A krónikus fájdalommal élő gyermekek és családjaik megsegítésére jött létre, németországi tapasztalatokból merítve, a Bethesda Gyermekkórház Fájdalomterápiás Ambulanciája. Dr. Gyimesi-Szikszai Andrea szakorvost kérdeztük a fájdalom titkairól.
Mi a krónikus fájdalom?
Nem egyszerű megfogalmazni, mikor beszélünk krónikus, idült fájdalomról. Gyerekek esetében azt szoktuk mondani, ha a fájdalom legalább 3 hónapja fennáll, illetve visszatér. Egy másik megfogalmazás szerint akkor, ha a fájdalom a szükséges gyógyulási idő eltelte után is fennáll.
Ezek azonban egyoldalú meghatározások – s bár az idő fontos szempont, lényeges az is, hogy az illető mennyire korlátozott az életvitelében (például iskolai hiányzások, visszahúzódás, kedvenc hobbik feladása stb.). Súlyosabb esetekben az érintett gyerek élete a fájdalom köré rendeződik, nem jár iskolába, nem vesz részt a család életében, elfogynak a barátok mellőle.
Hogyan lesz valakinek krónikus fájdalma?
Sok mindentől függ, ez egy nagyon összetett, az emberben egyszerre több síkon zajló folyamat. Ha tömören szeretnénk kifejezni, talán úgy lehetne a legtalálóbban megfogalmazni, hogy – bármilyen furcsán is hangzik – agyunk „megtanulja” a fájdalmat.
Ambulanciánkon részletesen elmagyarázzuk, hogyan lehetséges ez és azt is, hogy mi mindent tehetünk ez ellen.
Mi segít, amikor egy gyereknek krónikus fájdalma van?
Ez egyénenként nagyon különböző lehet. Természetesen az első, hogy van-e valamilyen konkrét testi betegség (pl. reuma) a panaszok hátterében – ha igen, ennek kezelése alapvető. Sokan nem tudják azonban, hogy gyerekeknél viszonylag ritkábban találunk szervi betegséget krónikus fájdalom esetén.
Fontos emellett a jó hozzáállás, a megfelelő szemléletmód, a tévhitek felülbírálása, felülírása: nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fájdalom nagyon összetett élmény, amelynek – minden esetben! – testi, lelki és szociális oldala is van (ezek aránya persze jelentősen eltérhet az egyéntől illetve az adott helyzettől függően). Csapdába eshetünk, ha folyton csak az egyikről veszünk tudomást.
Fontos, hogy a fájdalom szubjektív élmény, nem lehet műszerrel mérni, mint mondjuk a vérnyomást, fontos elhinnünk, hogy a gyerek valóban fájdalmat érez. Vegyük komolyan a problémáját – az olyan gondolatok, mint pl. „hisztis”, a „nem fájhat neki, hiszen semmi oka rá”, a „beképzeli” nem visznek előre, sőt.
Nagyon fontos annak a tudatosítása, hogy a krónikus fájdalom más bánásmódot igényel, mint a heveny változata. Utóbbiról akkor beszélünk, amikor pl. valaki eltöri a kezét vagy begyullad a füle – amint beindul a gyógyulás, a fájdalom csökken, majd megszűnik. Ilyenkor pl. átmenetileg kíméljük a gyerekünket, ami a krónikus fájdalom esetében nagyon sokszor inkább csak ront a helyzeten.
A terápiának nagyon fontos része, hogy a gyerekek és a szülők is a lehető legtöbbet tanuljanak a krónikus fájdalomról. Ugyanúgy fontos a reális célok kitűzése: minél korábban kérünk segítséget, annál könnyebb a dolgunk.
Miért fontos, hogy foglalkozzunk gyerekünk krónikus fájdalmával?
Azért, hogy javuljon az életminőségük, hogy a fájdalom ne korlátozza őket a mindennapjaik lehető legteljesebb megélésében. Ez alatt nem csak az iskolai teljesítményt értjük, hanem azt is, hogy pl. találkoznak-e a barátaikkal vagy marad-e energiájuk a hobbijukra. Sokan tapasztalták már, hogy az a sikeres út, amelyet a krónikus fájdalom okán gyermekükkel bejártak, az egész család számára életre szóló megerősítő, pozitív élmény, amely az élet más területeire is kihat.
Ezeknek a gyermekeknek nemcsak az életminőségük javul, hanem tapasztalhatják, hogy nagy dolgokra képesek és teljes életet tudnak élni. Jó eséllyel a krónikus fájdalmat nem viszik magukkal a felnőttkorba és olyan felnőtté válnak, akik már megnyertek egy (nem is akármilyen!) mérkőzést.
Mit fontos még tudni, mielőtt időpontot kérünk?
A szülők, a család közreműködése nélkül meg van kötve a kezünk. Ez ugyanúgy vonatkozik a gyerekekre is: az ő motiváltságuk, tenni akarásuk is nélkülözhetetlen feltétele a javulásnak.