Bár a betegségben szenvedő gyermekek többsége kifejezetten intelligens, az agyban található figyelemközpont működési zavara miatt nem tudnak folyamatosan egy dologra figyelni. A betegség lehet örökletes, de kialakulhat magzatkorban oxigénhiányos állapot következtében is, így nem nevelési probléma.
A tanulási nehézségek adódhatnak az ADHD két külön, vagy kombinált tüneteiből: a túlmozgásos, a köznyelv által „hiperaktívnak” nevezett gyermek nem tud nyugodtan megülni a helyén, izeg-mozog, gyakran félbeszakítja a tanárt és társait. Ezzel szemben kevésbé ismert az ADHD másik fajtája, ahol nem a túlmozgás dominál, hanem a csendesnek, lassúnak és álmodozónak gondolt gyermekek figyelmét a külvilág hangjai, fényei, mozgásai vonják el a tanárról, a tananyagról.
Egy friss tanulmány szerint ma Magyarországon legalább 70 ezer ADHD-s gyermek él, így minden általános és középiskolai osztályban lehet legalább egy figyelemzavarral küzdő gyermek. A szülők és pedagógusok háromnegyede csak későn vagy egyáltalán nem ismerik fel a betegséget; 10 osztályból 7-ben találkozhatunk olyan ADHD-s gyermekkel, aki nem részesül kezelésben.
A tünetek általában óvodáskor végén vagy kisiskoláskorban jelentkeznek. Ha nem ismerik fel időben a betegséget, akkor a kisdiák nem kap megfelelő segítséget, és nem tud lépést tartani a többiekkel. A tanórákon a figyelem megtartása okoz nehézséget, így az érintett gyermekek az órai koncentráció, ebből kifolyólag a tanulás során is akadályokba ütköznek. A tanulási problémák gyenge iskolai teljesítményhez vezetnek, melynek következménye lehet a közösségből való kiesés, a kirekesztettség érzése, a rossz társaság, azaz egy félresiklott életpálya.
Sajnos, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral küzdő gyermeket gyakran rossznak, rossz képességűnek könyvelik el, annak ellenére, hogy az esetek túlnyomó többségében nagyon kreatívak, kiváló adottságokkal, magas intelligencia hányadossal rendelkeznek.
Bár az ADHD-s gyermekeket gyakran sorolják a „neveletlen, kezelhetetlen” kategóriába, a nevelés és a kezelés kulcsa az iskola és a szülő kezében van. A tünetek észlelése után a szülő a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóhoz fordulhat, ahonnan szükség esetén gyermekpszichiáterhez irányítják. A szakember a diagnózist követően gyógypedagógiai, mozgás-, szükség esetén komplex, kezelést javasol, melynek része lehet pszichoedukáció, viselkedésterápia, szülőtréning, szociális beilleszkedést, tanulást segítő tréning beleértve esetenként a gyógyszeres terápiát is.
Az időben – ideális esetben 6 éves kor körül – felismert és kezelt ADHD-s gyermekek és környezetük életén javíthat a szülő, a tanár és a szakember és nem utolsó sorban a gyermek együttműködése. A pontos diagnózis ismeretében szakemberek segítségével a tanulás és a beilleszkedés terén is eredményesen kezelhető a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar. Az ADHD terápiája segít abban, hogy az érintettek a későbbiekben tünetmentes, teljes életet élhessenek.