A szem működése

Szemgolyónk, ez a pingponglabda méretű lágy gömb tulajdonképpen egy különösen érzékeny kamerát rejt. Java részét szívós, fehéres színű burok borítja kívülről, amelyet ínhártyának vagy a szem fehérének neveznek. Elülső része a fényáteresztő tulajdonságokkal bíró és csaknem teljesen átlátszó, kupola alakú szaruhártya. Ennek széléig ér a kötőhártya, a szem fehérét borító vékony védőréteg. Makulátlan tisztaságáról könnyeink gondoskodnak, melyek minden pislantáskor végigmossák teljes felületét. Az ínhártya alatt egy sima réteg helyezkedik el, az érhártya, ebben található a szemet tápláló számtalan apró hajszálér. A szem hátsó része felé továbbhaladva, az érhártya alatt helyezkedik el a retina (recehártya), melynek fényérzékeny rétege érzékeli a külvilág színes képeit.

A fény, miután áthaladt a szaruhártyán, először egy vízszerű folyadékban, a csarnokvízben folytatja útját. Ezt követően érkezik a szembogárhoz (pupillához), ehhez az apró nyíláshoz, amelyet az izmok által mozgatott, színes szivárványhártya vesz körül. A fényviszonyoknak megfelelően ezek az izmok állítják be a pupilla átmérőjét. Mérete erős fényben 1 mm-nél is kisebb lehet, míg sötétben akár kb. 8 mm-re is kitágul, hogy a lehető legcsekélyebb fény is bejuthasson a szembe.

Működése teljesen automatikus, de érzelmi felindulások, harag, félelem, illetve bizonyos kémiai anyagok is befolyásolhatják a pupilla méretét. A fénysugarakat fókuszáló szemlencse a pupilla mögött található, ennek feladata az, hogy tiszta, éles kép jöjjön létre a recehártyán. A művelet során a szemlencsét a körkörös sugárizom alakítja megfelelő formára: ha az érzékelendő tárgy közel található, akkor domború lesz az alakja, míg távoli tárgyak esetén teljesen ellaposodik. Ezt a folyamatot nevezik akkomodációnak, melynek szintén megvannak a határai: túl közelre a szemünk elé emelt tárgyak elvesztik éles körvonalaikat.

Végül a szemlencse és a recehártya között a kocsonyás, áttetsző üvegtest helyezkedik el, mely mint egy futball-labda állandóan nyomás alatt van. Az üvegtest tölti ki a szemgolyó belsejét, s a külső ínhártyával együtt ez adja szilárdságát.

Másodpercenként milliónyi inger

Összes érzékletünk kétharmada érkezik látás útján, ez másodpercenként több milliónyi idegingerületet jelent, melyek a szemből indulnak az agy felé. Az óriási információmennyiség feldolgozásához a többi érzékeléshez hasonlóan az agynak külön erre a feladatra szakosodott részei vannak. Az agyba érkező látóidegi jelek mindenekelőtt az agy hátsó részén lévő elsődleges és másodlagos látókérgi központokban dolgozódnak fel. A tarkót ért erős ütés a látókéreg működését is befolyásolhatja, ezért látunk csillagokat, ezért sötétedhet el előttünk a világ.

A látóideg által közvetített jelek a szemből nem egyenesen futnak a látókéregbe. A szemekből az agy felé tartó látóideg rostjai részben kereszteződnek az ún. látóideg-kereszteződésben. A látóideg-kereszteződés után a szemből származó üzenetek már az agypályaszerű látókötegeken haladnak az oldalsó térdestestekbe. Ezek az ún. térdestestek az agy halántéklebenyébe is irányítanak bizonyos látóidegi információkat, de a homloklebenyben található térérzékelési és emlékezési központok szintén hozzájutnak látási információkhoz. A térdestestek érintése után az ingerületek útja az agy hátsó részén lévő látókéregbe vezet. A recehártyán feje tetejére állított képet az agy végül itt állítja helyre (pontosabban a bal szem által látott félképet a jobb agyfélteke látókérge, míg a jobb szem által küldött képet a bal oldali látókéreg).

Amikor a külvilág egy tetszőleges eseményét megfigyeljük, a látókéregnek nem egyetlen része értelmezi és dolgozza fel a szemből érkező információkat. Az agy a látott kép különböző összetevőit (a színeket, a kontúrokat, a mozgási jellemzőket) mind máshol dolgozza fel, az összegyűlt információkat az elsődleges és a másodlagos látókéreg különböző részei elemzik. A folyamat végén mely a másodperc tört része alatt megy végbe az eredményeket a másodlagos látókéreg gyűjti össze, s ott alakul ki belőlük az a jellegzetes érzet, amelyet látványnak vagy képnek nevezhetünk.