Tünetek
Igen gyakori megbetegedés a szőrtüszőgyulladás (folliculitis), amely – természetéből adódóan – a szőrrel, hajjal borított területeken alakul ki. Általában 1-2 mm átmérőjű, apró gennyhólyagot látunk, melynek a közepét szőrszál fúrja át. A kórokozó a Staphylococcus aureus nevű baktérium. Sokszor következik be baktériumhordozás, vagyis a beteg, illetve a családjában valaki „kórokozó-hordozó". Ez azt jelenti, hogy orr-, illetve torokváladék-vétel során ismételten kitenyészthető a baktérium. Nehezen szüntethető meg ez az állapot, mégis kísérletet kell tenni rá, mert sokszor a gyógyulás kulcsát jelenti. A betegség következményeként a szőrszálak tövénél gennyhólyag képében mutatkozó, felületes bőrfertőzés jöhet létre.
A gyulladás lehet egészen felületes, ilyenkor alig veszi körül vérbővebb udvar; illetve mélyebb, amikor a vérbő udvar nagyobb. Elsősorban az erősen szőrös bőrfelületeken szokott előfordulni, ezért férfiakon gyakoribb. Főként a lábszáron, combon, karon, hajas fejbőrön, szakáll- és bajusztájon fordul elő, de a törzs szőrös területein bárhol kialakulhat. A nem megfelelő borotválkozás, felülfertőzések, dörzsölés (pl. farmernadrág miatt), rossz higiénés viszonyok, olajos, szennyes munkakörülmények is elősegítik a szőrtüszőgyulladás keletkezését. Az előbb felsoroltak következtében a szakálltájon kialakuló szőrtüszőgyulladás különösen krónikus lefolyású lehet.Diagnózis
A klinikai kép alapján könnyű a diagnózis. El kell különíteni a pattanásos bőrtől (akné) és más, az arcon előforduló gyulladással, bőrvörösséggel (rosacea és perioralis dermatilis) járó, valamint a túlságosan leborotvált és a hámba visszafúródó szakállszőrök okozta szőrtüszőgyulladástól. Gyógyszerek, munkaanyagként a szervezetbe jutó halogének (jód, bróm, klór), gombás fertőzések is okozhatnak hasonló tüneteket.
Kezelés
A szőrszál kihúzásával a felgyülemlett genny kiürül, ezért a kezelés kulcsa a csipesszel való eltávolítás. Nagyon fontos a fertőtlenítő ecsetelés. Makacs esetekben célzott antibiotikus kezelés is szóba jöhet. Elsősorban azonban a helyi kezelés a legfontosabb. Neomagnol-oldatos borogatás, fertőtlenítő ecsetelők alkalmazása szükséges. Nagyon súlyos, a gyógykezelésre nem reagáló esetekben korábban röntgenkezelést is alkalmaztak, a szőrtüsző gyökerét roncsolták. Napjainkban erre nem kerül sor. Hegesedés nélkül, nyomtalanul gyógyul általában, azonban gyakran a megfelelő terápia ellenére is előfordul, hogy a vártnál lényegesen tovább fennáll.
Szőrtüszőgyulladás a hajas fejbőrön
Ebben a formában sem vitatható a Staphylococcus aureus nevű baktérium kórokozó szerepe, de az utóbbi időben a betegség kialakulásában a szervezet kóros immunválaszának is szerepet tulajdonítanak. A szőrtüsző mentén bekerülő kórokozó helyi gyulladást hoz létre, gennyes beolvadás alakul ki. Attól függően, hogy ez milyen mértékű, az egymás mellett elhelyezkedő szőrszálak gyökerei között egymással összefüggő, bőr alatti járatok, tályogok alakulnak ki. Szerencsére ez utóbbi forma nagyon ritka.
