Ezt a hormonális alapokon nyugvó változást gyakran illetik férfiklimax, andropauza, andropénia, ADAM (Androgen Deficit in Ageing Male, androgénhiány) vagy PADAM (Partial Androgen Deficit in Ageing Male, részleges androgénhiány idősődő férfiaknál), midlife crisis (kapuzárási pánik), late onset, vagyis késői megjelenésű hipogonadizmus (LOH) elnevezésekkel.
Kinél alakulhat ki a LOH?
A férfihipogonadizmus a here, a férfi ivarmirigyek, gonádok működésének elégtelenségét jelenti. A here két alapvető funkciója a férfi nemi hormon, a tesztoszteron, és a hímivarsejtek termelése. A hereműködés elégtelenségének következtében kialakuló klinikai képet nagymértékben meghatározza, hogy a zavar mely életkorban lép föl.
Az életminőség és az egészségügyi ellátás javulásának hatására a férfiak várható átlagos élettartama jelentősen nőtt. Az ókori Rómában, Görögországban még mindössze 20 év volt, majd Európában az 1900-as évekre 40, 1960-ra 70 évre emelkedett. Ugyanakkor az átlagéletkor növekedése korántsem jár mindenkinél a változókor, az andropauza idejének jelentős kitolódásával. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a 45–59 év közötti férfiakat középkorúaknak, a 60–73 év közöttieket az öregedőknek, a 74–90 év közöttieket öregnek és a 90 év felettieket aggastyánnak nevezzük.
Az idősödő férfi hipogonadizmusáról akkor beszélünk, ha a változókor, az öregedés tünetei korán, vagyis középkorú férfinál jelentkeznek.
A fejlett térségekben a 60–65 év feletti férfiak ma is jelentős száma 2040-re várhatóan meg fog duplázódni, tehát a LOH egyre komolyabb népegészségügyi probléma. Jelenleg nem ismertek olyan tényezők, melyek alapján biztosan megjósolható, hogy mely férfiaknál alakul ki a zavar és kiknél nem. Vannak azonban hipogonadizmusra hajlamosító tényezők: pl. a 2-es típusú („időskori”) cukorbetegség, a metabolikus szindróma, az elhízás, a krónikus tüdő- és vesebetegségek, az utóbbi miatt végzett hemodialízis, a HIV-fertőzés, bizonyos genetikai betegségek (Klinefelter-szindróma, Kallmann-szindróma). A testépítők által az izomtömeg növelésére használt anabolikus szteroidok alkalmazásának következménye is lehet a here sorvadása és a tesztoszteronhiány kialakulása.
A természetközelben élő ember ősidők óta tapasztalatból tudja, hogy a hím állatokban a here működése nemcsak a párosodási készség és a termékenyítőképesség feltétele, hanem más jellegzetes testi adottságok és viselkedési tulajdonságok irányítója is. A bikaborjúból pl. akkor lett járomba fogható, jámbor ökör, ha kiherélték. A tesztoszteron a nemi működéseken kívül az emberben is számos élettani folyamatra hatással van. Ilyenek pl. a zsír-, fehérje-, csontanyagcsere, a vázizmok és a központi idegrendszer működése, a vérképzés, a szőrnövekedés stb. Ebből következnek a tesztoszteronhiány tünetei is: megbomlik a férfiak érzelmi stabilitása, idegesebbek, türelmetlenebbek, agresszívabbak lehetnek. Hőhullámok, szédülés, belső feszültségérzés, a koncentrációkészség és a memória zavara jelenhetnek meg. Az alvászavar fáradékonysághoz, csökkent fizikai terhelhetőséghez vezet, a depresszió előfordulási gyakorisága is nő. Csökken az izomtömeg, növekszik a testben a zsírszövet mennyisége (hasi típusú elhízás), a szőr- és hajnövekedés is zavart szenved.
A hipogonadizmus jelenléte hajlamosít szív-, érrendszeri, légzőszervi és fertőző betegségek megjelenésére, és minden életkorban növeli a halálozás kockázatát. Ezek a kockázatok aláhúzzák a LOH mint népbetegség jelentőségét.
