2024. November 06. szerda
Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
Dr. Vizi János szexológus, pszichiáter válaszol
Zavarodott lettem: Egy "cigitől" megzakkantam
Én egy 19 éves fiú vagyok, 2009. január 16. - ig boldog voltam, volt személyiségem, barátaim, munkahelyem, most jelenleg ott tartok, hogy nem tudom mi tévő legyek, olyan érzésem van, hogy meghülyültem, bolond lettem, zavarodott. Január 17.-én kezdődött minden, elmentem Pestre egyik haveromhoz bulizni, elszívtunk egy "cigit" és megváltozott minden.... Eddig mikor szívtam, elég sokszor zavarodott voltam, de mégis jó volt és azért tudtam, hogy mi van velem, igaz akkor is néha hülyeségeket mondtam, meg úgy viselkedtem, mintha nem lenne eszem, de az is csak pár napig tartott. Most viszont még ez az érzés bennem van. A problémák akkor halmozódtak, mikor bementem munkahelyemre. Akkor a kollégák már észre vették hogy valami baj van velem, mivel senkihez sem szóltam, csöndben végeztem a munkámat. Ha valamit kérdeztek, akkor is tök hülyeséget mondtam, olyan buta beszólást. Tisztára úgy viselkedtem, mint egy megzavarodott ember.... és ez egyre jobban eldurvult mivel gondolatban azon gondolkodtam, csak azon járt az eszem hogy engem örültnek néznek, bolondak. A műszak végén már a munkatársaim a hátam mögött olyanokról beszéltek egymással, hogy ez bekattant, ez sanaxon él, drogos. és ez persze csak még jobban rontott a helyzeten, mivel még jobban azon gondolkodtam, hogy most mindenki bolondnak néz. Persze saját magamon nem is segítettem, mivel nem szóltam vissza mert féltem hogy még hülyébbet mondok nekik, de a tekintetemen is látni lehetett, hogy valami nem okés. Alig vártam, már hogy vége legyen a műszaknak. Letelt, egyből mentem a buszhoz. Hazaértem, egyből bementem a szobámba és aludtam, arra gondoltam, ha elalszok és felkelek, akkor már normálisan kelek a régi Petya pattan ki az ágyból. DE NEM! Felkeltem még a tv-t sem kapcsoltam be, zenét sem raktam be.... Felléptem msn re, rámírt egy srác, akivel szexelni szoktunk. Nagyon megkedvelt, ő egyből levágta hogy valami nem stimmel velem, mivel neki is összevissza írogattam, kifogásokat találtam hogy este ne találkozzunk... Ő azt mondta hogy békén hagy, már látja hogy fáradt vagyok... Megkezdődött a 2. munkanapom, természetesen ugyanaz a kedvtelenség zavarodottság fáradtság jelentkezett. Elindultam a munkahelyemre, két munkatársam a szomszédom ők már tudták hogy valami nem stimmel, mert előző nap már a gyárban mentek a dolgok hogy én bekattantam. Egyre rosszabb volt. Nem szóltak hozzám, én se hozzájuk. Mikor megkezdődött a műszak azt vettem észre, hogy a kollega direkt kérdezget, tudta hogy hülyeségeket fogok neki válaszolni. Ott röhögött a másikkal és direkt szándékosan halkan mondogatta neki hogy ez bolond. Egyre jobban ment az idő, egyre több ember tudta meg a gyárban hogy valami nem okés. Műszak végére annyira sokat gondolkodtam ezen a dolgon hogy bolondnak hisznek, hogy már tényleg kezdtem magamról is elhinni hogy az vagyok... De tudom hogy nem, de mégis úgy viselkedek mintha az lennék... Délután mikor hazaértem megint lefeküdtem, nem ettem semmit, aludni nagy nehezen tudtam, mivel azon agyaltam egész végig hogy meddig lesz ez így és hogyan tudnám helyre hozni, de mivel egyre többet gondolkodtam egyre nehezebb volt. Este mikor