Súlyos esetben az egész hajas fejbőr területén számos, 2-3 cm átmérőjű csomó alakul ki, amelyek felpuhulnak, tályogokká alakulnak. Ezeket meg kell nyitni, ekkor bő genny távozik. A tályogok egymással a bőr alatt összefüggnek, egy helyen a bőrt megnyomva, számos tályogból ürül a genny. Gyakran maradandó, heges, kopasz foltokkal gyógyul a betegség.
Csaknem kizárólag férfiakon fordul elő. Évekig elhúzódó folyamat. Kialakulásában, illetve a fenntartásában szerepet játszanak a rossz higiénés viszonyok, olajos, piszkos munkakör. A szőrtüszőgyulladás szövődményeként alakulhat ki a kelés (furunkulus). Ennek első tünete a fájdalom, majd később duzzanat, melynek közepén egy-két nap múlva sárga gennyhólyag alakul ki. Sokszor mérsékelt láz is kísérheti. A sárgásfehér gennycsap kiürülésekor kiürül az elhalt szőrtüsző is, amely a megbetegedés elindítója volt.
Mikor alakul ki súlyosabb kórkép?
Mérsékelt gyakorisággal fordul elő a tarkótájon jelentkező, krónikusan fennálló, a gyulladás gyógyulásakor túlsarjadó hegszövet képződéséhez vezető szőrtüszőgyulladás. Tünetei riasztóbbak: a tarkótájon tömör, kiemelkedő, gyakran túlsarjadó hegszövettel, tágult szőrtüszőnyílásokkal, gennyhólyagokkal, nyomásra gennyet ürítő, mélyebb, kis tályogokkal tarkított bőrfelületet láthatunk. A betegségnek ez a formája krónikus lefolyású, heggel, maradandó kopaszsággal gyógyul. Szinte kizárólag férfiakon fordul elő, kiváltásában szerepel játszik a magas, kemény gallér izgató hatása. Ezt elsősorban valamilyen egyenruhát viselő személyen láthatjuk. Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő kezeléstől, a kiváltó tényező megszüntetésétől várható javulás.
Egyéb formái
A halántéktájon, a hajas fejbőr határán az előbb említett Staphylococcus nevű baktériumon kívül más kórokozók (pl. Streptococcus) is létrehozhatnak kerek, besüppedt hegekkel gyógyuló, krónikus bőrfertőzést. Ez utóbbi forma igen ritka. Jellemzője elsősorban a seborrhoeás (rendellenes faggyúmirigy-működésű) területeken, tehát a halántéktájon, homlokon, 2-5 mm átmérőjű, középen behúzódott bőrjelenségek, gennyhólyagok megjelenése, amelyek 1-2 nap alatt sötétbarna, tapadó pörkké alakulnak át. 3-4 hét múlva a pörk leválik, és kerek, besüppedt heg marad vissza. Néha mérsékelt viszketéssel jár. Elsősorban férfiakon fordul elő.
El a kezekkel!
Azaz: szabad-e a szőrtüszőgyulladás talaján kialakuló „kelést” kinyomni?
Sokkal nagyobb baj alakulhat ki a nem megfelelő kezelés következtében, mint az eredeti probléma volt. Különösen a felső ajkon, orrnyílás környékén lévő furunkulusokat tilos nyomkodni, mert a kórokozót a nyirokutakba préselhetjük be, s a vénás hálózaton keresztül az agyalapi vénák útján gennyes agyhártyagyulladást idézhetünk elő.
Gondolnunk kell arra is, hogy fertőző bőrfolyamatról lévén szó, veszélyt jelent a családtagok számára. Különösen fontos az ép bőrünk, valamint a fürdőkád tisztán tartása, fertőtlenítése. Vannak egyes belszervi bántalmak (pl. cukorbetegség), amelyek esetében kialakulására fokozottabban lehet számítani. Ez elsősorban a felnőttek esetében igaz, mert a gyermekkori szőrtüszőgyulladás hátterében a legritkább esetben találkozunk cukorbetegséggel, sokkal inkább azzal, hogy a gyermek vagy családtagjai, társa, a gennykeltő baktériumot tünetmentesen hordozzák.