válaszok: szex, pszichiátria

Kedves Doktor Úr!

A férjemmel 2 éve élünk együtt, sajnos már az elején tapasztaltam, hogy szó szerint lusta az ágyban. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a pettingnek és nem is pazarolja rá az időt, valamint ez jellemzi a szexuális életünket is. Kezdetben tapasztalatlanságnak tulajdonítottam a dolgot, és át is vettem a kezdeményezést, de ez hosszú távon nem vezetett jóra, ugyanis a helyzet nem változott, sőt megszokta, hogy neki csak hátra kell dőlnie.

Későbbiekben próbáltam vele megbeszélni, hogy mi is az, amit igazán szeretek. De kezdetben ettől elzárkózott, és számomra meglepő módon (prűden) nem volt hajlandó erről beszélni, hosszú idő után azonban sikerült olykor mégis beszélgetni vele. De a beszélgetések után csupán egyszer-egyszer próbált a kedvemre tenni, aztán megint nem. Próbálkoztam a gyakorlatban is, például a kezét vezetni így rávezetni, hogy konkrétan mit is szeretnék, de nem jártam sikerrel, a következő alkalommal már nem emlékezett rá. Ma már pedig bele vagyok fáradva és nincs türelmem hozzá, ez a legrosszabb. Ez pedig oda vezetett, hogy már csak akkor tudunk szeretkezni, amikor ő akarja. Nem tudok rendesen kielégülni, mert nem izgat fel. Valamint mostanában elmarad a magömlés is valószínűleg a teljesítménykényszer miatt (amit tehetetlen dühömben támasztottam), valamint más lelki okok miatt is sajnos gyakran összemegy az aktus vége előtt.

Végülis az vezetett a levelem megírásához, hogy legutóbb, mérgében fehérmájúnak nevezett. Az tény, hogy szexuálisan fűtöttebb nő vagyok. Nem értem, ha én hajlandó voltam lejjebb adni a szexuális igényeimet, ő miért nem hajlandó fejlődni. Azzal vagdalkozik, hogy neki ennyi elég és kész, ő ki tud elégülni. Nem több szexet, hanem tartalmasabbat szeretnék. Vajon érdemes lenne szakemberhez fordulnunk?

Köszönöm válaszát!