A vizsgálat során több mint ezer korai fázisban levő mellrákkal (DCIS) vagy alacsony kockázatú invazív rákkal (LRI) diagnosztizált nőt kísértek figyelemmel, akiknél minden esetben nagyon kicsi volt az esély arra, hogy a rák egyéb szerveikre is átterjedhetne. Ennek ellenére a vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az előbbi csoportba tartozók több mint egyharmada, az utóbbi csoportba tartozóknak pedig egynegyede túlzott mértékben aggódott emiatt a lehetőség miatt. Sarah Hawley, a Michigan Egyetem Orvosi Iskolájának professzora elmondta, hogy legtöbben a duplájára becsülik a kockázat mértékét ahhoz képest, ami a valóság, és az emiatti aggódás kihat az életminőségükre is.
Hajhullás - otthoni oknyomozás és terápia egyszerűen>>>
Az orvosok különbséget tesznek aközött, amikor a rák ugyanott, vagy majdnem ugyanott újul ki, ahol már korábban is megjelent, illetve aközött, ha egy másik szervben bukkan fel újra. Az utóbbi a metasztatikus emlőrák, ami már nem gyógyítható, és krónikus megbetegedésként kell kezelni. A mostani vizsgálat során csak arra az aggodalomra koncentráltak a szakemberek, amikor az utóbbi esettől féltek a betegek, vagyis attól, hogy a rák átterjed más szervükre és nem fogják tudni meggyógyítani őket. Általánosságban a kevésbé képzett nők aggódtak a legnagyobb mértékben, sokan közülük mentálisan és fizikálisan is rosszabb állapotban voltak.
Hawley úgy véli, az orvosok segíthetnek a pácienseknek megérteni, hogy valójában mekkora a kockázat mértéke a rák átterjedésére, akár százalékos aránnyal kifejezve, akár olyan kifejezésekkel, mint „igen alacsony” vagy „enyhe”, de a nők maguk is utánanézhetnének, illetve orvosuknál rákérdezhetnének, hogy ne aggódjanak feleslegesen. Hawley a kutatása eredményeit a Klinikai Onkológusok Amerikai Társaságának nemrégiben Phoenixben megrendezett konferenciáján adta elő.