felkeltem megint fellépet a szexelgetős haverom, és ismételten leráztam, megint a hülye kifogással hogy fáradt vagyok és nincs kedvem most semmihez. Ki is lépett az msn-ről! Megint egy új nap, nem változott semmit, ugyanaz, a melóban mindenki rám néz és szörnyülködik azon, hogy mennyire magam alatt vagyok, és éreztem hogy még az az üres tekintet a fejem amit ilyenkor mikor csak gondolkodok milyen lehet még saját magamtól is megijednék. Gondoltam hogy a kollégák mit gondolhatnak, mikor jött a váltás akkor odajött a haverom, gyerekkori haverom, és vele sem tudtam semmiről beszélni, egyszerűen már nem mertem neki mondani olyan dolgot ami miatt még hülyének nézne. Láttam rajta hogy ő már tud róla hogy valami nem stimmel, mivel már a másik műszak is arról beszélt, hogy van egy zakkant a B műszakban. A haveromon láttam azért hogy ideges ez miatt hogy így viselkedek. De azért rendes volt és nem szégyellt hogy sötétnek néz a gyár. Mikor hazamentem szinte ugyanaz, alvás msn, fellépett megint a szexelgetős haverom. Mostmár tudtam, hogy muszáj lesz lehívnom, mivel ha így folytatom elveszítem, fél órát kellett könyörögnöm hogy már lejöjjön. Lejött, én abban reménykedtem hogy legalább nála önmagamat fogom adni és nem leszek zavarodott, de tévedtem. Beszélgettünk igaz nem annyit, amennyit régen, és neki estünk egymásnak hogy majd szexelünk. Igaz annyira nem izgultam fel szexuálisan hogy egyszerűen a haveromon látni lehetett hogy ez zavarja, akkor megmondtam hogy nekem most nem okés, mert nem érzem jól magamat. Hazament. Azóta jelentkezik hogy mennyire szeret meg imád, de ha találkozót kérek, jön a kifogásaival.... Számomra ez volt a legmélyebb pont. Jött az utolsó előtti munkanapom, amikor már annyira eldurvultak a dolgok, hogy tették a megjegyzéseket, hogy jó lenne, ha elmennék, leszámolnék, mindenki ellenséges lett, valaki csak bunkón viselkedett, de valaki elég rendesen célzott "én mit keresek itt". és persze én nem szóltam vissza, mert nem mertem. Én tudom, hogy ez nem én vagyok, mivel én sohasem hagytam magamat. Nagy pofás voltam mindig mosolyogtam, most meg úgy érzem magamat mint egy szardarab... Jött az utolsó nap mikor már agyilag annyira kifáradtam a sok hülye gondolataimtól hogy mindenki hülyének néz, utálnak .... Nagy nehezen letelt a műszak igaz már alig-alig köszöntek tőlem el az emberek. Délután lejött az unokatesóm, ő is tök megváltozott, mivel a haverom aki velem dolgozik már értesítette hogy valami nem stimmel velem. Igaz láttam rajta hogy próbálja tettetni hogy nem néz bolondnak, de mégis úgy éreztem hogy annak gondol..... Mivel úgyis viselkedtem vele... Nála még durvább volt mivel elmeséltem neki, hogy kezdem bolondnak érezni magamat. Ő azzal nyugtatott hogy csak átmeneti állapot. Mondta hogy szombaton berúgunk és minden visszaáll a régi kerékvágásba, bár én tudtam hogy a melóhelyemre már nem megyek, mert nem tudnék ott dolgozni. Elérkezett a szombat, lejöttek hozzám ketten, elkezdtünk inni, de ugyanúgy kedvtelen voltam meg szomorú és már ők is úgy bántak velem, mint a hülyével, akármit mondtam, annyit mondtak hogy jah jah... Igaz meg is értem, mert nagyon sok hülyeséget hordok össze, aminek nincs értelme. Felmentünk egy partyhelyre hogy majd az feldobja a hangulatot, hmm igen fel is dobta lötyögve táncolt mindenki, úgy éreztem