Még ha nem is követjük a legextrémebb hajdivatot, csupán nem szeretünk bozontos fürtökkel járni-kelni, hajunk napi törődést és személyre szabott ápolást igényel.
A hajtípusunknak megfelelő sampon, balzsam, és a fésű rendszeres használata a legkevesebb, amit megtehetünk, és hol van innen még a hajfestés, melírozás, tupírozás, vagy a látványos eredményt hozó, ámde drasztikusabb módszerek. A szép frizura érdekében sokan bármire képesek, míg mások inkább óvatosak, csak hogy hajuk egészségét megőrizzék, és vannak témák, melyeket örök viták öveznek.
Miért is említjük meg a hajmosást? Hiszen hajat mosni mindenki tud, csak megfelelő sampon kell hozzá. Igen ám, de milyen a megfelelő sampon? És milyen gyakran szabad használni?
Ideális recept nincs. Manapság mindenféle tulajdonsággal bíró hajra és fejbőrre találunk sampont, melyeket a gyártók alapos laboratóriumi kísérletek eredményeként juttatnak a boltok polcaira. A választás döntően az ízlésünktől és a pénztárcánktól függ, természetesen olyan terméket ne erőltessünk magunkra, ami gyökeresen eltér hajunk igényeitől. Emellett vannak esetek, amikor érdemes bőrgyógyász segítségét kérni, mivel bizonyos problémákat – pl. korpásodás, túlzott zsírosodás, hajhullás – az egyszerű illatszerbolti termékek nem képesek hatékonyan orvosolni.
A hajmosás rendszerességét illetően főként a túlzott gyakoriságot övezik viták, a mindennapos hajmosás ellen sokan azt hozzák fel, hogy kiszárítja a fejbőrt, vagy a haj zsírosodását okozza. A fejbőrt azonban testünk többi felületéhez hasonlóan ugyanúgy éri kosz, ugyanúgy izzad, a zselék, hajlakkok ráadásul filmréteget képezve rakódnak le rajta, ezzel eltömve a pórusokat és nehezítve a bőr lélegzését. A szennyeződések eltávolítására tehát egyenesen szükség van, a rendszeresség pedig már legyen ízlés kérdése.
A gyakori hajmosással kapcsolatban arra azonban érdemes figyelni, hogy csak kis mennyiségű sampont használjunk, azt is rövid ideig hagyjuk a fejen, ne masszírozzuk túl sokáig, és mindig alaposan öblítsük ki, mert a samponmaradványok irritálhatják a fejbőrt. Ne aggódjunk a klóros csapvíz miatt sem: a ma kapható készítmények rengeteg tápláló anyagot tartalmaznak, a hajunk emiatt biztosan nem fog károsodni.
Szintén kérdések övezik a hajfestékek használatát. A leggyakoribb vád ellenük az, hogy károsítják a haj szerkezetét. Önmagában ez az állítás nem igaz, az azonban már igen, hogy a szőkítés során használt hidrogén-peroxid és szalmiákszesz roncsolhatja a hajat. Természetesen minden más színű festék is komoly vegyszereket tartalmaz, melyekkel szemben a bőr allergiás reakciót mutathat, ezért az első hajfestés előtt mindenképp teszteljük le, hogy bőrünk nem pirosodik-e ki, vagy gyullad be.
Sokan tartják károsnak a terhesség alatti hajfestést, a vegyszerek azonban a bőrön keresztül nem ártanak, bár a hajfesték gőzének belélegzése valóban nem szerencsés. A bőr a terhesség alatti fokozottan érzékeny lehet, ez óvatosságra intheti a kismamákat, érdemes lehet ezért áttérni a természetes eredetű színezőanyagokra, pl. a hennára.
Tupírozás, afrofonás, raszta tincsek
Vannak olyan frizuratípusok, melyeknél elkerülhetetlen a haj károsodása, sőt, egyenesen ez szükséges a kívánt forma kialakításához. Ma már ugyan nem igazán divat, de pár évtizeddel korábban a nők bőszen tupírozták a hajukat. A haj tömegének növelését szolgáló praktika révén a hajszálak egymásba akadnak, összegubancolódnak, emiatt azonban töredezetté válhatnak. Ugyanezt a technikát alkalmazzák a rasztafrizura elkészítésekor: a tömött, gyapjúszerű tincseket gyakorlatilag nemezeléssel alakítják ki, speciális wax segítségével. Ha valaki ezt a frizurát választja, a kiutat csak az olló és a kopaszság jelenti, emellett a látszattal ellentétben hajápolásra, így rendszeres hajmosásra továbbra is szükség van.
Kevésbé végleges megoldások is léteznek, ha dúsabb, hosszabb, vagy tincsekbe rendezett hajra vágyunk. Az ún. afrofonás során a tincseket fonással állítják elő, ehhez sokszor póthajat is igénybe vesznek, ha hosszú haj a cél. Ez a módszer kevésbé drasztikus, mint az előző, és az összefont tincseket is szét lehet szedni, a frizura lebontásakor azonban a saját haj egy része kihullhat. Ez leginkább a természetes hajhullásnak köszönhető, melynek gátat szabnak a szorosra font tincsek, komolyabb probléma inkább akkor adódhat, ha a bevarrt póthajat nem bírják el a hajhagymák. Ugyanez a probléma jelentkezhet a haj hosszabbítását és dúsítását szolgáló módszereknél is. A valódi- vagy szintetikus hajszálakat varrás, csomózás, esetleg speciális, hőre vagy ultrahanggal kötő ragasztó segítségével illesztik a saját tincsekhez.
Ha a fenti módszerek, vagy bármilyen más ártalom miatt hajunk károsodik, se essünk kétségbe. Tápláló pakolásokkal, balzsamokkal szerencsére újra élettelivé varázsolhatjuk, és egy jó hajvágás is csodákra lehet képes.