A Wisconsin állambeli Fond du Lac Countyban történt eset azonban egyedülálló abban a tekintetben, hogy a lány sem a betegség kialakulása elõtt, sem utána nem részesült veszettség elleni profilaxisban.

Ennek az a jelentõsége, hogy a veszettségben megbetegedett és korábban be nem oltott betegek halálozási aránya eddig 100 százalék volt. A fiatal lány ujját egy denevér harapta meg. Bár a sebet kitisztították, de orvoshoz nem fordultak, ezért a sérült nem részesült veszettség elleni oltásban. Az eset után egy hónappal jelentkeztek az elsõ tünetek. A lány fáradtságra és bal keze zsibbadására panaszkodott, két nap múlva pedig egyensúlyzavar és kettõslátás alakult ki nála, amihez a következõ napon hányinger és hányás társult.

A fertõzött lány ekkor került elõször orvoshoz, azonban sem a mágneses rezonancia (MRI), sem egyéb vizsgálatok nem mutattak semmilyen agyi rendellenességet, ezért hazaküldték. A tünetek továbbra is sem enyhültek, ezért a negyedik napon fölvették a helyi kórházba, ahol a gerinccsapolás már kimutatta a kóros állapotot. A hatodik napon került csak szóba a denevérharapás, ennek nyomán merült fel a veszettség kórképe is. A beteg állapota tovább romlott, nehezen hangolta össze az izommozgását, bal karja remegett, kettõs látása fennmaradt, nehezen beszélt, de a kérdésekre még tudott válaszolni. Ekkor már a páciens vérében és gerincvelõi folyadékában veszettségvírusellenes antitesteket mutattak ki.

Mivel a veszettség nem gyógyítható, a beteget általános fenntartó és az idegrendszert védõ kezelésben részesítették, ami gyógyszeres kómában tartást és mesterséges lélegeztetést jelentett. A mesterséges kóma 7 napig tartott, mely idõ alatt a szervezetben folyamatosan nõtt a veszettség elleni ellenanyag. Ezután felébresztették a lányt, aki lassan magához tért. Több mint egy hónap után már újra képes beszélni, önállóan táplálkozni, matematikai problémákat megoldani, ám a teljes felépülés esélyeit még nem lehet megbecsülni.