A fog mint szervezetünk speciális szerkezetű keményszövete, élő anyag, saját keringéssel, anyagcserével rendelkezik. A többrétegű, jellegzetes funkciójú szöveteken (zománc, dentin, cement) belül helyezkedik el a pulpakamra, köznyelven fogbél, amelynek érés idegképletei a fogra jellemző számú gyökércsatornában a gyökércsúcsig folytatódnak.

Kis anatómia

Az tudja igazán, hogy a fogbél idegszálakat is tartalmaz, akinek már fájt a foga… A fogba bevezető artéria, az onnan elvezető véna ugyanolyan szerepet tölt be a fog keringésében, mint bármely más szervünk esetében. A metszőfogak pulpakamrájából általában egy, a kisőrlőkből egy-két, az őrlőfogakból három vagy ennél is több gyökércsatorna ágazik el.

Fogbélgyulladás

Ha az előzőekben leírt szerkezetű pulpa, vagyis fogbél gyulladásba kerül, speciális helyzeténél fogva heves fájdalmakhoz vezethet. A speciális helyzetet az adja, hogy míg testünk más területein a gyulladásra jellemző tünetek (fájdalom, duzzanat, hőmérséklet-emelkedés, esetleg bőrpír) mindegyike érvényesülhet, a fogak esetében, ahol a pulpa egy "csontba zárt szövet", a duzzanat csak a gyökércsúcs körüli szövetekre, idegre, csonthártyára gyakorolt erőteljes nyomásként jelentkezhet. A nyomást az is fokozza, így a helyzetet súlyosbíthatja, hogy a fogbélgyulladások nagy része befertőződés útján indul, a fertőzést főleg gáztermelő baktériumok okozzák!

A fogbélgyulladás, orvosi nevén pulpitisz fő oka a bakteriális fertőzés. Több módon juthatnak el baktériumok a pulpáig, hogy ott jellegzetes tünetekkel fertőzést okozzanak. A leggyakoribb a keményszövet-pusztulás, amelyet a még mindig népbetegségként jelentkező fogszuvasodás okoz. A baktériumtömeg a szuvas üregből (ha nem látják el időben, pl. tömés révén) bejut a fogbélbe. Egy ideig a folyamat még visszafordítható, de ha az ellátás ekkor is elmarad, krónikus gyulladás alakul ki, a fogbél elhal ilyenkor gyökérkezelés a megoldás.

Másik lehetősége a pulpa fertőződésének az úgynevezett parodontális út. Ebben az esetben a fogágyon keresztül, hosszú ideig fennálló ínygyulladást követően, illetve rendellenes helyzetű, tisztíthatatlan felszínű fogak (főleg bölcsességfogak) mellett válik szabaddá az út a baktériumok számára, és a fogmeder felől fertőzik a pulpát. A fogak sérülése, megütése, elesés, baleset steril gyulladást okozhat, ami szintén pulpitiszt, majd fogbélelhalást eredményez. A megoldás gyökérkezelés és gyökértömés.

Ép fog kezelése

Gyökérkezelésre ép, egészséges fogak esetében is sor kerülhet, nemcsak sérülés esetén, hanem például fogelőkészítés során, amikor a fogorvos koronát, hidat készít. A "csiszolás" elérheti a fogbelet, vagy az elégtelen hűtés következtében az gyulladásba kerül, pulpitisz, majd pulpaelhalás következik be. Fogelőkészítés során a pulpa, vagyis a fogbél nemcsak járulékosan, véletlenül sérülhet, hanem "tervezetten" is, ha a híd számára nem megfelelő a fogtengelyállás. Minden ilyen esetben gyökértöméssel kell ellátni a fogat, a napokon belül várható fájdalom, illetve a később előforduló szövődmények elkerülése érdekében.

Hogyan történik a gyökérkezelés?

A gyökérkezelés, bármilyen furcsán hangzik is, nem minden esetben igényel érzéstelenítést. Elhalt, gangrénás, gyökér körüli tályogos fogak esetében a gyökércsatornák megnyitása, azok tisztogatása nemhogy fájdalommal nem jár, hanem kifejezett megkönnyebbülést okoz: az addig feszítő, néha elviselhetetlen fájdalom a nyomás megszűnésével azonnal oldódik vagy meg is szűnik.

Élő, illetve csak részlegesen elhalt fogak esetében az érzéstelenítés feltétlenül indokolt.

Téves nézet sajnos sokszor fogorvosok részéről is , hogy a gyulladásban lévő fog rosszul érzésteleníthető, annak fájnia kell. Ez nem igaz. Tény, hogy bizonyos esetekben más érzéstelenítési módokhoz kell folyamodni, de ez nem a beteg dolga. A páciensnek semmilyen kezelés alatt nem szabad fájdalmat éreznie, és a mai technikai felkészültség ezt biztosítja is.

Fúróval, a fogkoronán készített nyílásból a fogorvos először a koronai pulpát, majd különböző vastagságú és felületi kiképzésű gyökérkezelő tűkkel a gyökérpulpát, illetve a gyökércsatorna elhalt, sokszor bűzös tartalmát távolítja el. A gyökércsatornák maradéktalan kitisztítása, fertőtlenítése, kireszelése után a pulpa helyét gyökértömő anyaggal tölti fel. Ennek technikája az idők folyamán tökéletesedik, célja, hogy az immár elhalt fogat, de főleg annak zegzugos, oldalcsatornákkal bíró üregrendszerét a szervezettől minél tökéletesebben elzárja.

Indokolt esetben a gyökércsatornákat néhány napra nyitva hagyják, hogy a kóros folyadékképződmények maradéktalanul eltávozhassanak. A hosszú ideig nyitva tartott gyökércsatornák viszont már nem a tisztulás útjait jelentik, hanem lehetőséget arra, hogy a szájüregi baktériumflóra a gyökér körüli térbe juthasson, ott nem kívánt utó-, illetve felülfertőzést okozva.

Ha a gyökértömés nem elég…

Amennyiben a maximum néhány napig nyitva tartott fogbél üregrendszere gyökértömés után is jelentős panaszokat okoz, a gyökérkezelést műtéti megoldással, gyökércsúcs-rezekcióval kell befejezni. Hasonlóan műtéti a megoldás akkor is, ha a fogorvos, illetve szájsebész a röntgenfelvételen már a gyökérkezelés megkezdése előtt diagnosztizálja a gyökértöméstől teljes gyógyulást nem várható periapikális, azaz gyökér körüli elváltozást, granulómát vagy például cisztát.

Speciális gyökértömési eljárás az úgynevezett retrográd gyökértömés. Ezt azokban az esetekben alkalmazzuk, amikor a fogkorona felőli, jó minőségű, azaz csúcsig érő, falálló gyökértömés elvégzését valami akadályozza. Ilyen akadályok lehetnek a beszűkült vagy megtört lefutású gyökércsatorna, a csatornában lévő, fogfelépítést szolgáló csap vagy egyéb fogmű. Ilyenkor a gyökércsúcs műtéti feltárása során retrográd módon, azaz a gyökércsúcs felől történik a gyökértömés.

Jó indikációval, megfelelő technikai felkészültséggel a gyökérkezelés és tömés valamennyi formája fogunk megtartását szolgálja. Minden esetben érdemes mérlegelni, és ha fogorvosunk gyökérkezelést ajánl, ne ragaszkodjunk mégis a fogeltávolításhoz!