A leggyakoribb panasz: szexuális zavarok
A leggyakoribb panasz azonban, ami miatt a férfiak leginkább orvoshoz fordulnak, a szexuális zavarok: csökkent szexuális vágy és kezdeményező készség, merevedési zavar, ejakulációs problémák. Egy tanulmány szerint az egyébként egészséges 55 éves férfiak 8, a 65 évesek 25, a 75 évesek 55%-ánál alakul ki merevedési zavar. Ezeknek a férfiaknak a 10-20%-ában a tesztoszteron hiánya mutatható ki.
Megjegyzendő azonban, hogy a csökkent tesztoszteronszint okozta tünetek nem specifikusak, más betegség tünetei is lehetnek, ezért a hipogonadizmus diagnózisa csak akkor mondható ki, ha a jellegzetes panaszokat a hormonmeghatározások eredményei alátámasztják, azok más testi vagy lelki betegséggel nem magyarázhatók.
LOH gyanúja vagy hajlamosító tényezők fennállása esetén részletes kórelőzmény felvétele után laboratóriumi vizsgálatokat, hormonszint-meghatározásokat kell végezni. Általában két különböző időpontban, ugyanabban a laboratóriumban mért alacsony tesztoszteronérték (és természetesen a klinikai tünetek alapján) mondjuk ki a diagnózist. Időnként szükség lehet bizonyos, az agyalapi mirigy (a hipofízis) által termelt hormonok meghatározására is.
Tünetenyhítés gyógyszerrel, életmóddal
A tesztoszteronszint emelésének gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségei is vannak. Bizonyítékok vannak arra, hogy a nem túlzottan intenzív testmozgás elősegíti a tesztoszterontermelést. Legalább heti három alkalommal ajánlott a testet átmozgató torna, úszás, kerékpározás, futás vagy izometrikus gyakorlatok végzése, mely a hormonszint emelésén túl az izomtömeget is építi, növeli a fizikai állóképességet és segíti a gyakran társuló depresszió leküzdését is, növeli az életörömöt, csökkenti a stresszt.
A rendszeres testmozgás mellett könnyű, alacsonyabb szénhidrát- és zsírtartalmú ételek fogyasztása, a szeszesital-fogyasztás mértékének csökkentése javasolt, mely a testsúlycsökkentésen keresztül elősegíti a mozgással megnövelt tesztoszteronszint megtartását.
A gyógyszeres tesztoszteronpótlás szakorvosi feladat, urológus-andrológus vagy belgyógyász-endokrinológus végezheti. A hatás tartama szerint rövid és elhúzódó hatású, a bevitel módja szerint szájon keresztül szedhető, a bőrről felszívódó és injekciós készítmények is rendelkezésre állnak. A kezelés megkezdésekor a lehetséges mellékhatások miatt a rövid hatású készítményeket részesítjük előnyben. Nem kaphat tesztoszteronkészítményt prosztatarákban szenvedő beteg, nem javasolt a kezelés kezeletlen alvási apnoé szindrómában, magas hemoglobinszint esetén sem. A hormonpótlás hatására javulhatnak a szexuális funkciók, a pszichés tünetek, a testtömegindex, növekszik a csontsűrűség.
A kezelés során az első évben negyedévente, majd félévente urológiai vizsgálat, PSA (prosztata specifikus antigén-tumormarker), vérkép, májfunkció, tesztoszteronszint-ellenőrzés szükséges. Tesztoszteronkezelés mellett a merevedési zavarok kezelésében használatos gyógyszerek hatékonysága is növekedhet. Tudományosan bizonyított tény, hogy a rendszeres szexuális aktivitás hatására nő a tesztoszteronszint.
A fentiek alapján látható, hogy az időskori hipogonadizmus kezelése összetett feladat, a hormonpótlás önmagában nem elegendő, a tünetek javulásához megfelelő életmód, párkapcsolat, rendszeres mozgás, diéta, motivált, együttműködő beteg, valamint a komplex kezelési módszertant ismerő, annak alkalmazása mellett elkötelezett orvos szükséges.
belgyógyász, diabetológus
HM Állami Egészségügyi Központ,
II. Belgyógyászat, Diabetológia szakambulancia