2022. Július 03. vasárnap

válaszok: szex, pszichiátria

Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol


Homoerotikus vonzalom kialakulása és felismerése
Egy kb. 6 éve tartó, egyre súlyosbodó depresszió (kiváltó ok: az élsportolóvá válás elvesztésének lehetősége, sikertelenség érzése a tanulásban, önbecsülés hiánya, genetikailag öröklött szorongások) okozhat-e olyan mértékű kiégést, hogy az illető elmenekül, elfordul a párkapcsolatoktól, s annyi gátlás halmozódik fel benne, hogy képtelenné válik nyitni a bekövetkező kudarc lehetősége miatt? Milyen hormonok szintje változik meg ilyenkor?
Egy további, ettől független kérdést is szeretnék feltenni Önnek. Érdeklődni szeretnék, hogy körübelül milyen kortól kezdve jelenik meg az, ha valaki a saját neméhez vonzódik? Hogyan nyilvánul meg ez kezdetben, majd később? Mikorra tehető az az időszak, amikor tudatosul ez egy fiatalban többnyire?
Peter



Kedves Péter!
Az első kérdésére a válasz rendkívül egyszerű – igen, az Ön által említett okok, folyamatok bőven vezethetnek ahhoz, hogy az érintett elfordul a párkapcsolatoktól. A depresszió, a szorongás, a stressz számos hormonális változást okoz a szervezeteben, ezekkel foglalkozik az úgynevezett pszichoendokrinológia. Kérem, bocsássa meg, ha nem írok erről bővebben – ezeknek a folyamatoknak a legalapvetőbb ismertetése is bőven meghaladja egy ilyen fórum kereteit.
A második kérdésére már nem lehet egyértelműen válaszolni. Maguk a homoszexuálisok nagyon gyakran azt állítják, hogy “mióta az eszüket tudják” a saját nemükhöz vonzódtak – és be is számolnak akár óvodáskorukból is azonos neműhöz kötődő szerelmekről. A szakemberek azonban úgy vélik, hogy a homoszexuális identitás kialakulása éppenúgy a serdüléssel párhuzamosan alakul ki, ahogy a heteroszexuális identitás is csak ekkor szilárdul meg. Nem kizárt, hogy valóban van olyan, akinek a pszichoszexuális fejlődése már kezdettől fogva, vagy nagyon hamar homoszexuális irányba fordul. Ezt vallják pl. azok, akik jelentős szerepet tulajdonítanak a genetikai, a méhen belüli folyamatoknak, illetve a korai szülő-gyermek kapcsolatnak. Azt is tudjuk ma már, hogy az emberi emlékezet működése legalább annyira konstruktív, mint rekonstruktív – vagyis sok szempontból nem visszaemlékszünk a múltra, hanem a jelenlegi élethezlyzetünből, érzelmi állapotunból kiindulva “konstruáljuk”, de legalábbis erősen átírjuk, átszínezzük az emlékeinket. Akinek már megszilárdult a homoszexuális identitása, sokszor ezért “emlékszik vissza” saját magára úgy, mint aki mindig homoszexuális volt. Ma a kutatók egy része azt gondolja, hogy a homoszexualitás gyűjtőfogalom – többféle oka, kialakulási folyamata lehet.
Kezdetben a homoszexuális irányba fejlődők kissé furcsának, különcnek, “kissé másnak” érzik magukat – azonban ez nem mindig feltűnő, hiszen ez elég sok serdülőre jellemző. A késői serdülőkorban általában már az érintett előtt többé-kevésbé nyilvánvalóvá válik, hogy az azonos neműekre (is) szexuális izgalommal reagál. Innentől a fejlődés különböző irányokba mehet és eléggé eltérően alakul a férfiaknál, a nőknél, a “tiszta” homoszexuálisoknál és a biszexeknél, sőt, nagyok az egyéni különbségek. Az úgynevezett “coming out” akár a huszonéves kor végéig, kivételesen még tovább is elhúzódhat – sőt, erős elfojtó mechanizmusok esetén el is maradhat. Némi egyszerűsítéssel utóbbi eseteket nevezzük latens homoszexuálisoknak.
Dr. Vizi János




Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés