A prosztata (dülmirigy) egy mirigyes szerv, mely a férfiaknál található meg a húgyhólyag alsó része és a medencefenék izomzata között. Fontos tudni róla, hogy anatómiai elhelyezkedése folytán körülveszi a felső húgycsőszakaszt, így a mirigy megnagyobbodásakor (ami idősebb korban igen gyakori), s a prosztata rákos megbetegedései esetén a húgycső összenyomódása, szűkülése vizelési panaszokat, sőt, teljes vizeletelakadást is okozhat, számos egyéb súlyos következményt vonva maga után.
A prosztata termeli az ondót is, mely a spermiumok aktivitását és mozgását segíti. A prosztata, bár belső elhelyezkedésű szerv, viszonylag könnyen vizsgálható, az úgynevezett RDV (rektális digitális vizsgálat) segítségével. Ez nem jelent mást, mint hogy a vizsgáló orvos a végbél felől, ujjával benyúlva tapintja ki a szerv nagyságát, "puhaságát", vagy daganatok esetén tömöttségét, porckeménységét, göbösségét. Sok férfi ismeri ezt a kellemetlen, és néha fájdalmasnak tartott vizsgálatot, de az elmondottnál több "atrocitással" nem jár, és kiegészítve más vizsgálatokkal nagyon jól alkalmazható.
Kialakulása, előfordulása
A betegség kialakulásának pontos oka ismeretlen, de annyi valószínűsíthető , hogy multifaktoriális, vagyis több tényező áll a hátterében. A hormonális és genetikai (családi halmozódás) okok mellett szerepet játszhatnak a rossz étkezési szokások is, kiemelve a zsírok túlzott fogyasztását.
Az okok felderítéséhez számításba vették már a környezeti-földrajzi tényezőket is, s ennek alapján megállapítható, hogy a prosztatarák előfordulása Észak-Amerikában az afroamerikaiak között magasabb, Európában pedig Skandináviában számít gyakoribb betegségnek. A szakirodalmi adatok alapján az E- és A-vitaminoknak, valamint a cinknek és a szelénnek védő hatást tulajdonítanak a daganattal szemben.
Miért kell foglalkozni vele?
Lássunk néhány adatot! A prosztatarák a férfiak második leggyakoribb daganatos megbetegedése, a halálozási okok listáján pedig a tüdőrák [0] után a második helyen áll. Leggyakrabban ötven év feletti férfiaknál fordul elő, és sokszor csak későn, hetven évese kor körül diagnosztizálják.
A betegség pontosabb ismerete azért fontos, mert korai felismerés után gyógyítható, illetve kezelhető, valamint ebben az esetben igen kedvező a lefolyása, ugyanis az egyik leglassabban növekvő daganattípusról van szó.
Tünetek
Ahogy a daganat növekedik, az anatómiai viszonyok miatt összenyomja a húgycsövet, ezáltal vizelési panaszokat okozva: a beteg gyakori vizeléssel, illetve vizeletelakadással küzd. Előrehaladott állapotban a daganat betörhet a húgyhólyagba vagy a húgycsőbe, így vérvizelés, húgycsővérzés, vagy véres ondó jelentkezhet.A daganat ráterjedhet környezetére, s gáti, keresztcsonti, deréktáji fájdalmakat okozhat.Ahogy a daganat a hólyagalapot beszűri, a felső húgyutak elzáródhatnak, a vizelet elakad, pang; súlyos gyulladás, fertőzés alakulhat ki, s a vesék elzáródhatnak, ami életveszélyes állapotot hoz létre.Megjelenhetnek a távoli áttétek tünetei: például csontfájdalom, kóros csonttörés.Legvégül az általános daganattünetek: gyengeség, fogyás, vérszegénység alakul ki.
Az idős férfibeteget sokszor a nem specifikus tünetek miatt (pl. keresztcsonti, deréktáji fájdalom) reumatológiára utalják, vagy például vérszegénység, gyengeség miatt belgyógyászatra. Ilyenkor mindig kötelező a prosztata vizsgálatát is elvégeztetni.
Sajnos a tünetek ijesztőek, fájdalmasak, kínzóak, de a daganat kialakulásakor a beteg szinte tünetmentes. Ezért fontos a rákszűrés, hogy ne az előrehaladott rákot fedezzük fel, hanem még korai stádiumban szűrjük ki a daganatot az eredményes kezelés érdekében.
A prosztatarák korai felfedezés esetén jól gyógyítható, azonban a diagnózis ilyenkor véletlenszerű, hiszen általában még semmilyen tünettel nem jár. Ezért kiemelt fontosságú a szűrővizsgálat (hasonlóan a nők nőgyógyászati rákszűréséhez), ami azt jelenti, hogy az 50 év feletti férfiak éves vizsgálata lenne indokolt, sőt amennyiben a családban már előfordult prosztatarák, akkor 45 éves kor felett ajánlott a rendszeres szűrés megkezdése.
A vizsgálati módszerek szűrés esetén egyszerűek és nem járnak nagyobb beavatkozással: egyik legfontosabb a rektális vizsgálat (vagyis ujjal a végbélen történő betapintás), s ez kiegészíthető vérvétellel, mely egy speciális anyagot mutathat ki, a PSA-t (prosztata specifikus antigén). Ez nem más, mint a daganat által termelt anyag, mely bejut a vérbe, s daganatmarkernek nevezzük.
Daganat gyanúja esetén: kivizsgálás
Daganat gynúja esetén: kivizsgálás Ha a vizsgálati eredmények és (az esetleges) tünetek alapján felmerül a prosztatarák gyanúja, az alábbi kiegészítő vizsgálatok is szükségesek:
Ezek a vizsgálatok igen sokrétűek, megterhelőek, fájdalmasak, de mindenképpen szükségesek a biztos diagnózis felállításához, a beteg további sorsának megítéléséhez s a kezelési terv elkészítéséhez. Ez már tulajdonképpen a stádiummegállapítás, itt mindig az a kérdés, hogy a daganat átléptee a tokot, s adotte áttétet.
A daganat stádiumai
A stádiumbeosztásban más osztályozás is ismeretes, ilyen például a TNM rendszer (T: a tumor nagysága, N: nyirokcsomókban terjedése, M: áttétet ad más szervekbe).
Kezelés, lehetőségek
Műtét:
Gondozás, ellenőrzés
Nagyon fontos a betegek további gondozása, a betegség lefolyásának ellenőrzése. A gondozást folyamatosan kell végezni, a gyógyultnak nyilvánított eseteket félévente, az aktív prosztatarákos folyamatban 3 havonta. Hasonlóan a nőkön végzett éves nőgyógyászati rákszűrő vizsgálatokhoz, a férfiak is járjanak el évente urológus orvosukhoz és végeztessék el a prosztata és a here rákszűrésvizsgálatát még tünetés panaszmentesség esetén is. A prosztatarák a „legjobb rosszindulatú” betegség, mely korai felismerés mellett gyógyítható, s szűrővizsgálata is egyszerű.