válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Anyapótló munkatársnő
Először szeretném azt leírni, hogy 1 éves korom óta nevelőotthonban nevelkedtem. Már 3 éve kikerültem, saját lakásomba élek. Sosem érezhettem az édesanyám törődését, nevelését. Ez okozhatja azt, hogy egy munkatársamtól várom el azt, hogy foglalkozzon velem? Vágyom a szeretetére, a törődésére, de ő erről semmit nem tud. Neki van családja. Hogyan tudnám ezt az érzést, ezt a ragaszkodást kitörölni az életemből? Ezt nem tartom helyesnek részemről, neki megvan a saját családja, de az érzéseimen viszont nem tudok változtatni. Ha nem figyel rám, kapásból próbálok valami olyat tenni, amivel magamra vonom a figyelmét. Ha valami baj van, vagy szomorú vagyok, ha a kérdéseimre választ keresek mindig hozzá rohannék, de nem mindig merem őt megkeresni. Pedig ha ő ott van nyugodtabbnak érzem magam, mert biztonságban érzem magam mellette. Ha már egy-két napig nem találkozok vele, attól ideges és feszült leszek, mert olyankor már nagyon hiányzik. Szeretném, ha ő lehetne az én anyukám is. Fejben tudom hogy ez nem lehetséges, de a szívem mást diktál. Ja és sikeresen valamiért nem tudok a gyerekkoromból kilépni. Mindig csak játszanék, pedig már 25 éves vagyok. Miért vannak így ezek a dolgok?
Kriszti
Kedves Kriszti!
Kérdéseire gyakorlatilag megadta magának a választ. Azért „vannak így ezek a dolgok”, mert szeretetre, törődésre, biztonságra vágyik, arra, hogy valaki figyeljen Önre, mert nem tudott még kilépni a gyerekkorából. Keresett magának egy pótmamát. Még az is lehet, hogy a munkatársa alkalmas erre a szerepre – talán nem közvetett módszerekkel kellene felkeltenie a figyelmét, hanem nyíltan beszélni vele.