Üdvözlöm a kedves Olvasót. Mindenekelőtt bemutatkozom. Dr. Varsányi Hajnalka, szülész-nőgyógyász szakorvos vagyok. Remélem érdekes és hasznos tudnivalókkal lehetek segítségére a már várandós kismamáknak vagy a terhességet vállalni szándékozó nőknek.
A terhesség jelei
Alapvetően három csoportba oszthatók:
1. A gyanújelek azok, amelyek az egész szervezetre vonatkoznak, és előfordulhatnak nem terhes állapotban is. A terhesek 50-60 százalékánál már korán, a fogamzás utáni harmadik, negyedik héttől kezdődően tapasztalhatók. Ezek szubjektív érzések, az idegrendszer változásával függnek össze, és a központi idegrendszer labilitásával magyarázhatók. Ilyen pl. az émelygés, hányinger, hányás, fokozott nyálelválasztás, ételek megkívánása vagy azoktól való undorodás, szagokkal szembeni érzékenység. Közismert pl., hogy a dohányzó nők a terhesség kezdetén gyakran megundorodnak a dohányfüsttől. Ezek a tünetek főleg reggel, éhgyomorra jelentkeznek.
2. A valószínűségi jelek a nemi szerveket és az emlőt érintő elváltozásokban mutatkoznak meg, valamint ebbe a csoportba sorolható a pozitív terhességi teszteredmény is. Leggyakoribb jel a havivérzés kimaradása. A rendszeresen menstruáló nőknél 3-4 napos vérzéskimaradás esetén feltétlenül gondolni kell a terhességre, bár a vérzés egyéb okok miatt is elmaradhat (pl. betegség, endokrin zavar, klíma- és életmódváltozás, pszichés megterhelés).
Ebben az állapotban igen gyakran tapasztalható a hüvelyváladék indok nélküli mennyiségi megváltozása, amely a fokozott hüvelyi vérbőségből adódó transzudáció és hámlelökődés miatt alakul ki. A nőgyógyászati vizsgálat során a hüvely lilás elszíneződését, a méh megnagyobbodását és felpuhulását tapasztalhatjuk. Az emlő megduzzad, érzékennyé válik, a bimbóból előtej (colostrum, kolosztrum) ürülhet. Ezeket az elváltozásokat azért nevezzük valószínűségi jeleknek, mert a tünetek együttes előfordulása csak valószínűsíti a terhességet, de külön-külön csaknem mindegyik mutatkozhat terhesség nélkül is.
3. Biztos jelek azok, amelyek a petére, a magzatra és mellékrészeire (magzatvíz, köldökzsinór, méhlepény), vagy a magzat életműködéseire vonatkoznak (szívműködés, magzatmozgás). Kimutatásuk a terhesség időtartamától és nagyságától függ, a korszerű ultrahangtechnikával már korai stádiumban biztosan diagnosztizálható (a méhűrben petezsák megjelenése, benne embrió, szívtelep-pulzáció, mozgás alapján).
Ha a terhesség már bizonyossá vált
A nőgyógyászati ultrahangvizsgálat alapján igazolódott a feltevés: gyermeket várok. Ilyenkor az örömön túl rengeteg gondolat, aggodalom, válaszra váró kérdés kavarog az emberben. Egészséges lesz-e, kisfiú vagy kislány, hogyan fejlődik, most mekkora lehet stb.?
A bennünk zajló történések megértéhez térjünk vissza a fogamzás pillanatához, amikor a petesejt és a hímivarsejt találkozik, egyesül. Ez a megtermékenyülési folyamat két szakaszra bontható. Az első szakaszban a spermium a nála 200 ezerszer nagyobb petesejtbe hatol, a második szakaszban pedig a két csírasejt magállománya egyesül és létrejön az új sejt.
