Ma legkorszerűbb látásjavító műtéteknek a lézerrel végzett beavatkozások számítanak. Közös jellemzőjük, hogy a műtét során lézersugár energiáját felhasználva megváltoztatják a szem szaruhártyájának törőerejét. Az alábbiakban a főbb eljárásokat ismertetjük.
Excimer lézerkezelés
Vagy más néven PRK (PhotoRefraktív Keratektómia). A legelterjedtebb és egyben a legrégebben alkalmazott lézeres szemműtét; Magyarországon mintegy tíz éve áll rendelkezésre. A műtét során a szaruhártya felszíni görbületét változtatják meg, aminek hatására annak dioptriaértéke is megváltozik. Az alig egy percig tartó műtét lényege, hogy a szaruhártya mintegy 5,5 - 7,5 mm-es felületéről az ultraibolya lézer egy vékony réteget elpárologtat. Az elillanó réteg rendkívül vékony, néhányszor 10 mikrométer, az elérhető dioptriakorrekció mértéke pedig 10 mikrométerenként kb. 1 dioptria.
A beavatkozást vízszintes testhelyzetben, légkondicionált helyiségben, érzéstelenítő cseppekkel és a fej rögzítésével végzik. A műtét közbeni elmozdulást a rögzítőberendezés akadályozza meg. Mivel a lézersugár ereje rendkívül kicsi, ezért nem hatol a szem mélyebb rétegeibe, így károsodást sem okoz. Szemben a régi Fjodorov-féle bemetszéses módszerrel, hegek sem képződnek, s mivel csupán a szaruhártya felső rétegeit érinti, a szemet nem gyengíti, a beavatkozás után is nyugodtan lehet sportolni.
Az excimer lézeres beavatkozással a legjobb eredményeket a -2 és -8 dioptriaértékek közötti rövidlátás kezelésénél lehet elérni. Ennél nagyobb értékek esetén, bár sokat javul a látás, még szemüveget kell hordania a betegnek. Távollátás esetén a kezelési tartomány +1 és +6 értékekig terjed.
Átmeneti mellékhatások
Az excimer lézerkezelésnek, mint bármely más szaruhártyaműtétnek, lehetnek átmeneti mellékhatásai is. Ezek a következők
• fényérzékenység, szemkáprázás ellenfényben;
• átmeneti szaruhártyahomályok kialakulása;
• átmeneti szemnyomás-emelkedés;
• alulkorrigálás, visszaromlás, túlkorrigálás;
• a két szem együttlátásának időnkénti zavara.
Nem alkalmazható az excimeres beavatkozás, ...
• ha pacemakeres a beteg (a pacemaker működésében zavar keletkezhet az elektromágneses térben);
• rosszindulatú rövidlátásban (amikor a rövidlátásnak szemfenéki tünetei vannak, illetve a szemgolyó hossznövekedése tovább folytatódik);
• cukorbetegség esetén;
• kötőszöveti rendszerbetegségek esetén;
• keratoconus esetén; egyéb, együttesen előforduló szemészeti kórképekben (például: zöld hályog, retinabetegségek);
• ha a szaruhártya vastagsága centrálisan kevesebb, mint 450 mikrométer.
A Lasik-módszer
A nagyfokú rövidlátásban szenvedők számára az excimerbeavatkozás nem hozott teljes sikert, ezért a kutatók új műtéti beavatkozást kerestek. A Lasik-eljárást Joannisz Pallikarisz görög szemorvos fejlesztette ki a 90-es években.
A beavatkozás lényege, hogy egy microkeratomnak nevezett eszközzel 160-180 mikron mélységben egy ún. nyelezett lebenyt vágnak a szaruhártyán, ezt félrehajtják, majd utána excimer lézert használnak a mélyebb rétegek elpárologtatására. A megfelelő korrekciós értékek elérése után a sebész visszahajtja e lebenyt az eredeti helyére, amely rövid idő alatt megtapad. Mivel az eljárás során komplikációk merülhetnek fel, ezért nagyon fontos, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkező, gyakorlott szemsebész végezze a beavatkozást. Az új módszerrel a kezelési lehetőségek felső határa a -12, -14 dioptriaértékekig tolódott ki. További előnye az eljárásnak, hogy a beavatkozás után nincs fájdalomérzet, gyorsabban gyógyul a szem, így a páciens hamarabb visszatérhet megszokott életébe, munkájába. Az UV-sugárzás sem jelent veszélyt, nincs homályképződés, lehet bátran napozni, szoláriumozni, szemben az excimer kezeléssel, amely után fél évig nem szabad erős napsugárzásnak kitenni a szemet.
Az excimer eljárással szemben a szaruhártya nagyobb mértékben gyengül, mivel a visszahajtott lebeny a szem mechanikai szilárdságban már nem játszik szerepet. A Lasik-eljárás során a szaruhártya vastagsága mintegy 30%-kal csökken, de ez igen ritkán okoz problémát.
A beavatkozást kizáró vagy korlátozó feltételek:
• általános rendszerbetegségek: pl. kötőszöveti kórképek, súlyos cukorbetegség;
• száraz szem tünetegyüttes;
• állandó szemhéjgyulladás;
• szaruhártyakórképek (keratoconus, keratoglobus);
• egyéb, együttesen előforduló szemészeti kórképek (például: zöld hályog, kezdődő szürke hályog)
• korábbi centrális szaruhártya-sérülésből kialakult hegek, homályok;
• progresszív fénytörési hiba (a változás évi 15%-nál nagyobb);
• a legjobb korrigált látásélességet csökkentő szemfenéki elváltozások;
• pacemaker;
• túlzott pszichés feszültség;
• 18 év alatti életkor;
• terhesség.
A beavatkozás lehetséges szövődményei:
• Lebenyvesztés (a lebeny visszavarrható).
• Részleges lebenykészítés, vagy ún. "buttonhole" ("gomblyuklebeny"). Ilyenkor a műtétet halasztani kell, de 1-2 hét elteltével elvégezhető.
• Finom ráncolódás a lebeny területében (a lebeny újrafelemelésével a ráncok megszüntethetők).
• A legjobb korrigált látásélesség 1-2 számmal történő csökkenése.
• "Sand of Sahara" (a "Szahara homokja" apró, kristályszerű lerakódás a műtéti rétegek között; a lebeny felemelésével megszüntethető).
• Hámsejtek bekúszása a lebeny alá (a lebeny felemelésével és a felszín "megtisztításával" kezelhető).
• Túl nagy lebeny (mechanikai trauma, erős szemdörzsölés, vagy ütés során a lebeny elveszhet).