A placebo tulajdonképpen olyan, kémiailag semleges anyag, amelynek nincs gyógyszerészeti hatása, de formájában valódi gyógyszerpirulához hasonlít. Mire valók akkor?
Kontrollcsoportok piruláiA gyógyszerkutatásban a placebókat a következő, a vizsgálatok eredményeit torzító hatások kiszűrése érdekében használják:• a beteg azon elvárása, hogy a gyógyszertől jobban fogja érezni magát,• a kutatóknak a gyógyszer hatékonyságába vetett hite,
• a nővérek és az egyéb személyzet megkülönböztetett figyelméből adódó előnyök.Általában kettős vakkísérletet végeznek: a betegek egyik csoportja a gyógyszerből, a másik pedig a placebóból kap, ám sem a betegek, sem pedig a kutatók nem tudják a vizsgálat végéig, hogy melyik csoport kapta a vizsgálandó hatóanyagot, és melyik a "cukorkát". Hatékonynak akkor nevezhető egy anyag, ha a javulási, gyógyulási arány a gyógyszerrel kezelt csoportban lesz nagyobb. Ha azonban a két betegcsoport állapota hasonló mértékben javult, a változást a placebohatásnak tulajdonítják, és a gyógyszert hatástalannak minősítik.
Csodás "hatások"
Javulás azonban annak ellenére is előfordulhat, hogy azt nem lehet a gyógyszerek javára írni. Ennek okait pszichológiai eredetűnek tartják a szakemberek. A placebohatás bizonyos esetekben nagyon erőteljes is lehet. Egy vizsgálatban az angina pectoris nevű fájdalmas szívbetegségben szenvedő betegek egyik csoportjának mintegy 40%-a panaszainak jelentős enyhüléséről számolt be egy olyan diagnosztikai vizsgálat után, amelyet ők gyógyító műtétnek gondoltak. Még erőteljesebb lehet a hatás a pszichológiai jellegű betegségek kezelésében. Ezen a területen a placebók gyakran a valódi gyógyszerekkel egyenértékűen hatásosak. A nyugtatókkal folytatott kísérletek esetében a placebóval kezelt betegeknél a javulás mértéke eléri, sőt gyakran meg is haladja a gyógyszerrel kezelt betegekét.
Csak kuruzslás?
Valaha szinte minden, a betegeknek adott gyógyszer placebo volt. A gyógyulásban reménykedő szenvedők jóformán bármit bevettek, kezelték őket krokodiltrágyával, szárított viperalabdacsokkal, béka-ivarváladékkal, pókokkal, gilisztákkal, emberi széklettel. Ma már riadtan tekintünk a következő felsorolásra: hashajtás, mérgezés, áztatás, érvágás, főzés, fagyasztás, izzasztás. Minthogy azonban az orvosok akkor is nagy tekintélynek örvendtek, minden bizonnyal ezeknek a beavatkozásoknak is volt valamely hatása. Ma már mindezt a placebohatásnak tulajdonítja a modern orvostudomány, ahogyan a hit dokumentált gyógyító erejét és a különféle varázslatos kúrák relatív sikereit is.
Egyes szakemberek szerint a pszichoterápiák hatásmechanizmusának is a placebohatás lehet az egyik tényezője: vagyis ha a beteg hisz a módszer hatásosságában, jóformán bármely terápia pozitív eredményhez vezethet. Ha ez az elmélet helytálló, akkor különösen fontos, hogy a terapeuta a módszer sikerébe vetett hitét képes legyen átadni a betegének.
A beteg bizalma
Nem mindenki osztja azonban a pszichoterápia területén a placebohatásnak központi jelentőséget tulajdonító elméleteket. Az orvosok egy része úgy véli, hogy ezek az elméletek a pszichoterápiát a kuruzslás és a sarlatánság szintjére züllesztik, s azt sugallják, hogy a tudományos eljárások tulajdonképpen egyszerű önbecsapáson alapulnak. Ez azonban így nem igaz.
A szakemberek régóta egyetértenek abban, hogy minden kezelés hatékonyságának fontos összetevője a beteg attitűdje és bizalma. Bármely terápia hatásosabb, ha a beteg hisz benne, s ezáltal kellően motivált a terápiában való aktív részvételben. A placebohatás fontosságának tagadása helyett tehát célszerűbb a jelenség okait és különböző körülmények közötti i megnyilvánulásait kutatni.
Manapság azonban az egyes pszichoterápiás technikák hatékonyságát bemutatni kívánó kutatók a placebohatást is figyelembe veszik, ami azt jelenti, hogy az igényes vizsgálatokban a kezeletlen kontrollcsoport mellett részt vesz egy placebóval kezelt kontrollcsoport is.
Miért hat egy szem cukorka?
A placebohatást okozó mechanizmusok ma még ismeretlenek. Noha számos elmélet született megmagyarázására, ezeknek még nincs kielégítő tapasztalati igazolásuk. E leírások egy csoportja a társas befolyásolás elméleteire alapoz. Ezek szerint a páciens számára az orvosok és a terapeuták szociálisan "erős" személyek, vagyis a részükről történő befolyásolással szemben a páciensek igen szuggesztibilisek, vagyis a betegek könnyen meggyőzhetőek arról, hogy a terápia hatására pozitív változások fognak történni. Mindezeken túl a betegszerep bizonyos előírt viselkedésekkel jár, melyek szerint az a jó beteg, aki szépen gyógyul, és a terapeuta érdeklődését és törődését gyógyulásával viszonozza.
Léteznek az egyén elvárásaira alapozó magyarázatok is. A terápiában mindkét fél szándékosan vagy akaratlanul, de kifejezi a terápia hatásosságával kapcsolatos elvárásait. Ahogyan a terapeuta, úgy a beteg is korábbi tapasztalatain alapuló elvárásokkal érkezik a kezelésre. Az az elvárás, hogy a beteg jobban lesz és az az erős vágy, hogy ez megtörténjen, a remény alapvető tartozékai. Márpedig a reménynek erőteljes hatása lehet mind érzelmeinkre, mind testi folyamatainkra. Egyes kutatók szerint ezt a hatást a neurotranszmitterek egy csoportja, az endorfinok közvetíthetik. Könnyen lehet, hogy e fájdalomcsökkentő hatású, az agy természetes ópiátjainak is nevezett anyagok a placebohatás kialakulásában is fontos szerepet játszanak.