2024. November 24. vasárnap
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Hangulatzavar és szorongás
Az utóbbi időben feltűnően rossz a hangulatom és szinte semmihez nincs kedvem, emellett pedig nagyrészt unatkozom, mivel nincs kedvem semmit csinálni. Egyetemre járok, és érdekel is amit tanulok, de ennek ellenére teljesen céltalannak érzem az életemet. Régebben is kicsit ilyen voltam, de ennyire sokáig még nem tartott ez a "depressziós" időszak. Emellett, valószínűleg szociális fóbiám is van (állandó szorongás jellemző, ha emberek közé megyek) , ha 1nél több emberhez beszélek egyszerre, hivatalos ügyek intézésekor, orvosnál, szóbeli vizsgánál. Tudom, hogy legtöbbször butaság (de nem tudom megállni, hogy ne szorongjak és ne legyek nagyon zavarban, stb.), de nem hiszem, hogy ez összefüggésben lenne a mostani hangulatromlásommal, mivel ez egész életemben jelen volt. (Bár emiatt is gondolkoztam már, hogy pszichiáterhez kéne forduljak, de eddig még nem tettem, mivel nemrég tudtam meg, hogy ez egy betegség). Szóval az a kérdésem, hogy lehet-e, hogy depressziós vagyok? Bár alvászavarom soha nem volt, most is csak azért nem tudok aludni néha, mert a nihilista gondolataim nyomasztanak és úgy érzem, hogy semmi célja az életemnek. A másik tüneteim az utóbbi hónapokban, hogy elkezdett nőni a szőr a mellemen, és feltűnően jobban zsírosodik a hajam és az arcbőröm. Ez lehet, hogy a hangulatzavarok miatt van? Vagy éppen ellenkezőleg, valami hormonzavarom van, és amiatt rossz a hangulatom? Bár voltak az utóbbi időben az életemben bekövetkezett változások, miszerint édesapám elhunyt körülbelül fél éve, de nem érzem úgy, hogy emiatt lenne ez. A másik pedig, hogy van egy párkapcsolatom, ami kb. 3 éve tart és "se veled, se nélküled" kapcsolat. De ezt meg már megszoktam, szóval szerintem ez sem lehet az ok.
Natalia
Kedves Natalia!
A leírtak alapján valóban valószínűsíthető Önnél a hangulatzavar fennállása. Az is valószínű, hogy a szociális szorongást is helyesen állapította meg – hogy ez eléri-e a szociális fóbia szintjét, azt ennyi adatból nem lehet megállapítani. Azonban az, hogy ezek a tünetek már régóta fennállnak, éppen hogy növelik, nem pedig csökkentik a hangulatzavar valószínűségét – a szorongással ugyanis esetleg meg lehet tanulni együtt élni, „megszokni” azonban nemigen lehet. Édesapja elvesztése, a párkapcsolati problémák sem kizárhatók az okok közül. A hangulatzavaroknak sokszor nincs egyetlen oka, gyakoribb, hogy sok kisebb-nagyobb probléma együttes hatása „veri ki a biztosítékot”. A „hormonzavarral” kapcsolatban sem egyértelmű a helyzet – ez egyszerre lehet ok és következmény is. Ugyanis a szorongásos, hangulati zavarok esetében gyakori, hogy az okok-következmények egymás hatásait felerősítve „ördögi kört” alkotnak. Mindenképpen javasolom szakember felkeresését.
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
