A vállfájdalom igen gyakori problémának számít, hiszen egy erősen igénybe vett és széles mozgástartománnyal bíró ízületről van szó. Sokszor a probléma magától elmúlik, azonban előfordulhat, hogy a vállfájdalom tartósan megmarad, illetve egyéb panaszok is társulnak hozzá.

A vállízület felépítése A vállízület a legszélesebb tartományban mozgatható ízületünk, ugyanis gömbízület lévén igen nagy mozgásterjedelemmel rendelkezik. A váll 3 csontból áll: kulcscsont, felkarcsont, lapocka- az érintkező csontfelületeket pedig porcréteg borítja. A lapocka részét képező csontos ízvápa igen sekély a felkarcsont fejéhez képest, így utóbbit az úgynevezett labrum (rostos porcos gyűrű) és a rotátor köpeny (4 izom ínjainak együttese) tartja a helyén. A rotátor köpeny biztosítja az ízület stabilitását úgy, hogy megakadályozza a felkarcsont fejének vápából való kimozdulását. Bursitis és a rotátor köpeny sérülése lehet az egyik leggyakoribb ok Érdemes tudni, hogy vállfájdalmat igen sok minden okozhat: többek között a különféle traumák (törés, ficam, szakadások), ín-és ízületi gyulladások, a nyaki gerinc problémái, illetve a túlzott stressz következtében létrejövő izomfeszülés. Az egyik leggyakoribb probléma a rotátor köpeny sérülése, a bursitis (nyáktömlő gyulladás), valamint a befagyott váll és az ütközéses (ún. impingement) szindróma. - A két leggyakoribb probléma, amivel a váll ultrahang vizsgálatok során találkozunk, a váll nyáktömlő gyulladása (bursitis) valamint a rotátor köpeny sérülése. A bursitis a vállízületben lévő, folyadékkal teli kis tömlők, a bursák gyulladása, melyek élettani szerepe az ínak súrlódását mérséklése. A rotátor köpeny sérülésére az utalhat, hogy a páciens nem tudja megemelni, maga mögé tenni az érintett karját, és a fájdalom éjszaka romlik, nem tud az adott oldalán aludni. A rotátor köpeny sérülését okozhatja annak krónikus túlterhelése, ritkábban traumája - mondja dr. Bánhegyi Barbara, az Ultrahangközpont ízületi ultrahang specialista radiológusa. Az ultrahang szerepe a vállfájdalom diagnosztikájában Vállfájdalom esetén a diagnózis bonyolult lehet, főleg azért, mert egy-egy panaszt több minden is okozhat, illetve összetett az ízület anatómiai felépítése. Éppen ezért a kezelőorvos (optimális esetben ortopédus vagy reumatológus szakorvos) fizikális vizsgálata mellett egyéb diagnosztikus eljárások is indokoltak lehetnek. Első képalkotó vizsgálatként a röntgen ajánlható, mely megfelelően érzékeny az ízületet alkotó csontok eltéréseire (törés, ficam szerkezeti elváltozás), ugyanakkor az ízületet alkotó lágyrészekről (pl. izmok, ínak, bursa) nem ad információt. Amennyiben a kezelőorvos indokoltnak látja, érdemes második lépésként ultrahangot végezni, mely egy könnyen hozzáférhető, sugárterheléssel nem járó, radiológus szakorvos által végzett képalkotó diagnosztikai vizsgálat. Az ultrahang megfelelően érzékeny a kóros ízületi folyadékra, a rotátor köpenyt alkotó négy ín közül három megítélésére és az esetleges bursitis, illetve a bicepsz hosszú fej-ín szakadásának kimutatására- így igen nagy szerepe lehet a vállfájdalom okának kiderítésében. - A váll ultrahangos vizsgálata során mozgás közben is vizsgálhatóak a rotátor köpeny izmok ínjai, ami igen hasznos lehet a pontosabb diagnózis felállításában. Mivel azonban a váll anatómiája igen bonyolult és összetett, a vizsgálat pontossága nagyban függ a technikától - mondja a radiológus. Ultrahanggal a bursitis is jól látható, ami szintén gyakori ok lehet vállfájdalom esetén. Azok az ínak, amelyek a kart emelik és a hozzájuk tartozó bursák (nyáktömlő) egy nagyon szűk csatornán keresztül haladnak át. Ha a kart felemeljük, ez a csatorna még kisebbé válhat, így a túlzott használat során az ínak és bursák mikrotraumája állhat elő. Éppen ezért fordul elő a nyáktömlő gyulladás gyakrabban azoknál, akik többször végzik a kar fej fölé emelését (pl. szobafestők, úszók, teniszezők) illetve, akiknél nem elég erős a környező izomzat. Ultrahanggal igen jól diagnosztizálható a bursában lévő kóros folyadékgyülem. Az ultrahang vizsgálat korlátai Az ultrahang nem képes a csontos struktúrák pontos vizsgálatára - ez röntgen, CT vagy MR vizsgálattal megítélhető. A lágyrészviszonyok viszont elég megbízhatóan vizsgálhatók ultrahanggal, ugyanakkor a legfontosabb képalkotó módszer az ízületi lágyrészek megítélésére az MR vizsgálat. Az ultrahanggal összevetve ugyanakkor megterhelőbb, nehezen elérhető vizsgálat, illetve bizonyos esetekben (pl. pacemaker, klausztrofóbia) az MR ellenjavallt, illetve nem kivitelezhető. Említést érdemel, hogy ritkán előfordulhat olyan eset is, amikor a vállfájdalom oka még a leggondosabb technikával és megfelelő tudással végzett képalkotó vizsgálattal sem deríthető ki.