Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
válaszok: szex, pszichiátria
„Három éve elvetéltem, azóta nem kívánom a szexet”
2002-ben ismerkedtem meg a férjemmel, akivel azóta is csodás kapcsolatban élünk. Érzelmekben gazdag, intenzív szexuális életet éltünk. 2004-ben tavaszán házasodtunk össze, és még az év novemberében császármetszéssel megszületett a fiunk, akit terveztünk, és nagyon vártunk. 2006-ban – számunkra – hosszas várakozás után ismét terhes lettem, de a gyermeket négy hónapos terhesen elvetéltem.
A vetélést nagyon nehezen dolgoztam fel(?), rengeteg – ki nem beszélt – önvád gyötör a mai napig. (Bár néhány hónapig jártam pszichológushoz, de szinte semmi változást nem észleltünk.) 2007-ig próbáltam ismét teherbe esni, akkor lemondtam a második gyermekről (nem akarok és/vagy merek 3 évnél nagyobb korkülönbséggel gyermeket vállalni).
A vetélés után 2 hónappal munkába álltam, azóta is dolgozom. A munkahelyeimen nem tudtam sokáig megmaradni, a fiam nagyon beteges volt, ezért az első helyen öt hónapot dolgoztam. Három hónap munkakeresés után ismét elhelyezkedtem egy cégnél, ahol iszonyatos légkör uralkodott, másfél évig „kényszerből” dolgoztam ott. Majd három hónapig egy nagyon jó helyen tudtam dolgozni, ahonnan viszont februárban a válság miatt küldtek el. Azóta vállalkozóként dolgozom, ezt már nagyon élvezem. A munkahelyváltások során 20 kiló súlyfelesleget sikerült felszednem a folyamatos „édesség-éhségtől”.
Ezen bevezető háttér-körítés után a problémám: Gyakorlatilag a 2006-ban bekövetkezett vetélés óta a szexuális érdeklődésem teljesen megszűnt. Nemcsak nem kezdeményezek, hanem határozottan el is utasítom a férjem kezdeményezését. 1-2 havonta jó, ha egyszer kerekedik rá kedvem... Ellenben viszont türelmetlen lettem, intoleráns, és a libidómmal együtt mintha a humoromnak is nyoma veszett volna... A férjem libidója természetesen maradt ugyanazon a hőfokon, ahol házasságunk kezdeti szakaszában mindkettőnké volt.
A férjem nagyon türelmes ember, évek óta tartó kifogásaimat (most ezért nem megy, most meg azért vagyok feszült és ideges, stb.) eltűri, tényleg minden elismerésem (én már a „házastársi hűség” alól is felmentettem kínomban), de tudom, és most már szóvá is teszi, hogy neki nagyon hiányzik a szex.
A férjemet nagyon szeretem, minden más kiválóan működik a kapcsolatunkban, de nagyon féltem, hogy ez a probléma a házasságunkat is tönkre teheti.
Már látom, hogy önerőből nem tudok kikászálódni innen, viszont tudom, érzem, hogy a családomért a férjemért NEKEM most már meg kell mozdulnom, és meg kell tennem az első lépést.
De mit is kellene tennem?
Kedves Aggie,
soraiból nyilvánvaló, hogy nem sikerült az abortuszt feldolgoznia. Aztán – ahogyan ez sajnos, be szokott következni – beindultak az ördögi körök. Bánatában csokizott, ettől meghízott, nyilván ez nem lendített az önbizalmán, önmaga elfogadásán, ami egyértelműen visszahat a szexuális vágyra.
Az első lépés, hogy szó szerint meg kell mozdulnia, ha eddig nem tette volna. A rendszeres testmozgás nem csak a kilóknak tesz jót, hanem a szexuális vágynak is. Egy bizonyos szintű túlsúly fölött a megnövekedett testzsír megváltoztathatja a hormonháztartást – tehát nem csak a női önbecsülés rongálásán, hanem közvetlenül, biológiai alapon is libidócsökkentő lehet. Ha már a „biológiai” okoknál tartunk, kérdés, szed-e valamilyen gyógyszert. Számos gyógyszer negatívan hat a libidóra – ide tartoznak a fogamzásgátlók is.
Azt javasolom, a háttér pontosabb feltárása és legalább a kezdő „löket” megadása érdekében forduljon szakemberhez.
Nekem is lenne Önhöz egy kérdésem: Vajon miért is olyan nagy baj az, ha a gyerekek között 3(+) év korkülönbség van-lenne?!
VISSZA A KÉRDÉSEKHEZ
