válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol

Hol a szülői szeretet fizikai határa?
A párommal harmónikus, dinamikusan fejlődő, kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk egy éve (én 35 ő 38 éves). Kenyértörő vitáink kizárólag a gyermekének nevelésével kapcsolatban, illetve a kislányának és a párom édesanyjának az egyoldalú véleményformálásából adódó, hozzám való viszonyulásával kapcsolatban vannak. Ilyenkor napokig szexuálisan és lelkiekben eltávolodunk egymástól. Ez ügyben értelmesen, kultúráltan nem tudunk megbeszélést folytatni, elbeszélünk egymás és az eredményt hozó változás mellett. Legutóbbi veszekedésünk után döntöttem úgy, hogy szakértőkhöz fordulok, egyelőre írásban, és a kapott objektív válaszok alapján próbálunk egyezségre jutni.
A párom a feleségét és az 5 hónapos kislányát egy új szerelem miatt kb. 11 éve elhagyta. A kislány most 11 és fél éves. A ragaszkodás, a szeretetteljes nevelés, a közös egyetértésen alapuló együttműködés a gyermek nevelésében töretlen volt. A volt feleség kb. 2 éve tartósnak tűnő kapcsolatra lelt, az új pár is szereti a kislányt, odafigyel rá. A férfiak jóban vannak egymással. Az én páromnak mindezidáig nem sikerült olyan tartós kapcsolatot kialakítania a 11 év alatt, melyben össze tudta volna zökkenőmentesen hangolni az előző családját, az édesanyját, a kislányát az új kapcsolatával. Ezen azt értem, hogy az anyós nagyon szoros kapcsolatot ápol a volt feleséggel, az új párt nem kímélve a kislány füle hallatára (gondolom) ecsetelik annak viselkedését.
Ami a legnagyobb gondom: a párom a kislányával születése óta együtt alszik, amikor együtt vannak. (Kb. 2 hetente hétvégeken...nyaranta és telente + 1-2 hetet). Örömömre, amióta mi együtt vagyunk, (2006 januárja óta ismerjük egymást, 2007 augusztusa óta élünk együtt) ez annyiban módosult, hogy csak akkor bújnak össze, ha én nem vagyok velük. (Altatás, ébresztés erejéig bújik be az apuka a 12 éves kislánya ágyába és puszilgatja, simogatja hosszasan.) Ha szóvá teszem (egy ilyen beszélgetést sajnos a kislány egyszer kihallgatott), éktelen nagy hárítás, bezárkózás, elutasítás a részem és beteges féltékenységgel vádol a párom. Eleinte nem volt gond a kislány és köztem. Egészen idén nyárig, amikor 2 hetet együtt nyaraltunk és 1 (!) szobában aludtunk, öltözködtük, simogattuk, puszilgattuk egymást a párommal visszafogottan, illetve a párom a kislányát este-reggel, hosszasan. (A kislány egy mellettünk lévő ágyban aludt.) Mivel apróságokat kértem először életemben a gyerektől (segítsen megteríteni, a szendvicseket elkészíteni, hagyja abba a nyavalygást), sokat panaszkodott otthon az édesanyjának és bezárt felém. Én lettem a feketebárány, aki egyből felnőttet akar faragni a gyerekből. A kislány egyáltalán nem önálló, minden érdeklődése, testi fejlettsége kb. a. a 8-9 évesek szintjén van.) Kedvelem a gyereket, igyekszem a kedvében járni (gipszöntés, üvegfestés, beszélgetés, kedvesség). De kizár a kommunikációból, kizárólag az apjával érintkezik a jelenlétemben. Legutóbb egy hétig könyörgött, hogy aludjanak együtt -erről az egy hetes korteskedésről én csak este értesültem. Azt gondoltam, csak elaltatásról van szó. Éjjel 2-kor megkérdeztem a párom, hogy odabújik-e hozzám. Megtette, de abban nem sok köszönet volt.) Utólag sem...
Ami még hozzátartozik a történethez: mindkét oldalról kistestvére lesz a gyereknek. Az anyukájánál is, nálunk is jön a baba, ott egy kicsit előbb. (Megy az összehasonlítgatás és szerintem a féltékenykedés, hogy kinek hogy megy a dolog. Ebben az anyósom a nagy "Spieler".)
Eddig ezzel a viselkedéssel sikerült minden jelöltet eljuttatni odáig, hogy inkább elhatárolódott a párom családjától, skizofrén helyzet alakult ki, később pedig annyira megcsappant a libidó, hogy a szexuális együttlét is hanyagolódott. (Azt hiszem, én is egy ilyen mélypontban kerültem a képbe és léptem az előző menyasszony helyébe.) Amit még megemlítenék: idén nyáron elmentünk felnőttek és a párom kislánya egy naturista fürdőzésre. Ebben kivetni valót nem találok. Abban viszont igen, hogy a párom, a kislánya egyik nyöszörgését enyhítőleg, meztelenül magához húzta a gyereket. Beszélgetés közben a kislány később a nemi szervét nézegette. Ez engem zavart nagyon, bár nem tettem szóvá.
Nem eltávolítani szeretném őket, ellenkezőleg. De én azt gondolom, hogy a kommunikációnak, nevelésnek, szeretetnyilvánításnak más fajtája is van az állandó simogatás, puszilgatás, együtt alvás helyett egy lassan serdülő kislány és az édesapja között. A másik oldalról pedig azt gondolnám egészségesnek, ha mi, felnőttek töltenénk együtt az éjszakát összebújva, bensőségesen.
Dr. Vizi János