Az emberi sejt magállománya tartalmazza a genetikai információkat hordozó géneket, amelyek kromoszómákba rendeződnek. Minden sejtben 46 kromoszóma van, amelyek párokat alkotva 23 kromoszómapárt hoznak létre. Ahhoz, hogy az új egyedben ne legyen kétszer annyi kromoszóma, a két szülői ivarsejt egyesülése után az szükséges, hogy az ivarsejtekben csak feleannyi kromoszóma legyen, mint a test sejtjeiben. Ezért a két csírasejt a magállományuk egyesülése előtt ún. számcsökkentő (redukciós) sejtosztódáson megy keresztül. A kromoszómapárok elválnak egymástól, a csírasejtek csak 23-23 kromoszómával rendelkeznek. Így válnak alkalmassá az egyesülésre, és az új sejtnek már ismét 46 kromoszómája lesz, amely tartalmazza mind az anyai, mind az apai genetikai információkat. Ekkor dől el a magzat neme is. Az egyesült új sejt neve zigóta.
A megtermékenyült pete további sorsa
A fogamzás ideje a peteérés (ovuláció) után általában 10-12 órára tehető, a fogamzás helye pedig a petevezeték (méhkürt vagy tuba). A zigóta még kb. 4 napig tartózkodik a petevezetékben, és ott passzív mozgással, lassan halad a méh felé. Ez az idő ahhoz szükséges, hogy a méh felkészüljön a pete befogadására, az azt bélelő nyálkahártya ún. terhességi nyálkahártyává (decidua) alakuljon át. Ezt a folyamatot a petefészek által termelt kétféle hormon irányítja, a sárgatest hormon (progeszteron) és a tüszőhormon (ösztrogén).
A méhnyálkahártya átalakulási ideje alatt a petevezetékben tartózkodó pete a 24. órára már át is esik az első osztódási fázison, a petesejthártyán belül két, egyenlő nagyságú sejt keletkezik. Az új formáció neve blasztomer. A második napra már négy petesejtből áll, két és fél nap elteltével nyolcból, a harmadik napra pedig már 32 sejtet számlál. A 32 sejtes állapot miután alakja a szederéhez hasonlít szedercsírának (morula) nevezzük. Nagysága még megegyezik az eredeti petesejtével (110-130), mivel a sejtosztódások a petesejt sejthártyáján belül zajlottak le. Zárt korlátok között további sejtosztódás csak a középső sejtek elfolyósodásával lehetséges, így jön létre a negyedik napra a csírahólyag (blasztociszta).
A pete ebben az állapotban érkezik meg a méh üregébe, de még további két-három napig szabadon lebeg, nem ágyazódik be. Ez idő alatt következik be az addig azonos jellegű sejtek differenciálódása, trofoblaszt és embrioblaszt sejtekké. A trofoblaszt sejtek a csírahólyag felszínén körkörösen helyezkednek el, belőlük alakul ki később a magzat táplálását szolgáló méhlepény és chorion. Az embrioblaszt sejtek embriócsomót (konglomerátumot) képezve helyezkednek el a csírahólyagban. Belőlük fejlődnek ki a csíralemezek, majd ezekből maga az embrió.
A megtermékenyítés után hat nappal mind a pete mind a nyálkahártya felkészült a beágyazódási folyamatra, amely a 12. napon fejeződik be. Ennek során a csírahólyag külső felszínét borító és ott szaporodó trofoblaszt sejtek lelökik a petesejt hártyáját, és közvetlen érintkezésbe lépnek a méh nyálkahártyájával, amelyet szövetoldó tulajdonságuk következtében képesek feloldani. Az ekkora már 0,2-0,4 mm átmérőjű pete besüpped a deciduába.
Amint a pete elfoglalta védett és tápláló környezetét, az embrioblaszt sejtek rohamosan fejlődésnek indulnak és a 14. nap végére henger alakú testté formálódnak, fejés farokrész alakul ki, amelyet középen a nyél köt össze a lepénykezdeménnyel. Ez a nyél lesz a későbbi köldökzsinór. Még nincs emberi embrió formája, pl. a tengeri sün megtermékenyített és fejlődésnek indult petesejtje ebben a fejlődése szakaszban még nem különböztethető meg az emberétől.
