válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Hogyan viszonyuljak kislányom önkielégítési szokásaihoz?
Lányom 6 éves lesz és időnként szokott "kutyázni"-önkielégítést végez a plüss kutyán mozogva, többször is észrevettem nála. Leültünk megbeszéltük, hogy az én véleményem szerint ez egy természetes dolog, de mások előtt ilyet nem csinálunk. (fiam 5 évvel idősebb és neki is volt egy időszaka, amikor ehhez folyamodott, ma már nem veszem észre).
Valamelyik nap bevallotta, hogy az óvodában a takaró alatt is néha simogatja magát és a fiam is jelezte, hogy próbált rajta mozogni a kislány. Ismét leültem vele és megbeszéltük a szabályokat, az ő kis nyelvén, hogy a testvérünkkel ezt a dolgot nem csináljuk.
Nem tudom, hogy helyesen tettem-e, hogy így engedélyeztem neki, vagy inkább tiltsam, de attól félek, hogy akkor is csinálni fogja csak éppen nem beszéli majd meg velem. A gyerekeimet az őszinteségre és az elfogadásra nevelem. Fiam is elmondta az első pusziját, hogy milyen képeket nézegettek a haverokkal és tanácsot szokott kérni a szex területén is, mi mit jelent stb. Édesanyám szerint túl nyíltan beszélem meg ezeket a dolgokat a gyerekekkel, de persze mindkettővel az ő kis nyelvükön. Lányom is tudja hogyan születik a baba, hogyan fogan meg. A témákat nem én hozom fel nekik, ők szokták a témát kezdeményezni. Lehet, hogy túl kíváncsiak vagy én vagyok túl nyílt hozzájuk? Néha nem tudom mi a helyes, de szeretném, ha a valóságot tudnák és nem egy ködösítést. Sajnos én 12 évesen, amikor először menstruáltam azt sem tudtam mi történik velem és ebbe a hibába sem akarok beleesni.
Kedves asszonyom!
„Túl nyílt” csak akkor lehet a gyerekeivel, ha jelzésük, kérdésük nélkül erőlteti rájuk a beszélgetést, magyarázást, illetve akkor, ha nem az ő szintjükön, nem „az ő kis nyelvükön” szól hozzájuk. Az ismert graffiti szerint „ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz”. Mint minden sommás megállapítás, természetesen ez is túlzás, mert a tiltásnak is megvan a helye a nevelésben – de az önkielégítés terén teljesen igazat kell adnunk a graffitinek. A tiltás maximum arra vezetne, hogy titokban csinálná a kislány, sőt, az is lehet, hogy a tiltástól még izgalmasabbá válna a dolog. Kérdés, hogy csak a családtagok előtt szokott „kutyázni”, vagy idegenek előtt is. Ha idegenek előtt is, akkor érdemes megerősíteni, hogy igen, vannak dolgok, amelyek nem rosszak, nem „bűnösek” – egyszerűen csak nem tartoznak másokra. De amikor éppen csinálja, akkor idegenek előtt a rászólás helyett inkább a figyelemelterelés, valamilyen más tevékenységekbe bevonás a követendő. A családtagok előtt is hasonlóan érdemes bánni a gyerekkel, de ilyen helyzetekben finoman emlékeztetni is lehet őt arra, hogy tudod, megbeszéltük, ez nem tartozik ránk. Természetesen a kemény rendreutasítás, a megszégyenítés csak kárt okoz, kerülendő.