A szervezet betegségekre, köztük a rákra való érzékenysége pszichológiai, neurológiai, táplálkozási és környezeti tényezők összetevőjeként épül fel. Ha ezek egyensúlya valamilyen módon megbomlik, nem szabad késlekedni a helyreállítással. Mi a helyzet a táplálkozással? A létfontosságú vitaminok és ásványi anyagok legjelentősebb forrása az, amit megeszünk. Ha kiegyensúlyozott, rendszeres és vegyes táplálkozást folytatunk máris sokat tettünk ama bizonyos egyensúly fenntartásáért.

Az anyagcsere-folyamatok melléktermékeként, illetve a környezetszennyező anyagok hatására keletkező szabad gyökök halmozódása nagy szerepet játszik a rákos sejtképződés megindulásában. Némely vitamin és ásványi anyag képes a szabad vegyértékkel rendelkező káros molekulák megkötésére.

Vitaminok

Az A-vitaminról kimutatták, hogy számos immunfolyamatban jelentős szerepet vállal, így többek között a tumorellenes aktivitás kiváltásában. A táplálékkal bevitt A-vitamin 70-90 százaléka, előanyagainak – a karotinoknak – 20-50 százaléka szívódik fel. E zsírban oldódó vitamint tartalmazzák a belsőségek, a tojássárgája, a tengeri halak, a tej és a tejtermékek. Karotinokban gazdagok főként az élénk zöld, sárga, vörös színű gyümölcsök és zöldségfélék.

A C-vitamin többféle immunserkentő hatással bír, többek között hatékony antioxidáns, növeli a fehérvérsejtek számát és jelenlétében a gyomorban nem képződnek rákkeltő nitrozaminok. Emeli az interferon mennyiségét a szervezetben, mely a rákbetegség leküzdésében hatékony vegyület. Vizsgálatok kimutatták, hogy összefüggés lehetséges az alacsony C-vitamin-szint és a kóros méhnyak kenet között. Hasonló kapcsolatot feltételeznek a nyelőcső- és gégerák, valamint e vitamin hiánya között. A szervezet C-vitamin tartalékait leginkább a dohányzás és az alkoholfogyasztás meríti ki.

Az E-vitamin olyankor is jótékonyan befolyásolja az immunrendszert, amikor hiányának jelei egyébként nem mutatkoznak. Serkenti a T-sejtek aktivitását, melyek egyik típusa a vírusfertőzött és daganatos sejtek elpusztítására specializálódott. Ugyanakkor jelentős szerepe van a daganatmegelőzés szempontjából szintén fontos ásványi anyag, a szelén felszívódásában. Kimondottan gazdag E-vitamin forrás a búzacsíra, ezen kívül általában az olajos magvak, a levélzöldségek és a teljes kiőrlésű lisztből készült termékek tartalmazzák.

Ásványi anyagok

Egyik legfontosabb nyomelemünk, a szelén legfőbb forrásai a fokhagyma, a vöröshagyma, a tengeri állatok, a teljes kiőrlésű gabonatermékek, az élesztő és a barna rizs. A növényi táplálékok szeléntartalmát ugyanakkor a talaj szeléntartalma jelentősen befolyásolja, és hazánk sajnos a szelénhiányos területek közé tartozik. Márpedig a szelénhiány az immunfunkciók romlásához vezethet növelve a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Ha a szelén hiánya elégtelen E-vitamin-bevitellel jár együtt e kockázat még nagyobb.

A daganatos betegségekben szenvedőknél alacsony szérumcinkszint figyelhető meg, ami nem az elégtelen cinkbevitelre, hanem a ráksejtek megnövekedett cinkszükségletére utal. Ugyanakkor a cinkhiány mellett gyakoribb daganatképződést figyeltek meg a kutatók. A húsokban, májban, búzacsírában, dióban és mandulában található cink szintén jelentős szerepet vállal a szabad gyököket megkötő antioxidációs folyamatokban.

A vassal más a helyzet, mivel a rák kockázatát a szervezetünkben túl nagy mennyiségben felhalmozódva növeli.(Ugyanakkor a vashiányos állapot is káros hatású.) Ennek oka abban rejlik, hogy a szabad gyökök termelését fokozza. A táplálékból történő fokozott vasfelvétel a túlzott húsfogyasztással magyarázható.

Megfigyelések arra utalnak, hogy a jódhiányban szenvedő nőknél gyakoribb az emlő- és petefészekrák. Ahogy a szelén esetében, a növények jódtartalma is a talajtól függ. Jódhiányos területeken éppen ezért az egyik megoldás a jódozott konyhasó fogyasztása lehet. Ezen kívül a tengeri halak, halolaj és a zöld növények tartalmazzák még e fontos ásványi anyagunkat.