hogy én húzom le a társaságot. Hazaértünk, nem beszéltem, úgy éreztem hogy nincs témám, nincs miről beszélni hogy én kattant vagyok és úgyis csak azt gondolják, hogy hülyeségről beszélek... Lefeküdtem, reggel már ébresztenek, hogy megyünk uszodába, majd az helyre hoz, nem volt kedvem menni, tudtam úgysem lesz jó, de azért elmentem. Hát nem volt jobb a helyzet ugyanúgy kussban ültem, mint egy bekattant ember... És azon agyaltam hogy ez miért van. Én nagyon jól elvoltam unokatesómmal, mindent megbeszéltünk sokat röhögtünk visítottunk, most meg kuss és kuss... Félek hogy el fogom őket veszíteni ha így folytatom.... Annyira volt az usziban, hogy szinte nem is úsztunk csak ültünk a szaunában vagy feküdtünk. Gondoltunk egyet és inkább hazamentünk, azaz lejöttek hozzám.... Uncsitesóm meg akarta nézetni a haverommal a GOTHIKAT hogy az mennyire jó film. Én már láttam, és tudom, hogy miről szól... Szóval tudom, hogy miért pont az akarta megnézetni a haverommal. Megnéztük. Igaz én nem néztem, mert csak ültem és azon agyaltam.... a szokásoson... Meg persze jött a hétfő egy újabb munkanap... El is érkezett az a munkanap, uncsitesóm felkísért a buszhoz. Felszálltam, de alig köszönt valaki, szinte senki, inkább rám se néztek, leültem és kussban vártam hogy odaérjünk. E közben ugyanúgy csak gondolkodtam..... Bementem és ahogy megláttam a sok embert odamentem a főnökömhöz és mondtam neki hogy szeretnék mára szabit kérni, holnap meg megyek betegállományba...igen csak bunkók hogy keresem meg a műszakvezetőhöz, annyira zavarban voltam, meg összezavarodtam most mit mondjak miért megyek haza.... Odamentem, megkérdeztem, hogy ma szeretnék egy nem tervezett szabit, holnap meg megyek betegállományba... Erre ő, hogy nem mehetsz, mondom de nagyon fontos. Megkérdezte hogy miért, én erre azt feleltem, hogy nem érzem magam jól, kivizsgáltatom magamat. Mondta, jól van de hogy ne számítsak semmi jóra, azaz hogy én már nem jövök többet vissza. Elköszöntem és hazamentem. De tényleg még ez az üresség. Már azon agyaltam anyumnak mit mondok, tudtam hogy kiborul.. Mikor hazajött megkérdezte, hogy én itthon összevissza beszéltem neki, hogy létszámleépítés lesz, holnap megyek táppénzre már magam sem tudom mit mondtam, annyira összezavarodtam hogy mit mondjak. Ma is alig ettem valamit, sokat cigizek, alszok, félek hogy ha ez így megy anyukámat kikészítem. Másik, nem akarok holnap orvoshoz menni mert még beutaltad az idegosztályra. Én tudom, hogy nem vagyok bolond, vagy mégis.... Kérem, segítsen, gondoltam inkább ide leírom, minthogy bemenjek egy orvoshoz, aki teletöm gyógyszerrel... Nem akarok gyógyszerfüggő lenni, nem akarom hogy papíromon. Anyumnak ezt nem merem elmondani, félek hogy mindjobban kiborul, igaz tudom hogy most ha egy hétig is táppénzen leszek, következő héten felmondok, én nem tudok ott maradni és dolgozni olyan emberek közt akik bolondnak néznek.... Kérem segítsen, segítsetek.....
Péter
Kedves Péter!
Azt javasolom, sürgősen forduljon szakemberhez, elsősorban addiktológus-pszichiátert javasolok.
A vital.hu kapcsolódó cikkeit az alábbi címekre kattintva olvashatja el.
Mégis veszélyes lehet a marihuána és a hasis
Sokan egy életet szúrnak el vele: kemény és lágy drogok
Sodródó életek – A drogfogyasztás okairól
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