A harmadik hét végére az embrió már 2-3 mm hosszú, ebben az időszakban kezd kialakulni az idegrendszer. A henger alakú test hátoldalán velőcső képződik, amelynek feji része hólyaggá alakul. Ebből fejlődik ki később az agy, a cső többi részéből pedig a gerincvelő.
A negyedik hét végére a test alakot ölt, de még nincs baba formája, az embrió hossza 67 mm (ultrahanggal már diagnosztizálható). Megjelennek a végtagnyúlványok, a szem és a fül kezdeményei, kialakulnak az agy, idegrendszer, gerinc és az arc kezdeményi. Már van kezdetleges érrendszer, és a keringést együregű szív tartja fenn. A záródó velőcső két oldalán felfedezhetők a későbbi csigolyák kezdeményei (somita), valamint a bordatelepek.
A kezdeti panaszok hamarosan enyhülnek
Búcsúzzunk most el négyhetes embriónktól, és fordítsuk figyelmünket a leendő anya állapotára, akinek teljes szervezetét befolyásolja és átalakítja állapota. A kezdeti emésztőrendszeri problémák (émelygés, hányinger, gyomorégés, hányás, székrekedés) a harmadik hónap vége felé az esetek többségében spontán megszűnnek. Akinél ezek a panaszok olyan mértékben fokozódnak, hogy a mindennapi életvitelt zavarják, konzultáljon kezelőorvosával.
A tünetek enyhítésére javaslom a naponta többszöri, kis mennyiségű étkezést, hányás esetén pedig feltétlenül pótoljuk a folyadékot. Gyomorégésre fogyasszunk kekszet, babapiskótát és tejes ételeket. A gyakran előforduló székrekedést próbáljuk természetes úton, rostdús étkezésre történő áttéréssel megoldani, szükség esetén terheseknek adható gyógyteák, lekvárok és szörpök segítségével. A mindennapi táplálkozás során ügyeljünk arra, hogy étrendünk tartalmazzon elegendő fehérjét, vitaminokat és mikroelemeket.
Mire ügyeljünk a terhesség alatt?
A dohányzást a terhesség alatt meg kell szüntetni. Köztudott dolog, hogy a dohányzó nők újszülöttjei [0] alacsonyabb testsúllyal jönnek a világra, és a csecsemőjük erősebb hajlamot mutat légzőszervi megbetegedésekre. Az alkohol igen kis mennyiségben nem ártalmas, jelentékeny szeszfogyasztás azonban súlyos magzati károsodást okoz.
A terhesség egész ideje alatt célszerű fokozottabban tisztálkodni. A hüvelyváladék megnövekedett mennyisége miatt fontos az alapos és gyakori altesti higiénia. Ha a hüvelyváladék viszkető, csípő érzést okoz, akkor gomba vagy trichomonas jelenléte valószínűsíthető, ami gyógyszeres kezelést igényel. Ilyen esetekben forduljon orvoshoz.
Az egészséges terhesnek nem árt a közösülés, de nemi vágya erős ingadozást mutathat. Rendszeresen úszhat, terhestornázhat, kerülje azonban az ugrálással, rázkódással járó sportokat.
Kerüljük a fertőző betegekkel való érintkezést. Ha megbetegedésre utaló tüneteket fedezünk fel, azonnal forduljunk kezelőorvosunkhoz. Különösen a rózsahimlő (rubeola) veszélyes. Ez a betegség csak a beteggel való közvetlen érintkezéssel terjed. Amennyiben rubeolás személlyel kerültünk kapcsolatba, végeztessük el a rubeola ellenanyag-vizsgálatot, amelyből kiderül, hogy korábban átestünk-e ezen a fertőzésen és szereztünk-e védettséget vagy nem.
A terhesség ezen időszakában az elszenvedett külső ártalmak az embrió károsodását, egy vagy több szervre kiterjedő fejlődési rendellenességet, nemritkán vetélést okozhatnak.
A sorozat 2. része [0]