor jelentkezik, ha az egyébként talán helytálló megfigyelést általánosítják, elferdítik, így teremtve életveszélyes állapotot. Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy minden gomba leforrázva már ehető. Ez természetesen nem igaz. Ezen tévhit azzal magyarázható, hogy valóban létezik pár mérges gomba, mely forrázva elveszíti mérgező hatását. A gyilkos galóca és más súlyosan mérgező gomba azonban forrázva is éppolyan halálosan mérgező marad, mint anélkül.

A másik közismert babona az ún. "ezüstkanál próba", miszerint a mérges gomba levében az ezüst megfeketedik. Végzetes tévedés! Feltehetően ez a babona abból a megfigyelésből ered, hogy a romlott gombás ételben képződött kéntartalmú vegyületek elszínezik az ezüstöt. Ebből következik, hogy ezzel a megbízhatatlan módszerrel maximum az étel romlottságának fokát, mintsem méreganyag tartalmát állapíthatjuk meg. A gyilkos galóca és a többi mérgező gomba méreganyaga semmiféle próbával, reakcióval ki nem mutatható, főzéssel és más módszerrel nem közömbösíthető!

Elterjedt továbbá az a tévhit is, hogy a mérges gombák felismerhetők rossz szagukról, vagy arról, hogy színük megváltozik, úgymond elkékülnek. Ez utóbbi megfigyelés is csak nagyon kevés mérges gombára igaz, a többi semmilyen színváltozást, különös, kellemetlen szagot nem produkál. A háziállatok "próbaetetése" sem célravezető, hiszen a legsúlyosabb mérgezések jelei csak a fogyasztást követő napon, vagy még később jelentkeznek.

Végezetül néhány talán már jól ismert alapszabály:

♦ Csak vizsgázott gombaszakértő által ellenőrzött gombát vásároljunk,
♦ a saját szedésű gombát ellenőriztessük hivatalos helyen gombaszakértővel,
♦ a gombagyűjtés és felhasználás csak higiénikus körülmények között történjék,
♦ gombából készült ételt csak frissen fogyasszunk,
♦ a gombamérgezés gyanús személy a lehető leghamarabb kerüljön orvoshoz, illetve kórházba. A mérgező anyag gyorsabb azonosítása és a beteg célirányosabb kezelése érdekében a gyanús gombaételt vigyük magunkkal.